Harmadnapja

Ma már egész jól navigálta magát Honesty. Már nem dőlt kardjába azonnal, ha a tölcsér miatt fennakadt valahol, hanem akart és mert újra próbálkozni.
Gyönyörűen eszik és iszik, bár segítünk megfelelő mélységű és döntési szögű tálkával úgy adni neki, hogy közben kicsit a gallért is megdöntjük.
Már egész jól elboldogul a mosakodással is, ahova éppen elér, megy a csellózás is.:)
Hajnalban többször beugrott az alomba, majd ugyanazzal a lendülettel ki is pattant belőle; de ebből legalább már lehetett látni, hogy végre talán már lesz abból a várva várt almozásból valami.
Lett is, egyszer csak buzgó csörgedezés örvendeztetett meg! Kipattantam az ágyból, ki is almoztam, visszafeküdtem. Két perc múlva újra némi gallérkoppanás, némi alomkapirgálás, majd csend. Kopp. Csend. Kopp. Csend. Kopp-kopp. Kapirga, kiugrás. Ő az alomból, én az ágyból. Mert hát megszületett a nagydolog, halleluja! Mentem újra almozni, végül is most ugye, fedél nélkül nem várhat a dolog.

Haramia is kicsit empatikusabb lett. Na, nem viszi túlzásba, ha találkoznak, megy a morgás rendesen, de most már legalább nem éjjel-nappal! Még mindig kint alszik inkább a konyhaszékeken, de azért már megtörtént pár órára az is, hogy egy helyiségben aludtak: Honesty a vasalódeszkán, Haramia a tévé tetején.
Mire megszokja az új ufó jellegű makkát, meg az is a gallért meg a zökkenőmentesebb navigációt, már vége is lesz. Na, azért még van híja, mikor lesz még jövő hét?

Kitanulmányoztam a hordozót is, hogy hogyan kell "lekapni" a felső részét. Nem ment egyszerűen, én ezt soha nem így használtam. Mindig az ajtón keresztül raktam be a degeket, kifele meg itthon mindig maguktól jöttek ki, amikor ők óhajtottak.
A rendelőben szokták evidens módon seperc alatt lekapni a tetejét, amit én mindig csodáltam, mivelhogy én meg sem tudtam moccintani és elképzelésem sem volt, hogyan lehet, mert nekem meg sem moccantak a pöckök. Erőltetni nagyon nem akartam, féltem, hogy lepattan valami műanyagdarab, aztán mibe viszem a macskát?
No, most addig maceráltam, míg rájöttem a nyitjára. Az lenne a lényege, hogy mindegyik pöcköt egyszerre nyomnánk befelé és közben próbálnánk felfelé húzni az aljától -- ezért sikerül a rendelőben olyan gyorsan a személyzetnek, mert egyszerre 2-3 ember is dolgozik az ügyön; s pikk-pakk, már kész is. Én azért elbogarászkodtam vele egy jó darabig!
Nem is csuktam össze, így mindenesetre csak könnyebb lesz holnap Honestyt berakni. Nem állapot az a para mindig, hogy hogyan tuszkolok be egy ekkora deget az ajtaján.