Kontroll

Ma voltunk kontrollon Honestyvel.
Az időjárásért és a zökkenőmentes bedobozolásért megint csak hálát adhattam! De tényleg, tegnap pl. egész nap esett az eső és kevesebb fok volt...
Megállapították, hogy a macskának szép a sebe. Szerencsére odáig nem ért el a nyalogatása, mosdatása, remélem, ezentúl sem fog!
Az asszisztensnő lemosdatta az arcát, mondván, hogy "most nem tudsz mosakodni", arcot legalábbis.
24-én, szenteste délutánján 2-re kell jönnünk varratszedésre!
Van egy tervem: addig begyűjtöm (mert aki kérdezte, így kértem) a karácsonyi ajándékaimat pénzben, és Honesty megkapja a Purevaxát. Az lesz az ajándékom. Ki nem tojja le, hogy likas a cipőm és mi minden kéne? Fontosabb a macska.
Megkérdeztem a doktornőt: ha így haladunk, 24-ére Honesty a lehető legjobb egészségben lesz az oltásra...
Most semmit nem kellett fizetnem.

Harmadnapja

Ma már egész jól navigálta magát Honesty. Már nem dőlt kardjába azonnal, ha a tölcsér miatt fennakadt valahol, hanem akart és mert újra próbálkozni.
Gyönyörűen eszik és iszik, bár segítünk megfelelő mélységű és döntési szögű tálkával úgy adni neki, hogy közben kicsit a gallért is megdöntjük.
Már egész jól elboldogul a mosakodással is, ahova éppen elér, megy a csellózás is.:)
Hajnalban többször beugrott az alomba, majd ugyanazzal a lendülettel ki is pattant belőle; de ebből legalább már lehetett látni, hogy végre talán már lesz abból a várva várt almozásból valami.
Lett is, egyszer csak buzgó csörgedezés örvendeztetett meg! Kipattantam az ágyból, ki is almoztam, visszafeküdtem. Két perc múlva újra némi gallérkoppanás, némi alomkapirgálás, majd csend. Kopp. Csend. Kopp. Csend. Kopp-kopp. Kapirga, kiugrás. Ő az alomból, én az ágyból. Mert hát megszületett a nagydolog, halleluja! Mentem újra almozni, végül is most ugye, fedél nélkül nem várhat a dolog.

Haramia is kicsit empatikusabb lett. Na, nem viszi túlzásba, ha találkoznak, megy a morgás rendesen, de most már legalább nem éjjel-nappal! Még mindig kint alszik inkább a konyhaszékeken, de azért már megtörtént pár órára az is, hogy egy helyiségben aludtak: Honesty a vasalódeszkán, Haramia a tévé tetején.
Mire megszokja az új ufó jellegű makkát, meg az is a gallért meg a zökkenőmentesebb navigációt, már vége is lesz. Na, azért még van híja, mikor lesz még jövő hét?

Kitanulmányoztam a hordozót is, hogy hogyan kell "lekapni" a felső részét. Nem ment egyszerűen, én ezt soha nem így használtam. Mindig az ajtón keresztül raktam be a degeket, kifele meg itthon mindig maguktól jöttek ki, amikor ők óhajtottak.
A rendelőben szokták evidens módon seperc alatt lekapni a tetejét, amit én mindig csodáltam, mivelhogy én meg sem tudtam moccintani és elképzelésem sem volt, hogyan lehet, mert nekem meg sem moccantak a pöckök. Erőltetni nagyon nem akartam, féltem, hogy lepattan valami műanyagdarab, aztán mibe viszem a macskát?
No, most addig maceráltam, míg rájöttem a nyitjára. Az lenne a lényege, hogy mindegyik pöcköt egyszerre nyomnánk befelé és közben próbálnánk felfelé húzni az aljától -- ezért sikerül a rendelőben olyan gyorsan a személyzetnek, mert egyszerre 2-3 ember is dolgozik az ügyön; s pikk-pakk, már kész is. Én azért elbogarászkodtam vele egy jó darabig!
Nem is csuktam össze, így mindenesetre csak könnyebb lesz holnap Honestyt berakni. Nem állapot az a para mindig, hogy hogyan tuszkolok be egy ekkora deget az ajtaján.

