Műtét másnapja, kedd

Túl vagyunk a kedden is, műtét másnapján. Ennek írása szerdán történik, de az időponthűség miatt visszadatálom kedd éjszakára.
Jól mondta a doki, hogy majd csak "holnap délutánra lesz belőle macska", mert éjjel és délelőtt ez nem úgy tűnt.
Kicsit még zavarodott volt Honesty, a gallér miatt ment neki mindennek, illetve a gallér koppant mindenhol. Szokatlan volt neki is és még számomra is, hogy ez van, nem fér el olyan helyeken, ahol eddig elfért.
A fedett almos tetejét levettem, hogy ne legyen akadály a gallér a lengőajtón való bejutásnál, csak kérdés, hogy megérti és felfogja-e azt, hogy így is bele lehet menni dolgunkat végezni, sőt!
Délutánra jött el az idő, hogy kezdte érteni azt, hogy az a valami a nyaka körül az oka mindennek; úgyhogy hála az égnek, hogy elég szilárdan van rögzítve, mert eléggé meg akarna tőle szabadulni. Egyébként a gallér széle gézbe van bélelve, hogy ne irritálja a bőrét a nyakánál, gondolom. És ez a géz körbe van fűzve egyúttal a gallér nyakán lévő bújtatóban is -- nem könnyű ezt érthetően leírni.
Elég gyakran tesz kibújó mozdulatokat, meg kutyaként rázza a fejét, reménykedve, hátha megszabadul tőle...
De nem veszem le róla, saját érdekében. Mert ismerem Honestyt: első lenne mindent folyamatosan nyalogatni, aztán meg kérdéses, hogy egyáltalán vissza tudnám-e rakni a gallért. Meg aztán őszintén szeretném elérni, hogy azt az ezüstvalamit ne nyalja már le, és a varratot is inkább az orvos hadd szedhesse már ki és akkor, amikor annak ideje lesz.
Egyébként meg este, mikor tv-nézés közben az ágyon deglődtünk, és úgy simogattam, azt vettem észre, hogy addig kísérletezett, míg meg tudta oldani valahogy a mosdást. Szinte órákig mosdatta minden elérhető testrészét (az oldalát nem!), csellózott is:)) -- szóval tölcsér vagy gallér ide-oda, tényleg megnyugodhatott Honesty tisztaságigényileg.
Mivel enni már evett, nem nagyon aggódtam, mikor vízzel kínáltam, az nem kellett neki.
Estefelé Szilvi etette meg újra, lapos tálkába tett Félixszel, amit jól megdöntve tartunk, hogy a gallér alsó része mögé kerüljön a tálnak. Utána pedig vízzel színig töltött magas edényt tartottunk szilárdan fogva elé, és hihetetlen, mennyit ivott!
Mindezek következtében már késő este kezdtem aggódni, hogy gyakorlatilag úgy tegnap dél óta, az orvoshoz menetel előtt óta nem volt semmiféle almozás.
Mutogattam neki az almot, mint kiscica korában... kapirgáltam benne stb., de nem mutatott hajlandóságot. Viszont éjfél körül is meg tudtam etetni egy fél tasak lidles zselés Coshidával, amit nagyon szeretnek, és utána ismét nagyon jól ivott.
Haramia hozzáállása nem változott, őt gyakorlatilag alig látjuk a szobában; lecövekelt a konyhában. A probléma akkor van, ha Honesty is kiporoszkál oda. No, akkor Haramia totál felhergeli magát: szünet nélkül morog, fújásokkal díszítve. A fújások akkor következnek be, amikor Honesty mégiscsak egyre közelebb megy hozzá. Ő ugyanis nem fél, ártatlanul és értetlenül nézi Haramia prüszköléseit.
Úgy vettem le, Haramia nem okvetlen vágja, hogy ez tényleg a régi macska-e, vagy inkább valami ufó. Ez a hiszti inkább az ő félelme amiatt, mintha egy idegen macska költözött volna hozzánk.
Nap mérlege: a műtött beteg eszik, iszik, mosdott, nyugodt, csak a gallér zavarja, valamint nem volt semmilyen almozás.
Bőven éjfél után feküdtem le, Honesty mellém jött az ágyban, és két kezébe fogta az arcomat, a kezemre tette a tölcséres fejét, úgy dorombolt. Fészkelődött, jött-ment azért sokat, nem sokat aludtam most sem...