Adventi főtér és átvilágítás:)

Hét elején kaptam levelet az önkéntes nyugdíjpénztártól, hogy végül is mi a helyzet -- hova kell menni Debrecenben az embernek, hogy "átvilágítsák". És itt most nem a mellkasröntgenről van szó...
Nyár óta sejtetik, hogy erre dec. 31-ig okvetlen szükség lesz, de vagy Pestre menjen fel az ember, vagy az iratait másoltassa le és igazoltassa közjegyzővel és két tanúval, majd küldje fel levélben. Na, akkor majd elismerik, hogy én vagyok én.
Így hát most megtudtam, hogy mivel e nyugdíjpénztár és egy bank elegyedett, így e bank két debreceni fiókjában ez a dolog -- az átvilágítás -- abszolválható.
Nem nagy ambícióval, de össze kellett magam szedni ehhez. Nem szeretek bankokban (meg máshol sem) ügyintézni, de ha nem akarok a későbbiekben zökkenni, akkor ettől mentesítenem kell magam, ergo muszáj...
Felmentem, irataim bemutatásáról és két papír kitöltéséről szólt a dolog, s ezzel kész, hálisten. De pl. csekket már nem tudtak adni. Azt továbbra is kérjem a pesti központtól...
Ez is kipipálható mindenesetre...

Ezután körbejártam az advent alkalmából feldíszített főteret, sajnos, még nem lehetett kivilágítva, hiszen bár elég piszkosszürke, téli alkonyati színek játszottak, de alig 2 óra volt még.
Megnéztem és egyesével lefotóztam a kis karácsonyfákból álló kiállítást a főtér melléksétányán, majd a város karácsonyfáját, a Betlehemet, a nagy adventi koszorút; azután végigmentem az adventi árusok között a korzón.

A kis karácsonyfák között bibliai idézetek tették változatossá a látnivalót, ugyanúgy, mint tavaly.
Valamint többek között pl. Bence óvodája is képviseltette magát egy fával...

Félúton megszakítottam a dolgot és villanyosoztam egyet az állomásra leginkább abból a célból, hogy meglátogassam az ott működő százas boltot, mely nagyjából a legnagyobb ebből a fajtából nálunk, majd a közeli postán csekket fizettem be. Utána visszavillamosozás és nézelődés folytatása. Ez a módszer a hideg miatt sem volt mellékes, hiszen fotózáskor pláne elgémberedik az ember, jólesik megszakítani valami fűtött helyiségben a levegőzést.
Természetesen a vásárban nem vettem semmit, csak nézelődtem. A galambok viszont egészen jól érezték magukat a sok kajáldás pavilon között. Ha nem nézett az ember a lába elé, akár el is botolhatott volna bennük.:)