Műtét másnapja, kedd

Túl vagyunk a kedden is, műtét másnapján. Ennek írása szerdán történik, de az időponthűség miatt visszadatálom kedd éjszakára.
Jól mondta a doki, hogy majd csak "holnap délutánra lesz belőle macska", mert éjjel és délelőtt ez nem úgy tűnt.
Kicsit még zavarodott volt Honesty, a gallér miatt ment neki mindennek, illetve a gallér koppant mindenhol. Szokatlan volt neki is és még számomra is, hogy ez van, nem fér el olyan helyeken, ahol eddig elfért.
A fedett almos tetejét levettem, hogy ne legyen akadály a gallér a lengőajtón való bejutásnál, csak kérdés, hogy megérti és felfogja-e azt, hogy így is bele lehet menni dolgunkat végezni, sőt!
Délutánra jött el az idő, hogy kezdte érteni azt, hogy az a valami a nyaka körül az oka mindennek; úgyhogy hála az égnek, hogy elég szilárdan van rögzítve, mert eléggé meg akarna tőle szabadulni. Egyébként a gallér széle gézbe van bélelve, hogy ne irritálja a bőrét a nyakánál, gondolom. És ez a géz körbe van fűzve egyúttal a gallér nyakán lévő bújtatóban is -- nem könnyű ezt érthetően leírni.
Elég gyakran tesz kibújó mozdulatokat, meg kutyaként rázza a fejét, reménykedve, hátha megszabadul tőle...
De nem veszem le róla, saját érdekében. Mert ismerem Honestyt: első lenne mindent folyamatosan nyalogatni, aztán meg kérdéses, hogy egyáltalán vissza tudnám-e rakni a gallért. Meg aztán őszintén szeretném elérni, hogy azt az ezüstvalamit ne nyalja már le, és a varratot is inkább az orvos hadd szedhesse már ki és akkor, amikor annak ideje lesz.
Egyébként meg este, mikor tv-nézés közben az ágyon deglődtünk, és úgy simogattam, azt vettem észre, hogy addig kísérletezett, míg meg tudta oldani valahogy a mosdást. Szinte órákig mosdatta minden elérhető testrészét (az oldalát nem!), csellózott is:)) -- szóval tölcsér vagy gallér ide-oda, tényleg megnyugodhatott Honesty tisztaságigényileg.
Mivel enni már evett, nem nagyon aggódtam, mikor vízzel kínáltam, az nem kellett neki.
Estefelé Szilvi etette meg újra, lapos tálkába tett Félixszel, amit jól megdöntve tartunk, hogy a gallér alsó része mögé kerüljön a tálnak. Utána pedig vízzel színig töltött magas edényt tartottunk szilárdan fogva elé, és hihetetlen, mennyit ivott!
Mindezek következtében már késő este kezdtem aggódni, hogy gyakorlatilag úgy tegnap dél óta, az orvoshoz menetel előtt óta nem volt semmiféle almozás.
Mutogattam neki az almot, mint kiscica korában... kapirgáltam benne stb., de nem mutatott hajlandóságot. Viszont éjfél körül is meg tudtam etetni egy fél tasak lidles zselés Coshidával, amit nagyon szeretnek, és utána ismét nagyon jól ivott.
Haramia hozzáállása nem változott, őt gyakorlatilag alig látjuk a szobában; lecövekelt a konyhában. A probléma akkor van, ha Honesty is kiporoszkál oda. No, akkor Haramia totál felhergeli magát: szünet nélkül morog, fújásokkal díszítve. A fújások akkor következnek be, amikor Honesty mégiscsak egyre közelebb megy hozzá. Ő ugyanis nem fél, ártatlanul és értetlenül nézi Haramia prüszköléseit.
Úgy vettem le, Haramia nem okvetlen vágja, hogy ez tényleg a régi macska-e, vagy inkább valami ufó. Ez a hiszti inkább az ő félelme amiatt, mintha egy idegen macska költözött volna hozzánk.
Nap mérlege: a műtött beteg eszik, iszik, mosdott, nyugodt, csak a gallér zavarja, valamint nem volt semmilyen almozás.
Bőven éjfél után feküdtem le, Honesty mellém jött az ágyban, és két kezébe fogta az arcomat, a kezemre tette a tölcséres fejét, úgy dorombolt. Fészkelődött, jött-ment azért sokat, nem sokat aludtam most sem...

