2010. augusztus 27., péntek

Szülinap

 
Nagyon-nagyon boldog születésnapot
kívánok "egy maci"-nak.:))

Vers tavalyról:

Születésnapodra

Kívánok szép napot,
mosolyt és csillagot,
a nap minden percében
békés pillanatot.
Nyugalmat, örömet,
sok-sok szeretetet,
születésnapodra
szívednek ünnepet.

És a mostani:

Köszöntő

Kívánok neked pihentető álmot,
benne teljesüljön minden kívánságod.
Mit éjjel megálmodsz, valóra válhasson,
hajnali napsugár boldogságot szórjon.
Tegye fényessé komorabb perceid,
váljanak köddé örök félelmeid.
Érjen szerencse is, légy vidám, sikeres,
Szeressenek téged, és te is szerethess.


2010. augusztus 26., csütörtök

Négy év

Különös szálak

Gyakran úgy elcsodálkozom,
mennyi s milyen apróságokon
múlt az, hogy velem vagy.
Oly különös szálakat göngyölít
az élet, s minden láncszem tisztán
passzol, réseket nem hagy.
Utólag talán már látható,
de előre ki nem számítható:
itt minden összefügg...
hogy annyi meddő idő után
egymást elhittük.
Ám szerintem az egek ura is
elcsodálkozna...
mert az, hogy találkoztunk,
akár lehetetlen is
lehetett volna.

Nagyon szép és gazdag négy évet tudhatunk magunk mögött, még így, távlatoktól is. Mindig hittem benne, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít elsősorban. Itt elsősorban a találkozások sűrűségét értve ez alatt.
És most nagyon spontánul fogok írni. Úgy, ahogy a dolgok eszembe jutnak...
A macskáink. A macskás találkozók. A számítógép, a netezés, a fotózás, az élet apró szépségeinek észrevétele - együtt! A sok kis apróság, a parányi véletlenszerű örömök, melyekből annyi, de annyi ér bennünket minden találkozáskor! A közös barátok... a sok-sok kirándulás... felfedezések! A közös zenék... micsoda véletlen (vagy sem), hogy annyira ugyanazokat kedveljük!
A megértés, az empátia, a kiállás a másikért, a segíteni akarás, ha máshogy nem lehet, akkor mentálisan támogatva. Az, hogy lesi minden kívánságomat, az, hogy benne van minden hülyeségemben és ez neki is természetes és nem mondja, hogy infantilis vagyok... hogy nem néz az ég felé, ha - bár tudja, nem vagyok Krőzus - mégis támogatok jobbra-balra; mert nem azt nézi, hogy nincs tartalékom és akkor minek ez a marhaság; hanem azt, hogy nekem, az én lelkemnek így a jobb...
Az, hogy minden hónapban gyönyörű képeslapokat küldünk egymásnak a hónapfordulón, s ez még egyszer sem felejtődött el. Az, hogy bár kívánna ő is sok mindent magának, mégsem azt veszi meg, hanem azt, amiről úgy hiszi, hogy nekem jobban kell, hiányzik, vagy csak egyszerűen: én örülnék neki.
Hogy teljesíti a legkisebb kívánságomat is, ha tudja.
Hogy bármi bajom van gépileg, műszakilag, programilag; már írja, küldi és mondja.
Hogy bár ő szigorúan és teljesen antialkoholista, mégis elmegy nekem a kajáldában egy pohár sörért.
Hogy várja és örül a verseimnek, hogy ő veszi meg legelőször az A macskát, hogy még mielőtt én eszmélnék, már el is küldhesse nekem annak beszkennelt pdf-jét...
Hogy ha bármilyen más okból kifolyólag ideges vagy türelmetlen vagyok, és úgy tűnik, rajta csattan az ostor; akkor ő nem megsértődik, hanem érti. Megérti, miért vagyok most hülye. Megért. Annyira szeret, hogy magánál jobban.
Hogy mennyit, de mennyit köszönhetek neki! Mennyi mindent adott ő nekem... mennyi mindent tanultam tőle... az el nem mondható! Inspirált, mikor publikálni kezdtem; falain kinn vannak a rajzaim - és egy rahedli maci, amit tőlem kapott...
Hogy mikor a csúfos válltörésem után gúzsban és padlón voltam, hónapokig fóbiában és elesetten, egy hónapig totálisan egyszál bal kézzel, akkor nap mint nap tartotta bennem a lelket, és erőt adott ahhoz, hogy bal kézzel is pötyögjem le gondolataimat és ne hagyjam abba az írást!
Hogy már évek óta én voltam az utolsó ember a társaságban, aki még filmes géppel fotóz, éspedig milyen intenzív szenvedéllyel és élvezettel, de nem volt pénzem digigépre, akkor ő nekem adta az övét... holott azt el is adhatta volna (hiszen nem tartozott az olcsó gépek közé), hogy belemenjen az ára abba, amit magának szánt venni régebb óta...
Hogy képes volt felhajtani egy 2 éve "kiment" mobilt a Vaterán, csak azért, hogy olyan mobilja legyen, mint az enyém!
Hogy ne kelljen a képeimet likvidálnom a gépről (kiírnom dvd-re) - mondván, hogy a képek nekem folyamatosan kellenek hol itt, hol ott -, képes nekem egy terrás vinyót hozni szülinapomra, hogy azon csak a fotóinkat tárolhassam...
Hogy mikor eltört hajszálvékony aranylemezből készült keresztmedálom, akkor legközelebbi "ünnepemre" azonnal vesz egyet!
Hogy megveszi azt a képet, amitől úgy elájultam a Cserépvárosban, és legközelebbi találkozásunkkor elcipeli magával!
Hogy soha nem járt koncertre, de engem elvisz a Loreenára, közös kedveltünk koncertjére egy kisebb vagyonért!
Hogy megtetszett és megvettem az Alkonyatot, erre ő megvette nekem az összes többi részét, hogy olvashassam minél hamarabb!
Hogy ha csak 2 napot lehetünk együtt egy kéthetes nyári szabadságon, akkor is ugyanazt a két hetet veszi ki ő is... Mert pszichikailag - számít!
Hogy tele van lakásomban minden az ő "keze nyomával", az őáltala kapott macska-, sárkány-, oroszlándíszekkel, száznál jóval több dvd-vel és sok-sok tőle kapott könyvvel!
Hogy mikor az első antológia, melyben verseim megjelentek, elkészült, ő ment el a főváros túloldalára térkép alapján, hogy átvegye a tiszteletpéldányokat!
Hogy ő tette lehetővé, hogy megjelenjen első önálló verseskönyvem!
Hogy hogy tud ekkora szíve és lelke lenni egy kis embernek, ezt ő maga sem tudta magáról soha.
Én köszönöm, hogy létezik ő nekem, hogy találkozhattunk... én ezt soha nem fogom tudni meghálálni a Sorsnak...


