Luca-napi Mamuzás

Szombaton délelőtt kétszer is telefonált anyukám, hogy "de menjek, mert rahedli töltött karalábét" főz.
Érdekesen meglepő számomra, mert a töltött karalábé mindig tavaszi, nyáreleji ételként jut eszembe, de anyámnak mostanra lettek nagy, ráadásul famentes karalábéi. És ahogy ő csinálja, főzőtejszínnel habarva, annak ember ellenállni nemigen tud.
Amúgy is rengeteg száraz kenyérféleség összegyűlt, meg göngyöleg, tehát volt cucc odafelé is.
Decemberhez képest szerintem nagyon kellemes idő volt, napsütés, 6-8 fok, úgyhogy tényleg az embernek szava sem lehet.

Ez a szombat munkanap volt egyébként, bár ezt útközben nem igazán lehetett észrevenni.

Érdekes módon a nálunk lévő posta az ilyen ledolgozós szombatokon nem szokott nyitva lenni, és valahogy a boltok is úgy voltak nyitva, mint egyébkénti szombatokon szoktak.

A kertben nem sok érdekesség van ilyenkor... sőt, lemenni az útról mellékutakra sem tanácsos, mert a sok esőtől eléggé sár van.

Ez az az időszak, amikor már nem nagyon van mit fotózni az őszből, tél meg még nincs.

Ilyenkor meglehetősen kopasz, sivár minden...

Egész délutánt ott töltöttem, nincs az az időtáv, amit át ne tudnánk beszélgetni.

A töltött karalábé, amiből kikenekedtem...

Egy kis meggyes lepény, meg egy tepsi megtört dió... s a változatosság kedvéért némi új almabefőtt azért szolgáltatott egy kis fotóalapanyagot.

Hazafelé nem lehet világosban menni, lévén, hogy 4-kor már sötét van. Innentől szinte tök mindegy, mikor indulok el...
Mondjuk, gyönyörködhettem hazafelé a szép nagy családi házak utcafrontjában, előkertjében lévő karácsonyi díszítésekben is, de azokat már nem fotóztam. Volt elég vinnivalóm jó anyám által -- pár liter töltött kabarálé, süti, fagyasztott csirkealkatrészek, ez-az.
Sajnos, a hazafelé vezető út kb. kétharmada körül elfújta a szél a kosaram tetején "ápol s eltakar" célt szolgáló barna, selyemszerű anyagú szatyorféleségemet, amit nagyon kedvelek, nyűhetetlen, feltűnésmentes, mégis elfér benne egy kisebb vásárlás -- ergo mindig magamnál hordom. Ilyenkor meg kosárletakarást szolgál. Sosem hagytam még el, mostanra sikerült...:( Nagyon sajnáltam.