Karácsonyi ebéd anyámnál

Bencéért délben jött az apja, hogy újra élvezhesse a karácsony örömeit arról a részről is.
Mi Szilvivel addigra összepakoltunk, elkészültünk, és elvileg az utolsó, decemberhez képest kellemes időjárású napon elsétáltunk anyámhoz. Próbálkoztunk őt lebeszélni az ebédmeghívásról, de természetesen nem lehetett. Azt mondja, amíg valahogyan meg bírja oldani, addig szűk körben szeretettel vár bennünket.
Mire odabandukoltunk a napsütéses, 10 fok körüli időben, Dani biciklivel már ott volt és segédkezett a terítésnél. Ott volt kisebbik unokahúgom is Mollyval.
Boldog karácsonyt kívánva elhalmoztuk anyámat az igazán nem túl nagy ajándékokkal -- soknak tűnt, mert egyesével szoktunk csomagolni, így tovább tart a bontogatás öröme --, de ő persze így is leszidott bennünket, természetesen, hogy miért kellett, meg hogy ő megmondta, hogy semmit...!, meg minden.
Kibontani persze még nem tudta... ő is az a típus, aki egész életében nem ült ilyenkor asztalhoz, ha ő volt a vendéglátó.

Más vendég ilyenkor elvileg nem várható. Öcsém előző napokon tartotta a kontaktust, pl. ő ragaszkodik hozzá évente párszor, hogy anyám készítsen nekik több mázsa töltött káposztát (na nyilván ő szerzi be a hozzávalókat), mert olyan hiperszupert csak ő tud. Ami igaz is.
Én nem vagyok valami nagy töltött káposztás, vagy három évtizedig ki is hagytam. Utána is csak az anyámét tartom rendkívülinek; amúgy rosszul vagyok a félkarnyi, ízetlen, homogénre főtt töltött káposztáktól úgy általában. Ha életemben valahol udvariasságból kivettem egyet, hát richtig nem bírtam megenni, csak forgattam-forgattam a képes felemben... és kíszen is vótam. Lehetett utána bármi, már nem fért.
Anyámé titka az, hogy nem főzi rogyásig (gyakorlatilag ő és én félfövésben szeretjük, lé nélkül...), több a hús, mint a rizs, és jól befűszerezi. Legtöbbször normál- és nem savanyúkáposztából készíti. Nekem kivesz előre kislábasban, lé nélkül; míg a család többi tagjának paradicsomos lében tálalja. Ennyit a töltött káposztáról...:)
Nagyobbik unokahúgom meg párban van, feltehetőleg külön programokkal; anyám ennyi idős korára inkább valóban a legszűkebb családra apellál; senki ne hitetlenkedjen és bírálja az ezeréves ház romos, depós körülményeit, ahonnan nem lehetett kiköltöztetni apám halála után az istennek sem. Abban az időben (apám '83 nyarán halt meg), és olyan idősen, amikor még bírt volna egy költözéssel.

Mindenesetre anyám fél napig főzte a tyúkhúslevest, az egész tyúk mellé még kacsaszárnytöveket is rakott, jó sok zöldséget, majd igazi Mamu-féle grízgaluskával főzte be, melyet egyikünk sem tudott még utánozni.

Ezután jött a kétféle töltött káposzta, de ezt én inkább elvittem, mert nem akartam másból nem enni.
Sültes tepsi volt a következő rakomány, már a szemnek is gasztronómiai élmény. Volt benne tarja, csirkecomb, kolbász, kolozsvári szalonna... Köretként mellé egy nagy kasztroj krumplisalátát csinált, melyet fél főtt tojások és petrezselyemzöld díszítettek.

Volt még kétfajta édes, krémes sütemény, na, abból végképp csak hazavitelre futotta! Ráadásul ezeket elfeledtem lefotózni.
Szóval isteni volt minden, tényleg.

Ejtőzés közben anyám buzgón bontogatta az ajándékokat.
Unokahúgaimtól egyébként egy szuperjó botot kapott, ami állítható; megáll a saját lábán, ha például leteszi; valamint a fogóján szintén irányítható, állítható, tök éles fényű kislámpa kapcsolható be.
Én egyik kedvenc típusú könyvéből vittem ötöt, fehérneművel, kizárólag Otthon kávéval, hajcsattal; Szilvi kávéspoharakat, édességeket, rejtvényeket, dobozos sütiket és kettő Otthon kávét, szalma karácsonyfadíszt anyám csepp műfájára; Dani (nevében én vettem meg) speciális fehérneműket és mi mást, mint Otthon kávét ajándékozott.

Az Otthon kávé nélkülözhetetlenségének titka annyi, hogy anyám, mióta e kávé (több évtizede) piacra került, nem iszik mást. Illetve normál kávét fele-fele arányban kever Otthon kávéval. És ha elfogy, baj van. Elmúlt pár hónapban nem volt Otthon kávéja, de mivel néha halálosan alacsony a vérnyomása, innia kell kávét, úgyhogy rendeset ivott. Attól meg erős szívdobogása van, mely legyengíti.
Szóval minden alkalommal inkább bőségesen kap Otthon kávét, hisz az eláll!, hogy legyen neki. Ugyanis egyáltalán nem kapható bárhol. Míg normál kávét bármilyet bárhol kap, addig az Otthon csak pár boltban található.
Molly is élvezte az ittlétet, de ő, velünk ellentétben kihasználta a kertes-udvaros ház lehetőségét, és folyton kint nyargalászott. Időnként azért be-bejött simibezsebelések céljából.:)

Anyám persze órákig pakolászott nekünk a kajákból, hogy éhen ne haljunk. Mindenesetre napokig nem kell főznünk a továbbiakban, és Dani is el van látva szilveszterig, az tuti.:)
Unokahúgom hamarabb indult Mollyval, mert neki reggel 6-ra dolgoznia kell menni másnap.
Mi hárman együtt búcsúzkodtunk, de Dani nyilván biciklivel seperc alatt otthon lehetett. (Később még áthozott nekünk egy két és fél literes narancs üdítőt, amit ő hátizsákban biciklin vitt számunkra haza anyámtól, hogy ne mi cipeljük.)
Szilvivel pedig kellemesen hazagyalogoltunk, meg-megállva, szatyrot-kosarat lepakolva, kísérletezgetve, hogy hogyan lehet a setét éccakában (este 7 után) a pazar házak pazar díszkivilágításait lefotózni.
Némelyik még élvezhető is, bár a többség nem sikerült.