Négy év emlékére - neked

Négy év telt el, s mi még
mindig borzongva emlékezünk
a kezdetekre,
amikor még ésszel fel nem fogtuk,
akár tagadhattuk volna, hisz nem értettük,
mi ez és mi végre...

Csak valami megfejthetetlen,
gyöngéden erős ösztönnel kerestük
a másikat magunkban,
mert nem akartuk, hogy életünk
elmúljon csak úgy, a másik nélkül, máshol vagy
az égi csillagokban...

És volt kishitűség, bátortalanság,
bár éreztük sokszor, annyira sokféle
dolog, mi összevág,
meg azt is, hogy a másik számunkra
mégsem magunk ismétlődése,
hanem egy új világ,

mely remegő lélekkel keresi társlelkét
vagy lelki társát... rejtett titkait felfedezni,
perceiben élni,
mennyire kellett a szív mélyen elásott
varázsládikójából a bizalom kincseit
elővarázsolni...

S végre hittünk, hinni mertünk,
rég elsírt könnyeinkből közösen építettünk
mesés üvegpalotát...
Lásd, kedves, azóta is ép az üvegvár,
ott őrizzük a négy év minden tündöklő mosolyát,
csillag-pillanatát.

2010. augusztus 19., csütörtök

Noé-támogatás - Ginny Weasly és HaraMia

Újból van két aranyos csaum, virtuális örökbefogadóként. Kedvenc fajtám, s a leírásokból úgy vettem ki, hogy nem véletlenül vannak a Noénál külön csaufajta-mentők, ott is imádják őket...

