Szilveszter napja

István segítségével ez év végén is sikerült felutaznom Pestre. Kifejtette, hogy miért nem érdemes akár öt napnál is kevesebbre mennem... Én nem dolgozom, macskák most rendben vannak, hogy ő még otthon van két hétig, a vonatjegy egy napra is ugyanannyiba kerül, mint akár hetekre is, ésatöbbi.
Ennyi időt folyamatosan még nem töltöttünk egymásnál, még a négynapozást is csak az utóbbi pár alkalommal vezettük be.
Mondjuk, némi aggódással egyeztem bele, hiszen a macskáimnál azért még nem százas a helyzet: Honesty inkább lelkileg igényel nagyon, óriási a szeretetigénye; Haramiát viszont gyakorlatilag személyre szabottan kitalálva, őrt állva táplálom. De megbeszéltem magammal: most túl vagyunk egy nehéz időszakon, a degek jelenleg rendben vannak, és hát Szilvi tudja, mi itthon velük a teendő. Nem először hagyom rá őket, igaz, betegségek után és ennyi napra mégiscsak először.
Nem terveztünk különösebb programokat; egyrészt a hideg miatt (-12 fok volt ezen a december 31-én reggel indulásnál) az ingyenes városi séták most nem igazán csábítottak; másrészt a nem ingyenes lehetőségektől most inkább eltekintettünk.

A WestEnd azért akkor is régi jó ismerősként -- a régi jó ünnepi díszletekkel -- fogadott, mint mindahányszor, amikor jövök.

Tök jó, hogy egyrészt itt van a Nyugatinál, nem kerülő, nem beszélve arról, hogy István is ugyanebben a kerületben lakik; tehát bármikor elindulunk, jövünk vagy megyünk, a WestEnd mindig utunkba kerül.
Most is körbesétálgattunk, ebédeltünk, majd vettünk elvitelre is kajákat holnapra. Elég sok üzlet folyamatosan zárt befele már két órától kezdve. Emlékeztem is régebbi szilveszterekre, amikor délutáni programból mentünk volna hazafelé, már a kora esti órákban átmenni sem volt lehetőség rajta. Az élelmiszerárus jellegű üzletekben óriási volt a tumultus, egy sereg embernek, úgy látszik, még utolsó percekben is eszébe jutott valami fontos szükséglet, vennivaló.

Mivel bent már baromira lefőttünk a sok cuccal lesúlyozva, letudva a szükséges dolgokat, haza is gyalogoltunk a kemény hidegben. A felmálházott lépcsőzés szokta megkoronázni az idejövetelnek ezt a részét. Ennek kiheveréséhez számomra órák szükségesek akár télen, akár nyáron.:))
Lecuccolás, kipakolás, átvedlés, kávézás -- hálisten, egyikünk sem volt soha életében nagy szilveszterező, bulizós típus, nem vágyunk elmenni ilyenkor (sőt, azt hiszem, büntetés lenne!) --, nekünk pont elég ennyi is, ez_ az Ünnep, mely más, mint a többi nap.
Ilyenkor ünneplünk karácsonyt is. Gyertyát gyújtunk karácsonyi asztali díszben, és kipakoljuk az ajándékokat.

Természetesen macskáztam egy csomót, Murcos szépségével egyszerűen nem tudok betelni. A hosszú, magas, sudár cica színtiszta izom, ragyogóan selymes a bundája, életvidám, szemgyönyörködtető deg.
Amazonka viszont gyengélkedik: egy pár napi almozási rendellenesség feltűnése után (sűrűn járt eredménytelenül az alomra, és akkor is csak nagyon keveset tudott pisilni) István tegnapelőtt elvitte orvoshoz, Zoli barátja autós segítségével. A cica kapott kétféle injekciót, és ez már egy-két nap alatt is rengeteget segített az állapotán -- én pl. ha nem tudtam volna, hogy beteg, nem tűnt volna fel a dolog. Nem járt többször alomra stb. Lényeg, hogy veseproblémái lehetnek háttérben, és mostantól neki is, mint anno Pocaknak, erre való speciális tápot kell kapnia.

A tévé valamilyen normális csatornán hátteret ad, aztán lényegében mindennap elvagyunk filmekkel, a neten néhány ismerőssel való üdvözlésekkel; beszélgetéssel, eszegetéssel-iszogatással. Még éjfél előtt jóval a gyerekekkel is kommunikáltam: Szilvi Bencussal a lakótelepi szilveszteri örömöket élvezte, ami szünet nélküli durrogtatásból, tülkölésekből áll, közben lencsét főzött, virslit sütött, kölyökpezsgőztek, tévéztek; majd Bence 10-11 körül elaludt. Szilvi a városból idelátszó éjféli tűzijáték megnézését követően hajnalig netezett. Dani az ifiházba készülődött egy lájtosabb buliba a zenész haverokkal.

Itt, Istvánnál nem nagyon hallik be a nagy fővárosi szilveszterezős zaj, pedig az utcákon itt is ment nyilván egész nap a tülkölés és egyebek. Mivel belső udvarra néz a lakás, ebből nem sokat hallani itt, csak annyit, amennyit maguk a lakók produkálnak.
Késő este frankfurti virsliztünk, aztán -- én normál pezsgővel, István kölyökpezsgővel -- koccintottunk, és éjfélkor is ittunk egyet.
BÚÉK nekünk és mindenkinek!