A japán kerámiákat csodáltuk éppen, mikor mély kürtszót hallottam. Többször egymás után, de azt gondoltam, valami az utcáról szűrődik be, így nem foglalkoztam vele. Végül is karnevál van, itt ilyenkor nem meglepő akármilyen hanghatás sem! Továbbra is el voltam foglalva a kerámiák csodálatával és fotózásával. Amikor is mozgásokra lettem figyelmes - pár ember kisietett a múzeum udvarára.
Mit ad isten, néhány hős íjász fogadott bennünket - azt a néhány múzeumlátogatót -, ezért volt a kürtszó is... a múzeumigazgató, ahogy hallottam, szándékosan behívta őket - szerintem valamelyik virágkocsi követő- vagy kísérőcsoportja lehetett -, és itt, a hosszú, tágas udvaron be is mutatták nekünk íjásztudományukat.
Megcsodálhattuk teljesen korhű, eredeti öltözéküket és hallhattunk előadást is azoknak anyagáról, készítési és viselési módjáról és kultúrájáról. Párom kifeszíthette saját kezűleg az íjat - felém is nyújtotta a hős íjász férfiú, sajnáltam is a lehetőség elmulasztását, de nem akartam kabaréjelenetet beletűzdelni a "műsorba" azzal, hogy én ui. tudom, hogy meg sem tudtam volna mozdítani... még válltörésem előtt sem ment, hát még azóta... magam számára viccnek azért jó volt:))) - valamint jó néhány páros nyíllövésnek is szemtanúi lehettünk.
Ezeket a perceket is megörökítettük természetesen.
Bejegyzések
Szerettem volna a nyilak kilövését is lefotózni, de azt egyszer sem sikerült elcsípni...
VálaszTörlésNagyon nagy meglepetés volt ez! Örültem neki, egyébként is szeretem az ilyesmit. :D
Este voltak is a tévében részt vettek a felvonulásban!
Azt nekem sem...
VálaszTörlésNyilván a karnevál szereplői voltak, nem csak úgy fogták magukat és beöltözött pár ember.:)) Bár nekem még az is jó lett volna...:D
Jajj, én meg kimaradok az ilyen élményekből.. Annyira szimpozáns volt két atamántípusú fiatalember is.;-)))
VálaszTörlésMinnyá' gondoltam!:)))
VálaszTörlés