Honesty műtétje

Tudtam egy ideje, hogy Honesty sem kerülheti el az orvost.
Hogy mindent az elején kezdjek, nyár vége környékén egy bundafésülés alkalmával vettem észre, hogy az, amit két ujjam közé csippentettem, az nem kifésülendő szőrcsomó, hanem egy centiméter átmérőjű, bőrszínű kiemelkedő szemölcs a bal combja előtt. Még jó, hogy látatlanban nem kezdtem el macerálni mint gócot... rágondolni is rossz.
Ez még önmagában nem jelent orvoshoz menést, de azért nem örültem neki. Egy szemölcs nem öröm semmilyen szempontból. Egy ember felfogja, hogy azt nem szabad irritálni, ha véletlen valami sérülés, baj éri, fertőtleníteni és védeni kell minimum. Ám egy macska nem.
Nem is volt hónapokig különösebb probléma, 1-2 apró karmolástól eltekintve, ami sajnos, a vakarózgatás következtében óhatatlanul benne van a pakliban.
Aztán, amikor múlt hónapban Haramiával jártuk az orvost, meg még otthon is gyógyító, feljavító stádiumban voltunk; azután kezdődött, hogy gyanús lett Honesty sűrűsödő szemölcsmosdatása.
Nem tudtam, mi baja van vele, nem láttam még akkor semmi különöset, talán mintha a bőrszínnél kicsit rózsaszínebb lett volna. Reméltem, hogy ennyiben is marad.
Hát, nem maradt. Az utolsó két hétben egyre csúnyább lett, azt gondoltam, kikezdte magának az állandó nyalogatással. Becsepegtettem neki Betadinnal, de nem volt ideje hatnia a gyógyszernek: Honesty azt is lenyalta válogatás nélkül.
Innentől már tudtam, hogy nem ússzuk meg.
Amúgy ezt leszámítva Honesty semmilyen betegségtünetet nem produkált: étvágya hatalmas, emésztése abszolút rendben, figyelme, kedve változatlan. Nyugodt, jó kedélyű cica. Csak éppen folyton nyalakodik.
Mikor elhatároztam az orvost, még várni kellett pár napot, hiszen állatorvoshoz tilos pénz nélkül menni. És ezalatt nem párezer forintot értek. Igaz, hogy ezzel kérdésessé vált egész további decemberi létünk, a karácsonynak, az ajándékozásnak okvetlenül lőttek, de akkor is a macska a fontos. A lényeg, hogy a csekkek befizetve, macskakaja és alom a hónapra betárazva -- innentől nem az ajándék a fontos, vagy hogy miből kajálunk hetekig.
Napokkal előbb gombóc volt a gyomrom helyén. Elsőként amiatt idegeskedtem, hogy hogyan fogom befogni a hordozóba. Olyan nagy és erős...
Reggel levettem a szekrény tetejéről a hordozót, és bár igyekeztem úgy, hogy ne legyen akkor épp bent a szobában, de természetesen utána észlelte, és innentől kezdve mindkét macska meg volt őrülve; mindkettő úgy hitte, őt viszem. A hordozó a szemükben egyenlő a rémséggel. Ráadásul Honesty stresszel a hordozóban, mióta az eszem tudom, és folyik a nyála, míg benne van. Azonkívül el kell cipelni gyalog, még ha egy megállónyira, akkor is. A súlya és az én erőtlenségem miatt lassan haladunk, tehát nem mindegy azért, milyen az időjárás sem: szél, eső, hideg sokat ront a helyzeten -- de akkor is muszáj eljutni orvos szeme elé.
Rendelés hétfőtől péntekig délutánonként 2-től este 7-ig van, hétvégeken nincs.
Tehát 2 után úgy gondoltam, az első adandó alkalmat a befogásra kihasználom.
Így is lett: némi Szilvi-segítséggel a nyílással felfelé állított hordozóba fejjel lefelé beinvitáltam a makkát. Én fogtam meg Honyt, Szilvinek pedig szóltam, hogy az én takarásomban hozza oda mögém az álló és nyitott hordozót -- nem akartam ugyanis még gyalogolni is vele egy másik helyiségbe, mert addig százszor meglép, ijedtében szétkarmolva esetleg az embert...

