Jelentkezés

Ismét letelt a három hónap és eljött az ideje a MÜK-nél való jelentkezésnek.
Én komolyan nem tudom, mit gondoljak, mikor a statisztikákat harsogják a médiák, miszerint hú, de fantasztikusan csökkent a munkanélküliek száma. Hol is? Mikor is, mitől is??
Most nem a legutóbbi alkalmak szerinti gyorstalpaló fsz. 1-be kaptam sorszámot, hanem fel az emeletre a saját ügyintézőmhöz. Ide egy egész hosszú folyosó végéig kell menni. Na, ezen a folyosón alig bírtam végigaraszolni. Mindenféle kor, réteg és egzisztencia vagy anélküliség képviseltette magát, és komolyan úgy éreztem magam, mintha a debreceni Mihály-napi vásárban próbálnék meg valahogy a célhoz tülekedni. Mindig sokan szoktak lenni, de ennyien...?
Csupán ezen az egy folyosón egy csomó ajtó van, ugyanannyi ügyintézővel mögöttük. És nem is mentem nyitásra, mert azt eleve tudjuk, hogy semmit nem nyerünk vele, ugyanúgy délben jön el az ember, mintha 10-re megy. Ráadásul ablaktalan, végeláthatatlan folyosó az egész; tudatosan erőszakoltam a gondolataimat, hogy ne jöjjön ki rajtam a fóbia vagy valamiféle pánikroham.
Meg is értem az esetek többségében működő gyorstalpalókat, hiszen akik csak jelentkezni jönnek -- pecsétért és a következő időpontért --, arra az tökéletesen megfelel. Nem is értem, most miért nem működött...?
Többet itt sem csináltak, csupán másfél órát ácsorogtam a tömegben és küzdöttem a hőgutával és a fóbiámmal. Legfeljebb annyi, hogy bent leülhettem arra az 1-2 percre, és pár mondatot váltottunk is az ügyintézővel. Elhangzottá tettük, hogy nincs semmi, meg jaj, de borzasztó, meg hogy na de hát reménykedjünk. Tisztáztuk, hogy gondoskodjak az éves 30 nap egyszerűsített munkámról valahogy, hogy mégis azért teljesen fillér nélkül ne maradjak. Oszt szevasz, de legalább kipipálható a program.
Ezzel jócskán bele is másztunk a délutánba, mire hazaértem.

Garfield-plecsni "békalenyeléses" kihívásért

Lenyeltük
címmel indította kihívását Sophie, melyen akkor még 56. résztvevő voltam.
Piros (nehezebb, több pontos) kihívás volt, azonkívül nagyon megtetszett a Garfield-plecsni, ami a teljesítésért járt. Mégis idáig ez volt a leghosszabb idő, míg végre, nyár közepe óta végre egy csomóan zöldülni tudtunk a teljesítéseinkkel. Már sokan azt hittük, örökre lemondhatunk a Garfield-plecsniről.
Nem igazán tudni, ilyenkor mi van; az tény, hogy igen sok reklamáció után már javasoltuk a kihívás örökbeadását is, ha ennyire nincs ideje a kihívónak a kihívásával foglalkozni... És ez pár napra rá hatékony is volt, igen ám, de itt még nincs vége a történetnek...
Íme, az eredeti kihívás:

Nem, nem az ételről szól ez a kihívás, amit lenyeltünk.
Arról szól, hogy olyan könyveket kell olvasni, ahol veszekednek, de kibékülnek. Vagyis nem teljesen békülnek ki, hanem pl. a férj pókerezik, egy csomó pénzt elvesztett, de a feleség megbocsát neki. Ó, azt kihagytam, hogy külön-külön is lehet hozni, ha még nincs meg 5.
Tehát:
1. Nyomd meg a "Részt veszek" gombot.
2. Olvass el legalább 5 könyvet, ahol a fent említett történik, vagyis kibékülnek pl. a pókerezés miatt.
3. Rakd fel a könyveket erre a polcra: (link)
4. Megkapod a plecsnit.
----------
Változtatás!
Értékelés nem kell!

