Szentestén

Míg én odavoltam Honestyvel az orvosnál, addig Szilvire hárult a nálunk ilyenkor szokásos több tálcányi szendvics készítése, a terítés, díszítések; Bencussal pedig menet közben díszítették az apró fácskát.
Nálunk nincs fa azóta, mióta ketten vannak a degek. Hely sincsen; na mondjuk, az Szilviéknél sincs... de mégiscsak ott van a gyerek, miatta kell elsősorban a fa. Nálunk meg a macskák miatt nem sokáig lenne épségben (még jól emlékszem Haramia életéből az első 3 fára, a harmadiknál már ott volt Honesty is -- hááát, köszönöm szépen, könnyedén lemondtam a fáról).

Mielőtt még indultunk volna a dokihoz, öcsém is becsengetett, mert nálunk (munkanélküliségem óta közös megegyezés alapján) az van, hogy csak a gyerek (Bence) számára van "jézuska". (Névnap-szülinap, ilyesmi már köztünk réges-régtől csak a -- MÁR azóta ráadásul felnőtt! -- gyerekeinkkel szemben volt (egy ideig én még ajándékoztam a felnőtteknek is névnap-szülinapra, de viszonzás nélkül pár év múlva azért valahogy elmegy az ember kedve... na mindegy, ez már rég nem téma).

Mikor nagy megkönnyebbüléssel hazaértünk Honestyvel, én már csak a rendrakásban, illetve a felhalmozott mosogatásban vettem részt.

Szilvin egyébként ezen a napon tetőzött valami -- valószínűleg oviból hazahozott vírusos -- kór, percenként lassította az orrfúvás és kézmosás. Az a csoda, hogy valahogy végig tudta csinálni.
Szilvi 5 órát üzent Daninak, hogy akkorára jöjjön. Ebből majdnem 6 óra lett szokás szerint, ami jól is jött, hiszen le voltunk maradva, mint a borravalók. Míg Szilviék a fadíszítést, ajándékelrendezést abszolválták, addig én legalább lefoglaltam Danit, el is volt jól a szendvicsekkel, meg hát beszélgettünk több mint egy órát.
Aztán megjött a Jézuska, és csengethettem az én gyerekkoromból való rózsaszín csengettyűvel, hogy indulhat a támadás.:)

Bencének az este maga volt a Kánaán. Hiszen itt megkapta anyjától, nagyanyjától, nagybátyjától, dédnagyitól, meg hát öcséméktől az összes ajándékot. Nagyrészt ezeket Szilvinek kellett beszerezni a saját és Bencus részére, hiszen majdnem mindenkitől pénzt kaptak, hogy ő vegyen maguknak, ami kell. Így aztán ősz óta gyűjtöget... nekünk a pozitívság, hasznosság, optimálisság mellett a "mennyire futja" is nagyon-nagyon fontos szempont. (Fenti fotók nem tartalmazzák persze az összes "apróságot".)
Dani is, én is pénzben kaptuk főként a legszűkebb családtól az ajándékra szántakat -- nekem, mint írtam, bele is invesztálódott az egész Honesty oltásába. De ez volt a legnagyobb ajándékom.:)
Azért egyikünk sem maradt abszolút parlagon, mert Szilvitől kaptunk ajándékokat, tehát kisebb-nagyobb dolgok voltak számunkra is a fácska alatt.

Dani turkálóból kapott két farmert, pulóvert, két hosszú ujjú vékonyabb pulcsit is; én pedig szabadidőalsót, mellé kedvelt nasikat és szükséges piperéket (testápoló, nappali és éccakai arckrém), ja, és egy fából készült olvasót. Mármint rózsafüzért, még mielőtt másra gondolna bárki is.:)))

Ezek után letámadtuk a szendvicseket, kínáltam a tegnapi húslevest, de a szendvics úgy elborított mindent, hogy sokkal gyorsabbnak és elérhetőbbnek tűnt.:)

Pezsgővel zártuk a konyhai gasztronómiázást (Bence természetesen nem:)), és megtekinthető a csak színeiben karácsonyi jellegű szép szalvétánk is.:)

Ezek után pakoltam Daninak bőven szendvicset, mert bizony eléggé elhúzódott az ünneplés -- háromnegyed 11 körül ment el.

Rendet raktunk, mosogatás, ez-az, majd gyakorlatilag készülhettem az éjféli misére.

Fél 12-re már ott voltam, mert akkor kezdődött a gyerekek misztériumjátéka, aztán pedig ünnepi mise zajlott.

Az utolsó három fotó egyik közösségi ismerősöm oltárközelebbi fotója, míg hátulról a negyedik egy másiké, akinek a gyermekei is szerepeltek, nyilván közelebb ült az eseményekhez.

Mindent összevetve hálát adtam mindenért.
A családért, az estéért, a jó emberekért, akik nem hagynak egyedül... Ezért a kicsit sem egyszerű, mozgalmas, de sikeres napért.
Többek között a Honesty körüli, megkönnyebbülést hozó, rendben lezárult eseményekért; azért, hogy Haramia is működik a múltkori tortúra után.
És emlékeztem három éve, ilyenkor már utolsó napjait élő keresztanyámra; és sokat gondoltam élő, beteg, idős hozzátartozóimra... legyen nekik könnyebb a kereszt, melyet oly nehezen cipelnek.

(Ezek pedig Bencus oviban készült ajándékai az anyjának, illetve a fára.)