Mikor ez megvolt, innentől kezdve 5 perc alatt elkészültem. Az oltási könyvét, egyebeket már előre előkészítettem. Honestynek a hordozóban teljesen átváltozik a hangja: öblösen és hangosan nyávog ilyenkor. Szerencsére azért ez nem volt annyira sűrűn...
Hála a nagyon jó istennek, relatíve tényleg jó idő volt, én személy szerint lefőttem már 50 méter után: 8 fok, esőmentes szélcsend. Sűrűn leraktam a hordozót kart cserélni, pláne, hogy Honesty izgett-mozgott a hordozóban. Néha ijesztően átlendült a súlypontja egyik végéből a másikba, szóval nem volt könnyű, de fél 3-ra végül is már ott is voltunk. Mivel nem kötelező az időpontkérés és Honestyvel ezt nem is lehetett megtenni (na, pont azt nem tudnám garantálni, hogy őt időre vigyem!), így természetes volt, hogy kivárom az időpontosokat, így vártunk vagy 40 percet, néhány kutyust... De azalatt is kijött érdeklődni az egyik orvosasszisztens, valamint egy másik, aki a várakozás alatt az oltási könyv alapján bevezette Honestyt a gépbe.
A váró igen picike, és mit ne mondjak, ha már 3 kutya van bent gazdistul, plusz én egy hordozóval, akkor az már nem sima eset. De Honesty jó cica módjára teljesen csendben volt.

Előbb-utóbb bekerültünk. A doktornő (mint ahogy a személyzet is) megismert, csupán a macska volt újdonság. Megnézték az ominózus sebet, mondtam, hogy még nemrég egy bőrszínű szemölcs volt, aztán ilyenné változott, miután a macskával kölcsönösen irritálták egymást.
(Egyébként készítettem is igen jó fotót róla, de annyira csúnya, hogy nincs erőm ide feltenni megmutatni annak, akit esetleg érdekelne. Még elriasztanám az olvasókat...)
Gyulladt, gennyes és vörös volt az egész cucc, ami ráadásul, mint a doktornő mondta, ki is fakadt... Nincs mire várni, ezt mindenképp el kell távolítani! Nézegették a heti beosztásokat, leghamarabb szerdára tudtak volna beosztani, de a doktornő szerint jobb lenne nem várni addig, hanem mivel ez egy egyszerű, felületi műtét, MOST beiktatják a következő páciens után, ha beleegyezem.
Természetesen bele. Én is így gondoltam és reméltem, és örök hálám, hogy nem kell emiatt még egyszer összepakolnom, illetve még két napot várnom úgy, hogy a macska addig is feszt nyalja a gennyes, véres sebét... igenis, szabaduljunk meg tőle.
Megkérdezték, mikor evett utoljára, megvizsgálták: szív, tüdő negatív, hőmérséklet rendben, testsúlya 6,8 kg, szem, fül oké -- aláírtam az altatási papírt, majd elköszönhettem a babámtól... mondták, hogy telefonon szólnak, ha készen van, illetve, ha mehetek érte.
Olyan fura érzés volt üres kézzel eljönni és 8-10 perc alatt hazaröppenni.
Még épp beszámoltam Szilvinek a történtekről, mikor alig múlt félóra azóta, hogy eljöttem, már hívtak telefonon: Honesty túl van a műtéten, jól viselte, nem volt semmi probléma, ne nyugtalankodjak!
Mondta az orvosasszisztens, hogy majd ha mehetek, előtte még egyszer telefonálnak.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Annak ellenére, hogy innentől sem lesz fáklyásmenet egy darabig, de a macska már megszabadult! Percig sem volt kétséges, hogy felébred az altatásból; nagy, életerős cica.