Név: Ginny Weasley
Nem: szuka
Született: 2009. 02. 01.
Bekerült: 2010. 05. 07.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Ginny a karcagi gyepmesteri telepről mentett gyönyörű, pici csau-csau szuka. Bűbájos, kedves bújós, aki egyből megszavazza a bizalmat az embernek. Mindenekfelett lesi a gazdi kívánságait. Élénk, sugárzó énje beragyoghatja az egész család életét. Jelenleg a szőre-bőre elhanyagolt állapotban van.


 












* * * * * * * 


Név: HaraMia
Nem: szuka
Született: 2005. 08. 01.
Bekerült: 2009. 07. 19.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Mára már az egyik legbarátságosabb legkedvesebb kutya. Szőrével együtt bizalma is megnőtt. A gyerekeket kifejezetten kedveli, bár nemtől függetlenül nem visel el maga mellett más kutyát. Az emberekkel, barátságos. Fésülni már hagyja magát, és ettől meg a sok szeretettől egyre gyönyörűbb. Olyan gazdik jelentkezését várjuk, akik szíve egyedül Miáért dobog. Nőkért, gyerekekért kifejezetten rajong, ámde férfi örökbefogadóinktól kicsit több türelmet kérünk Mia felé.


(Forrás: a barna színű szöveg és a fotók a Noé honlapjáról átvéve)

2010. augusztus 18., szerda

Nyarak emlékei Sting zenéje által



Ha ezt a számot hallom, rögtön működésbe lép az emlékezés. Általában elmúlt nyarak emlékei váltogatják egymást, másodpercenként röppenve akár évtizedeket. A dallam olyan, mint a rekkenő nyár, olyan folyamatos és kivédhetetlennek látszó. Fényes, szomorkás, andalító, melankolikus, ábrándozó... moll dallam. Egyszerűen muszáj az embernek kilépnie önmagából. Érzek napsütést, átélek régmúlt, iskolás nyarakat a régi ház körül, hallok nevetést, galambburukkolást, melytől megáll az idő... látom a fák lombjain, a leveleken átszűrődő aranyszínű sugarakat, a felhőtlen kék eget, melyen sehol egy apró bárányfelhő...
Szinte érzem, ahogy nyitom az ócska kertkaput, és mellbevág az onnan iszonyatos erővel előtörő elemi hőség... de már ott is vagyok ezernyi kirándulásaink helyszínein, a rengeteg meghódított vár öreg kövein, a diósgyőrinek egyik falán, melyről 42 éves koromban lekergetett a gondnok, hogy "szállsz le onnan, nagyjány!"... s lépkedünk a gyerekekkel a kemény, ezüstszínűre száradt, poros mezei úton, féllábszárig érő vadvirágos réten ezernyi lepke között, melyek hihetetlen mennyiségben vettek körbe bennünket... káprázatos!
Majd újra azt érzem, nem jutok lélegzethez, ahogy felmerészkedtünk barátnőmmel a szülői ház padlására... s már megint csalánban járok derékig, ahogy Szádvár romjait felfedeztük... és az ónodi várnál, ahogy a siklókat kerülgetjük... majd öcsémmel és a szomszéd kölkökkel bújócskázunk fészerben, góréban, ócska kamráinkban, s a barack leve könyékig csorog, fehér utat vájva porlepte koszos karunkon... S már itt is a regéci vár, ahol egy árkádív alatt bekkeltünk ki egy nyári zivatart, nem kicsit félve... majd a falusi nyaralás... a búzatároló hombár, melyben veszélyre nem is gondolva játszottunk a rezzenetlen hőségben a többembernyi magasságú búza tetején... a markazi vár, melyhez járatlan úton, eltévedve kaptattunk fel, élő emberrel nem találkozva, alvó csecsemőt cipelve...
Tele van mesélős, derűs melankóliával és nosztalgiával ez a dallam.
Szeretem...



Ennél a számnál is hasonlóképpen érzek, talán még annyi plusz van általa, hogy itt már a nyár és a szerelem, az egymásra találás kapcsolódik emlékeimben - múltban és jelenben...

Szombat Bencussal


Drága jó szabadság! Sikerült kiharcolnom 2 hetet... Múlt hét pénteken egy időre letettem a lantot.
A borzalmas hőség annyira nincs ínyemre, mert bár a hétfő esti viharral a kinti levegő kellemes lett, s ma (szerdán), hogy lent voltam, pont nekem való, szellős, enyhén napos nyári idő van, de én fent vagyok, ahol még tartja a 30 fok magát... Itt még ventilátorral lehet elviselhetővé tenni a hőmérsékletet.

Szombaton lányommal és unokámmal töltöttünk egy délutánt, a Déri téren árnyékos hűs padot keresve, csobogó mellett, aztán megkajáltatva magunkat a Mekiben, majd még a belváros csendes pihenőrészein is üldögéltünk.
A Déri téren a csobogóban hűsölésre vágyott egy kutyus is, gazdája levette róla a szájkosarat, hogy inni tudjon a hőségben. Bencus persze kíváncsi volt, azonnal ott termett a kutyus mellett, s gazdája felügyeletével simogathatta is.
Egy kis barátkozás az állatokkal sosem hátrány...
A kánikula ellenére a hőség is elviselhetőbb volt itt, járt a szellő, bírható volt az árnyékban a létezés.


A Mekiben Happy Meal-menüt kapott Bencus, amiből természetesen csak a sült krumpli és Shrek érdekelték, mi pedig sajtburgert ettünk, kólával, Szilvi sült krumplival, én kertészsalátával.
Bencus meglepően konszolidáltan viselkedett egész idő alatt, nyugodt, mosolygós volt, s még mikor elálmosodott, sem hisztizett. Odahaza, sajnos, nem mindig ez jellemző rá, sőt...
Itt megdobálni sem akart a félkilós fémautóval, és hihetetlen, de nem vágott hozzám tiszta szeretetből semmit.
Aztán felfedezésre került a Meki gyermekcsúszdája is... hajaj, nem tudhattuk, mikor fogunk szabadulni, mert Bencus, álmosságát feledvén, újra és újra, szó nélkül fordult a csúszda bejáratához, miután előzőleg kicsusszant a gyermekkilövőn.:))


Még ettünk egy fagyit, Bencusnak tölcsér jutott - mindig egy kis darab fagyit belekenegetve -, ám őt jobban érdekelte 35 fokban is az aktív rohangálás, felfedezés, miközben mi padon ülve "haldokoltunk".
Meg lehet figyelni, ahogy Bencus néha szándékosan beáll a fotózáshoz, pl. fent a virágcsokorral, vagy itt, a "cserepes" növénynél. Odaáll, s mivel mozdulatlanul vár, figyel minket, mi már tudjuk, hogy fotózás kell, hogy következzék, ha törik, ha szakad.:))
A virágcsokros beállást nagyjából hússzor ismételtük meg - hála a digitális gépnek, és a jó bolond nagyanyának.:)))...

2010. augusztus 14., szombat

"Éva-nap"


11-én szerdán, munkaidő utánra találkozót beszéltünk meg Évával, egy időben együtt húztunk le jónéhány évet első (előző) munkahelyemen.
Az előzmények: év elején nagy meglepetés ért, mert kaptam tőle egy hosszú levelet, mert az interneten, szavaival élve - "katt ide, katt oda", és már ott is volt a verseimnél, melyek nagy meglepetésként és igen pozitívan hatottak rá - ez utóbbi engem mindig meglep és egyben meghat...
Némi komplexusom van azért, nem szeretek saját verseimről, verselésemről dicsérőleg  írni, még akkor sem, ha idézőjelbe tehetném. Így most sem teszem, bár meg kell vallanom, időnként irultam-pirultam Éva levelei kapcsán, annál is inkább, mert ő igen kiforrott, olvasott, határozott, színes és érdekes egyéniség, felesleges hűhót nem csinál, időhúzó szószaporításokat pláne; és az ő jellemétől távol áll, hogy úgy dicsérjen bárkit is, hogy igazából nem is az a véleménye. Sőt, a világon semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy így tegyen!
Sok idő, míg az ember az elmúlt évtizedekről kölcsönösen beszámol, hosszú-hosszú levelekben, s ebben mindketten egyezünk Évával. Miután napjainkhoz értünk, onnantól kezdve természetesen a mindennapokról már nem lehet olyan hosszan írni, így óhatatlanul ritkulnak és rövidebbek lesznek a levelek - ez már csak így van. De azért a kapcsolatot nem veszejtjük el...
A megjelent könyvem kapcsán találkoztunk, hiszen utolsó levélváltásunk alkalmával szóba került a megjelenés, s én tudtam, hogy szeretné azt... s mivel azt hiszem, nálánál jobb kezekbe nem is kerülhet, természetesen ajándékba kínáltam neki.
S pont azért, mert őnála lehetnek legjobb helyen, megkerestem még az Aranygondolatok utolsó előtti példányát is, sőt néhány antológia még érdemes kezekre váró tiszteletpéldányait is hozzácsaptam a kis csomaghoz... Örült neki.:))
Másfél órát amúgy istenigazából, minden percet kihasználva beszélgettünk mindenről, mindenkiről, családunkról, közös ismerőseinkről, barátainkról, munkánkról, kedvteléseinkről... s úgy gondolom, ez egy értékes találkozás - valamilyen szinten rokonlelkek találkozása - volt...

2010. augusztus 4., szerda

Gourmet-pléd és könyvcsere

Megérkezett a "Kényeztetés Gourmet módra" című macskaeledeles nyereményjáték ajándéka.
Mivel ezek idáig nem ették ezt a fajtát, így a nevemben Flami küldött be konzervkódokat, és nyertünk is macskatakarót! Nem mintha a hőségben most pont égető szükség lenne épp erre, inkább hűvösebb helyeket keresnek a degek heverészés céljából, de jó lesz az majd még! Nagyon finom, puha takaró.
Az érdekesség az volt benne, hogy mindenki más rég megkapta, én meg nem. Már csak érdekelt, hogy ez zajlik-e még, vagy mi van, de megkérdeztem az esélyeseket, mindenki megkapta-e már és milyen régen - kiderült, hogy igen... Flami megadta a címet, hogy esetleg érdeklődjem. Megtettem, és azt a választ kaptam, hogy már egyszer kiküldték, és visszavitte a posta... De természetesen nagyon szívesen kiküldik még egyszer ésatöbbi. Így is történt, szerencsére most nem vitték vissza... ugyanis megtehették volna, mert jól el volt írva az utcanév rajta... (az eredetihez hozzácsaptak még pár betűt, oda se neki!), de most, a második küldésnél szerintem elgondolkozhattak, hogy akkor mi is lehet az utcanév, ha a ráírt név nincs. Lényeg, hogy végre ez is megvan... Köszi szépen, Flami!:)
Még, ami ehhez tartozik, az az, hogy időről időre újra próbálkozom azokkal a macskakajákkal, amiket addig nem kultiváltak a degek. Így történt most a Gourmettel is. Hihetetlen ám, mert már legalább 4-5 félét kipróbáltam, és csoda történt: most úgy tűnik, szívesen eszik! Ha így marad, legközelebb sk. küldhetek be ilyesmit... A tonhalas pástétom a legek legje...


* * *

Még egy kedves esemény történt: egy AMF-ről ismert írónő írt nekem, hogy cseréljünk kötetet, ha esetleg úgy gondolom.:) Neki is számos antológiában jelentek már meg prózai írásai, s ez a második önálló kötete. Természetesen örömmel beleegyeztem, s kölcsönösen meg is kaptuk ma mindketten egymás könyveit, egymás és magunk örömére.
Én elkezdtem az övét olvasgatni, és alig tudtam letenni. (Zsitvainé) Borsos Irén: Újraélt tavasz című prózáskönyvéről van szó. Annyira jó a régi (számomra gyerekkori) világban átélt dolgokat az akkori fiatal felnőttek szemszögéből olvasni; rövid, humorosan megírt, családról szóló, egyedi történetek, emlékképek ezek... Olyan sok minden ismerős számomra. Még sok kellemes percet fog nekem ez a könyvecske szerezni.

Részlet a kiadói ajánlásból:
"Írásai szép, magyar nyelven szólnak. Minden rövid darab önmagában érvényes üzenetet hordoz, a maga színével - formájával részévé válik a születő, sajátos ragyogásnak. Az író egy hosszú, s nem könnyű élet során megszerzett, s megőrzött belső derűjét sugározza szét a könyv, úgy vélem, az olvasók örömére.
Rövid prózai írásokat sorakoztat fel a könyv, műfajilag eltérő, szellemiségében azonban egységes dolgozatokat. Találunk közöttük mini esszét, elmélkedést, egyperces novellát, önéletrajzi etűdöt, publicisztikai hevületű vitairatot, továbbmondásra alkalmas elbeszélés és regénypalántát."