Vittem (még hónapokkal ezelőtt, de előttem is sokan és utánam még többen azóta):
     Amanda Quick: A zöld kristály
     Amanda Quick: A szerető
     Danielle Steel: Magányos sas
     Danielle Steel: Vele vagy nélküle
     Francis Ifer: A meghasadt szív
c. könyveket.
Mikor az örökbeadási javaslat után Sophie jelezte, hogy "jövő héten" mindenkit zöldít, jövő héten mégsem zöldítést, ám mindenki azt kapta, hogy leírnánk-e könyvenként, mit kellett lenyelniük és kiknek!
Megnéztem a kihívást, és ekkor már ez is benne állt, így, nagybetűkkel:

---------
FIGYELEM! CSAK AKKOR TUDOK ZÖLDÍTENI, HA LEÍRJÁTOK, HOGY „MIT NYELTEK LE” A SZEREPLŐK; TEHÁT ÉRVELTEK.
---------
Hát ez nem annyira volt méltányos! Ha utólag hozzátesz, rendben van, de ne hónapokkal a teljesítések és hasztalan várakozások, kérések-kérdések után. Úgy vettem észre, hogy globálisan és bár elég udvariasan, de nem örvendtünk, hiszen 3-4 hónap azért nem most volt, pláne, ha azóta már nincs is a könyv az ember tulajdonában és esetleg nem emlékszik már a szereplők neveire, hiszen azóta már 20-30 könyvet is olvasott stb.
De ennyi várakozás után mindenki igyekezett megerőltetni magát és könyvenként megindokolni, X mit bocsátott meg/nézett el/nyelt le Y.-tól...
Ezek után megérkezett a világjárt Garfield-plecsni végre... a 85.

Számítógépen olvasott könyvek kihívása

Olvassunk könyveket számítógépen!
Rozinante indította kihívás, 216. résztvevő voltam.

Nos, láttam, hogy volt már ilyen kihívás, de az tavaly be is fejeződött. Mivel most én is számítógépen olvasok egy könyvet (nem tudtam még megszerezni fizikai valójában a kötetet), eszembe jutott, hogy lehetne még egy ilyen kihívás.
Ide várok minden olyan könyvet, amit számítógépen, laptopon, e-readeren, telefonon vagy bármilyen más műszaki ketyerén olvastatok. Az olvasásokat 2012. július 1-jétől fogadom el. Nincs meghatározva a könyvek számának felső határa, de a minimum 1 azért legyen meg! :D
Újraolvasás is ér, és olvasási valamint értékelési linket is kérek. Az értékelés lehetőleg ne egy mondatból álljon és küldheted azt akár karcban is.:) A lényeg, hogy lássam, valóban elolvastad az adott könyve(ke)t.

Tehát:
– kattints a "Részt veszek" gombra;
– olvass el minimum 1 könyvet 2012 júliusától;
– a könyvet tedd fel a polcra;
– hozzászólásban pedig küldd el az olvasás linkjét és az értékelést/karcot.
A kihívás polca pedig: (link)
Jó olvasást kívánok!
(Szemüveget fel annak, akinek megfájdul a szeme a képernyő bámulásától. L. nekem!)

UPDATE: Mivel felmerült most egy ilyen, gondoltam kíbővítem a kihívást annyival, hogy azok a könyvek is érnek, amiket a kihívás előtt elkezdtetek és júliusban (vagy később) fejeztetek be! Kérlek, ne felejtsétek el feltenni a polcra a könyveket! Köszönöm.

Én a következőkkel neveztem -- az első kettőt pdf-ben olvastam, a harmadikat doc-ban.
     J. A. Redmerski: A Soha határa
     Clive Barker: Az öröklét tolvaja
     Danielle Steel: A cár balerinája

Ennek a teljesítésnek a nevesítését is kiböjtöltük rendesen, míg végre zöldültünk és megjött a 84. plecsni.

Nyomdásztali 2013

Nagyon jól sikerült és élményekben gazdag délutánt és estét érezhettünk magunkénak valószínűleg mind, akik részt vettünk az idei nyomdásztalálkozón. Legalább másfél hónapja lett meghirdetve, ez idő alatt mindenkinek, aki jönni szeretett volna, volt rá ideje, hogy megszervezze időbeosztását.
Megint szép, 100 körüli számmal vettünk részt, szerintem többen, mint tavaly, bár akkor sem sok híja volt ennek a számnak.

Ezúttal a Medicor étteremben volt tartva, és a volt kollégákkal-barátokkal együtt, minden közbejövő nehézség ellenére is nagyon azon voltunk, hogy ott tudjunk lenni.

Popikával már hetek óta terveztük, miközben mindketten hol fent-hol lent voltunk közbejött anyagi nehézségek miatt, de tekintettel arra, hogy jól emlékeztünk, milyen jól éreztük magunkat tavaly, nagyon rajta voltunk, hogy ott leszünk. Pláne, hogy egyik hasonszőrű kolléganőnk, Zsuzsa, aki közben messzire költözött innen, hajlandó volt reggeltől 400-450 km-t is levezetni, hogy itt lehessen a nyomdásztalin, nyomatékosan kifejezve, hogy reméli és evidensnek tartja, hogy mi is megyünk. Évánk már reggel felhívott, hogy ugye, hát akkor megyünk? Tudtuk, hogy Gabi, Lacus is jönnek, és valószínűnek tartottuk, hogy a régi monósok, korrektorok és mindenki más is ott lesz, aki tavaly, és hát sok meglepetés is érhet még bennünket, hogy olyanok is eljönnek, akik eddig nem voltak. Így is lett.

Szóval nagy készülődésben voltunk mindnyájan.
Popika munka után jött, vele beszéltem meg konkrét előzetes találkozót arra a találkozóhoz közeli buszmegálló-környékre, ahová mindketten befutunk, hogy együtt keressük meg ezt az éttermet, ne egyedül bolyongjunk a Medicor jó nagy területén. Sikerült a szervezőkkel is összefutni, úgyhogy nem volt gondunk a keresgéléssel.

Helyfoglalásunk után órákig nem is igazán üldögéltünk, inkább jöttünk-mentünk, mint mindenki a teremben; kisebb-nagyobb örvendező csoportosulások beszélgettek, nevetgéltek; s hol ez, hol az verődött oda üdvözölni minket is, mint ahogy mi is körbejártuk az ismerősöket. S az első órában egyre-másra csak jöttek és jöttek a régi-új arcok!

Gyakorlatilag első perctől fotóztam. Az első, folyamatosan gyülekezős órában kihívtak szivárványt fotózni: érdekes volt a lemenőben lévő vérnarancs színű napfény a fákon, miközben csepergett az eső... és még ugyanezen az estén az is tudatosult, hogy telehold van!

Tavalyihoz hasonlóan -- a jelenleg ügyvédként tevékenykedő -- régi jó személyzeti igazgatónk, Lajos mondott pezsgős pohárköszöntőt, miután egyperces néma felállással emlékeztünk 4, közelmúltban végleg eltávozott kollégáról, kikről őket jobban ismerő munkatársak is mondtak pár szót; majd a régi nyomdászújságokból kiemelt, ma már poénos dolgokon szórakoztunk.

Volt egy számomra nagyon emlékezetes momentum, melyet soha nem fogok elfelejteni.
Még a pohárköszöntő előtt Lajos megkért engem, hogy olvassak fel egy versemet! Természetesen kézzel-lábbal tiltakoztam, mondtam, hogy bármit, tényleg; de én nagyon nem bírok szerepelni, besokkolok stb. Szerencsére láthatta, hogy nem csak ímmel-ámmal szabadkozom, hanem tényleg kétségbe vagyok esve és kizártnak tartom, hogy 100 ember előtt előadjak... Ennek ellenére ő pár dicsérő mondat kíséretében felolvasta Az idő rabjai című versemet, megemlítette a nevem és kötetemet, és kérte, hogy a bemutatásomnál álljak fel...
Nahát, ez igazán váratlan meglepetés és igazi megtiszteltetés volt. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy nem ír hiába... egyszóval, húúúúú, maga az érzés nagyszerű volt!

S ha már verseskötet, hát vittem két olyan embernek ajándékba, akik még nem kaptak: a csupán a találkozóért oda-vissza 8-900 km-t utazó Zsuzsámnak, valamint Valinak, akivel mindkét munkahelyemen gyakorlatilag végig együtt dolgoztunk. Ő egyébként is annyi jót tett értem, hogy régóta szándékoztam megajándékozni, csak hát nem tudott erről az egész versírásról, könyvről... én nem reklámozom magam szinte soha, így féltem, hogy hogy érintené. Meg is lepődött rendesen, érdeklődött és meséltem a könyv készítésének körülményeit... Vali ittléte is meglepetés volt, nem tudtam, hogy itt lesz, de nagyon jó, hogy eljött! Sokat beszélgettünk, így legalább hallottam a volt munkahelyemről is.
Rengeteg fotót néztem végig, főleg a kollégák gyerekeiről, de főleg unokáiról. Van olyan kolléganőm, aki nem sokkal idősebb nálam, ellenben 5 unokát mondhat magukénak!:)
Beszéltem a munkanélküli helyzetemről is mindenkivel, aki érdeklődött. Na nem úgy, hogy én tolakodom, de ha valaki rákérdezett, nem titkoltam el a sz@r ügyet. Rengeteg kisvállalkozás vezetője gyűlik össze egy-egy ilyen találkozón, akik végül is mind a nagy "anyacégtől" származnak el. Sajnos, sehol nem virágos a helyzet. Vannak, akik felbomlottak, vannak, akik épp hogy csak elvannak még pár emberrel, stagnálnak... bővíteni semmiképpen sincs esze ágában sem senkinek a cégét.
Elég későn, már talán 8 óra is volt, mikor a vacsorához kezdtünk, mivel későn indult a megnyitóbeszéd. Eközben hordták ki a kaját, s voltak, akik már igen éhesek lévén már a beszéd alatt elkezdtek táplálkozni.:)
A menü: aszalt szilvával töltött rántott csirkemell, svédgombás sertéssült sajttal és sonkával, valamint rizs és hasábburgonya volt köretként. Amit még mindenki nagyon dicsért, az mindezek mellé egy nagyon finom káposztasaláta volt... Desszertként mennyei Lambada-szeletet kaptunk, valamint volt kávé, ásványvíz. Ja, és még az elején pogácsás tálak voltak kikészítve a terített asztalokra.

 

 

Talán meg sem kell említenem, hogy a kajám felét elcsomagoltam (fóliát kaptam hozzá a konyhán), mert a gombáshoz és a kolompériumhoz hozzá sem bírtam fogni. Sőt, Juliska nem eszik édességet és ideadta a sütijét -- úgyhogy másnap viszont komplettül megebédeltem otthon belőlük.
Aki plusz italt akart, az vásárolhatott a konyha büféjében -- a mi párfős csapatunknak is felkínált-szétosztott Erzsike (kinek részvétele egyébként szintén meglepetés volt számunkra) egy üveg vörösbort.
Kaptam Popikától egy kis dísztasakban meglepiket: egy halloween-tökös fekete cicát, egy fehér porceláncicát és egy kis katicabogarat; Gabitól pedig, akinek tavaly hoztam ajándék könyvet, egy bonbont.
Ja, és nehogy elfelejtődjön már, de egy, szintén anyanyomdánktól elszakadt kisnyomdavezető régi jó kolléga már második éve önköltségesen állít elő a találkozóinkra képes beszámolós újságot Debreceni nyomdászok találkozója (most 2013) címen -- ez az újság most is kiosztásra került. A benne lévő fotók a tavalyi találkozó képei -- a tavalyi újságé is az előző év fotói voltak (azon sajnos, nem voltam még). Így ebben most én is felfedeztem magam.

Este 10 órakor jöttünk el, de sokan még maradtak. Engem és Popikát Lacusunk hazarepített. Engem szinte szó szerint, mert gyakorlatilag légvonalban olyan közel lakom, hogy autóval 10 perc sem kellett hozzá -- míg buszokkal és/vagy gyalog valószínűleg 1 órát utazhattam volna az óránként közlekedő buszainkkal...
Nagyon feldobott ez az este, ez a program, az emberek, a régi jó kollégák, barátok, a sok meglepetés, a finom kaja, a versem felolvasása, a szivárvány, a telehold... egyszóval tényleg nagyszerű kikapcsolódás volt.
Késő este itthon még úgy fel voltam pörögve, hogy lazán feldolgoztam a fotókat, böngésztem az újságot, pörgött az agyam a sok hallott és átélt dolgon, közben még megcsináltam a netre az albumot, hogy feltehessem a Nyomdásztali 2013 eseményoldalra meg a picasás képtáramba... úgyhogy fél 3-kor voltam képes "megszűnni", azaz elrakni magam másnapra. Mit másnapra, aznapra.:)

 

 

Szerelemről szóló kihívás

Olvassunk szerelmi témájú könyveket!
Ez a címe Brooke kihívásának, melyen 316. résztvevő voltam.

Teljesítésért:
- Olvass el minimum 3 szerelmes könyvet.
- Írj az egyikről értékelést.
- Másold be a linkeket.
- És már megy is a zöldítés. :)
Jó olvasást mindenkinek!

Nyilván mi sem volt könnyebb ennél...
     Danielle Steel: Ellenállhatatlan erők
     Amanda Quick: A szerető
     Margaret Moore: A szerelem erejével

Elég sokat kellett várni, de végül megérkezett a 83. plecsni.

Barna kihívás

Barna borító
Lilu kihívásának címe. 109.-ként próbálkoztam vele.

Sziasztok!
Remélem, még nincs ilyen kihívás (én nem láttam eddig)!
Kedvenc színem a barna és a zöld, ráadásul itt a tavasz, amelyre eléggé jellemző ez a két szín. Szerintem rengeteg nagyon szép, barna borítójú könyv van, ezért arra gondoltam, gyűjtsük össze őket!
Teljesítés feltételei:
1. Nyomd meg, hogy részt veszel!
2. Olvass el minimum 3 db barna borítójú könyvet!
3. Küldd el az olvasási linkeket hozzászólásban!
4. Rakd föl a könyveket a polcra! (link)
Egyéb tudnivaló: az olvasásokat 2013. 01. 01-jétől fogadom el.
A borító minimum 75%-a barna legyen!
Pakolok föl néhány könyvet, amiből lehet ötletet meríteni.
Ha valami kérdésetek van, írjatok nyugodtan!:)

Három helyett ötöt vittem, a biztonság kedvéért.
     Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés
     Danielle Steel: A birtok
     Margit Sandemo: Maszkabál
     Margit Sandemo: Keleti szél
     Margit Sandemo: Démon és angyal 

Megérkezett a 82. plecsni!

Szombati díjszedés

Ezen a szombaton is korán keltem, mintha munkába mennék.
Unokatesóm és lánya értem jöttek, és mentünk a gimibe -- ő tanítani, mi meg tanfolyamdíjat szedni és számlát írni. Egyébként két nappal előbb, az esti órákban 1 órát beszélgettünk telefonon, amikor hívott unokatesóm, hogy lebeszéljük a szombatot. Nagyon megértő és roppant szívén viseli a sorsomat. Mint mondta, ő is annyira látja, milyen reménytelen a helyzetem, és annyit gondolkozik, hogy mit lehetne tenni és ő miben tudna segíteni. Különböző kérdéses ötleteket beszéltünk végig és tudomásunkra jutott infókat osztottunk meg.
A vártnál most jóval kevesebben voltak, lazán írtuk meg azt a néhány számlát; a köztük lévő időszakokban sem unatkoztunk -- a lánnyal annyira jól elbeszélgettünk, hogy szinte repült az idő. Sok hiányzó és érdekes elem, illetve infó került a helyére azokból az évtizedeket felölelő időszakokból, melyekben csak nagyon ritkán találkozott a család eme két ága.
Évi el is ment 11 körül, én nyilván maradtam délig, hisz elvileg míg a tanítás tart, jöhetnek befizetni.
Kaptam négyezret, bár most is ódzkodtam, mert igazából lényegében ma csak az ügyelet ténye volt jelen, tényleg nem sokan jöttek befizetni.
Viszont ezen túlmenőleg is sokat tett értem: még a csütörtöki beszélgetés során ajánlotta fel, és másnap be is jelentett (illetve fog, mivel havonként kell megtenni) 30 nap egyszerűsített munkavégzésre a cégéhez. Még félidőben tartok ugyan az éves felülvizsgálathoz a foglalkoztatás nélküli támogatáshoz, de ezt feltétlenül a határidőt megelőző évben kell produkálni. Pedig ez számára napi ezer Ft befizetést jelent...
Nagy hála és köszönet.