Hat óra előtt jött az újabb telefon, hogy még ugyan nincs ébren, nyilván a kora miatt is azért már lassabban ébred, de "funkcionál", úgyhogy mehetek érte, kiadják. Már ott sem voltam, indultam!
Odaérve még egy félórát vártam, mire a sok páciens között behívtak. Hony baba szétterült a hordozóban, a nyakán gallér, feje és kezei kilógtak, smaragdszemei nagyra nyitva néztek a semmibe.
Bal tompora tenyérnyi helyen leborotválva, a sebhely, varrás -- ha lehet így mondani -- gyönyörű; s az egész rész ezüst színű valamivel bekenve. Egyik karja belső oldala szintén leborotvált, ahol a kanül volt beszúrva.
Mutatták kis üvegben a leműtött, gusztustalan, szederjes-göcsörtös cuccot is... és hát megbeszélés tárgyává lett pro és kontra véleményekkel az, hogy szövettanra felküldjék-e vagy sem. Ez nem kötelező, a páciens döntése.
Én ezt már otthon átgondoltam, de amit ők mondtak, annak alapján is úgy gondolom, hogy a mi esetünkben nem tartanék rá okvetlen igényt. A doktornő szerint nagy eséllyel az ilyen felületi daganatok nem szoktak rosszindulatúak lenni. Anyagi helyzetem felől örülök, ha a konkrét orvosi ellátást és műtétet ki tudom fizetni. Ha netán nem lenne jóindulatú, akkor meg szerintem én erről nem biztos, hogy szeretnék tudni! Hogy élete végéig úgy nézzek a macskámra, mint aki már halálra van ítélve, hogy soha többé ne tudjunk felhőtlenül örülni egymásnak? Én kemót, sugarat magamnak sem akarnék. Hány kísérletet "asszisztáltam" már távolból végig, mert a gazdi jót akart a macskájának? Mert nem merte nem megtenni, hogy bevállal kemót, sugarat, s reménykedett a gyógyulásában? És mi lett a vége: pár hét, netán hónap túlélés. Szenvedésekkel, kínlódással. Hát talán inkább ezt nem.

Mindezek után megkaptam az ambulánslapot, majd a részletes számlát.
Örök hálám a doktornőnek, mert annyira jóindulatú volt, hogy -- bár most el sem hangzott az anyagi helyzetem, de Haramia betegsége folytán emlékezett rá -- az ötezer Ft-os vizsgálati díjat elengedte.
Azzal együtt 23 815 Ft lett volna, így "csak" 18815-öt kellett fizetnem.
Bár erről sem beszéltünk, de meg kell jegyeznem, hogy én a vizsgálatkor kértem karomvágást -- mondták, hogy majd az altatás alatt lesz rá príma alkalom --, meg is történt, és azt sem számolták fel!! Egy másik rendelőben 2 éve 1500 Ft-ot számoltak érte.
Szóval nagyon-nagyon rendesek voltak, tényleg. Azonkívül precízek, lelkiismeretesek, gondosak, kedvesek, empatikusak a végtelenségig!

Az asszisztensnő belecsomagolta Honestyt gallérostul a hordozóba, előzőleg aggódtunk, hogy nem fog beleférni... Miután fizettem, elraktam az iratokat, és megállapodtunk, hogy a gallér rajta lesz -- ahogy ismerem Honestyt, sajnos, muszáj is, hogy rajta legyen! --, valamint hogy csütörtökön hozom kontrollra.
Nagy megkönnyebbüléssel sétáltam vele haza...

Itthon aztán volt asszisztencia!
Bencus és Szilvi feltartóztathatatlanul guggoltak a nyitott hordozó körül a szobámban, várták Honesty ébredését. Szilvi fotózta is...
A nyitott szem nem jelenti az ébrenlétet.

Haramia persze első perctől idegenkedett, ellenségeskedett. A gallér, az orvosi szag általában ezt a reakciót váltja ki a nem illetékes macskából. Bár érdekes módon mikor Haramia volt beteg és jártuk az orvost, én ezt Honestynél egyáltalán nem tapasztaltam. Mondjuk, lehet, hogy leginkább a gallér váltja ki Haramia morgását és fújását; ez csak akkor marad abba, ha nem tartózkodnak egy helyen.

És aztán persze elérkezett az ébredezés.
Hát, nem volt egyszerű! Honesty testrészenként csúszott elő a hordozóból, minduntalan felborulva, összezuhanva. Szeeegény cica, úgy sajnáltuk!
Két összeesés között rövidebb-hosszabb alvás. Aztán kikolbászolt az előszobába is, ahol nagy hirtelenséggel hányt is egyet; szerencsére sikerült a nagyját nem a gallérba hánynia, melyet kitörölgettem.

