Varratszedés előtti utolsó este

Szinte számolgatom az órákat.
Alig teszem ki a lábam, és ha nem abban a helyiségben vagyok, ahol Honesty, állandóan ugrálok hozzá belesni, nem zaklatja-e a gallérral a varratot.
Ha azt látom, hogy de, vagy kezdené éppen, akkor lépek a habkönnyű szétvágott pólóval és betakarom a bal oldalát. Megvárom, míg elszunnyad, onnantól megint van egy kis fellégzésem...
Vasárnap délután óta eltelt 2,5 nap. Mi tagadás, jobban be voltam fogva, mintha gyesen lennék, de eredményesen! Még sikerült megúsznunk!
Sikerült mindig elcsípni, sikerült időben közbelépni. Hogy mit tud ez a póló, amelynek a macskára való ráterítésétől leáll a nyalakodni akarástól, fogalmam sincs.
Most már csak holnap kettőig bírjuk ki. Remélem, nem "sértődött" úgy meg a bőr, hogy nem veszik még ki a varratot, mert akkor egész ünnepek alatt marad a varrat is, meg a gallér is!
És persze még az is nyitott kérdés, hogy UTÁNA nem fogja-e macerálni a sebét, sebhelyét; mert akkor ugyanott vagyunk!
Magamból kiindulva általában a varratszedés előtt és után az állapotok közti különbség ég és föld. A varrat húzódik, szúr, viszket, kényelmetlen. Főleg ahogy gyógyul, pár nap múlva. Általában kissé tartunk a varratszedéstől mi, emberek is, pedig sokszori tapasztalat, hogy ha túlvagyunk rajta, enyhe túlzással, de szinte újjászületünk.:) Mintha sosem lett volna seb.
Ebben reménykedem, hogy Honesty is hátha elfelejti, hogy ott volt neki valami macerálnivalója...
Meg abban is, hogy holnap még legyen olyan idő, hogy el tudjak vele gyalogolni a rendelőbe és vissza zökkenőmentesen.