Szombat Bencussal

Drága jó szabadság! Sikerült kiharcolnom 2 hetet... Múlt hét pénteken egy időre letettem a lantot.

A borzalmas hőség annyira nincs ínyemre, mert bár a hétfő esti viharral a kinti levegő kellemes lett, s ma (szerdán), hogy lent voltam, pont nekem való, szellős, enyhén napos nyári idő van, de én fent vagyok, ahol még tartja a 30 fok magát... Itt még ventilátorral lehet elviselhetővé tenni a hőmérsékletet.

Szombaton lányommal és unokámmal töltöttünk egy délutánt, a Déri téren árnyékos hűs padot keresve, csobogó mellett, aztán megkajáltatva magunkat a Mekiben, majd még a belváros csendes pihenőrészein is üldögéltünk.

A Déri téren a csobogóban hűsölésre vágyott egy kutyus is, gazdája levette róla a szájkosarat, hogy inni tudjon a hőségben. Bencus persze kíváncsi volt, azonnal ott termett a kutyus mellett, s gazdája felügyeletével simogathatta is.

Egy kis barátkozás az állatokkal sosem hátrány...

A kánikula ellenére a hőség is elviselhetőbb volt itt, járt a szellő, bírható volt az árnyékban a létezés.

A Mekiben Happy Meal-menüt kapott Bencus, amiből természetesen csak a sült krumpli és Shrek érdekelték, mi pedig sajtburgert ettünk, kólával, Szilvi sült krumplival, én kertészsalátával.

Bencus meglepően konszolidáltan viselkedett egész idő alatt, nyugodt, mosolygós volt, s még mikor elálmosodott, sem hisztizett. Odahaza, sajnos, nem mindig ez jellemző rá, sőt...

Itt megdobálni sem akart a félkilós fémautóval, és hihetetlen, de nem vágott hozzám tiszta szeretetből semmit.

Aztán felfedezésre került a Meki gyermekcsúszdája is... hajaj, nem tudhattuk, mikor fogunk szabadulni, mert Bencus, álmosságát feledvén, újra és újra, szó nélkül fordult a csúszda bejáratához, miután előzőleg kicsusszant a gyermekkilövőn.:))

Még ettünk egy fagyit, Bencusnak tölcsér jutott - mindig egy kis darab fagyit belekenegetve -, ám őt jobban érdekelte 35 fokban is az aktív rohangálás, felfedezés, miközben mi padon ülve "haldokoltunk".

Meg lehet figyelni, ahogy Bencus néha szándékosan beáll a fotózáshoz, pl. fent a virágcsokorral, vagy itt, a "cserepes" növénynél. Odaáll, s mivel mozdulatlanul vár, figyel minket, mi már tudjuk, hogy fotózás kell, hogy következzék, ha törik, ha szakad.:))

A virágcsokros beállást nagyjából hússzor ismételtük meg - hála a digitális gépnek, és a jó bolond nagyanyának.:)))...