Az éjjel folyamán már az ágyamra is felment rövidebb időszakokra. Sajnos, a gallérral még megy a küszködés, sok mindenen fennakad miatta.
Éjjel már evett, bár azért elég nehéz a gallérban; segíteni kell neki, hogy jobban hozzáférjen.
Az alomba viszont nem produkált semmit, és máshova sem...
Mindenesetre levettem a zárt almos tetejét, nehogy az riassza el, hogy nekimegy a gallérral a lengőajtónak...

Advent 3. vasárnapján

Nálunk mindig advent harmadik vasárnapján van elsőáldozás.

Egyik ismerősöm fotóiból mentettem le magamnak, aki "közelebb ült/állt a tűzhöz".
Augusztus óta új káplánunk is van, aki 3-4 évvel még Daninál is fiatalabb -- és nagyon szimpatikus, jól végzi a dolgát. (Ilyenkor döbbenek rá, hogy már Dani sem csecsemő.:)) Annyira.)

Luca-napi Mamuzás

Szombaton délelőtt kétszer is telefonált anyukám, hogy "de menjek, mert rahedli töltött karalábét" főz.
Érdekesen meglepő számomra, mert a töltött karalábé mindig tavaszi, nyáreleji ételként jut eszembe, de anyámnak mostanra lettek nagy, ráadásul famentes karalábéi. És ahogy ő csinálja, főzőtejszínnel habarva, annak ember ellenállni nemigen tud.
Amúgy is rengeteg száraz kenyérféleség összegyűlt, meg göngyöleg, tehát volt cucc odafelé is.
Decemberhez képest szerintem nagyon kellemes idő volt, napsütés, 6-8 fok, úgyhogy tényleg az embernek szava sem lehet.

Ez a szombat munkanap volt egyébként, bár ezt útközben nem igazán lehetett észrevenni.

Érdekes módon a nálunk lévő posta az ilyen ledolgozós szombatokon nem szokott nyitva lenni, és valahogy a boltok is úgy voltak nyitva, mint egyébkénti szombatokon szoktak.

A kertben nem sok érdekesség van ilyenkor... sőt, lemenni az útról mellékutakra sem tanácsos, mert a sok esőtől eléggé sár van.

Ez az az időszak, amikor már nem nagyon van mit fotózni az őszből, tél meg még nincs.

Ilyenkor meglehetősen kopasz, sivár minden...

Egész délutánt ott töltöttem, nincs az az időtáv, amit át ne tudnánk beszélgetni.

A töltött karalábé, amiből kikenekedtem...

Egy kis meggyes lepény, meg egy tepsi megtört dió... s a változatosság kedvéért némi új almabefőtt azért szolgáltatott egy kis fotóalapanyagot.

Hazafelé nem lehet világosban menni, lévén, hogy 4-kor már sötét van. Innentől szinte tök mindegy, mikor indulok el...
Mondjuk, gyönyörködhettem hazafelé a szép nagy családi házak utcafrontjában, előkertjében lévő karácsonyi díszítésekben is, de azokat már nem fotóztam. Volt elég vinnivalóm jó anyám által -- pár liter töltött kabarálé, süti, fagyasztott csirkealkatrészek, ez-az.
Sajnos, a hazafelé vezető út kb. kétharmada körül elfújta a szél a kosaram tetején "ápol s eltakar" célt szolgáló barna, selyemszerű anyagú szatyorféleségemet, amit nagyon kedvelek, nyűhetetlen, feltűnésmentes, mégis elfér benne egy kisebb vásárlás -- ergo mindig magamnál hordom. Ilyenkor meg kosárletakarást szolgál. Sosem hagytam még el, mostanra sikerült...:( Nagyon sajnáltam.

Újabb cicás hímzés

Elkészült a cicás Rómeó & Júlia keresztszemes hímzésem, melyet még Istvántól kaptam névnapomra. A nyáron elkezdtem, és végeztem is az egyik cicával, majd nagy szünet következett, mert vagy olvasás, írás, vagy kézimunka. Az utóbbi két hétben hímezgettem 1-2 órákat délutánonként, és ahogy közeledtem a célhoz, már le nem álltam volna vele.
Olyan jó érzés, amikor kész lesz egy ilyen! A kicsiknek megvan az előnyük, hogy viszonylag hamar van sikerélmény!
Már előre gondoskodtam keretről is, és vizes vasalás után, kisimítva bele is raktam, így még jobban néz ki:

E sorozat eddigi kész tagjai: