Augusztus 20.

Mi minden eszembe jut róla!

Visszaemlékszem rengeteg augusztus 20-ára, a tömegnyomorra, a Piacz utcai padokon állásra, hátha látunk valamit az elhaladó virágkocsik tetejéből; arra, hogy szinte mindig nagyon meleg, kánikula volt (elképzelhető, hogy volt hideg-hűvös-esős nap, de én ilyenre nem emlékszem... az más persze, mikor estére jött egy időjárás-változás nagy viharral).

Emlékszem, amikor gimis koromban 3 nyáron át volt a giminknek is virágkocsija és díszítettük előzőleg szinte egész éjszaka... hajnalban viszont már díszben-gálában gyülekeztünk és izgatottan vártuk a virágkocsink indulását... s hogy a Nagyállomástól a Nagyerdőig kb. 5-6-szor adtuk elő a táncunkat, plusz a stadionban mindkét oldalon. Emlékszem, akkoriban az egy saját kocsi mellett két tánccsoportja is volt a giminknek. És volt olyan év, hogy 40 kocsi indult a nyitókocsit nem számolva! Már augusztus elején elkezdődtek a próbák, s az utolsó héten délelőtt is, délután is próbák voltak. S mi mentünk, az akkori ifjonti, töretlen lelkesedéssel, nem emlékszem, mennyire szenvedtünk-e vagy sem a hőségtől, melyek akkor is nyilván voltak...

Mindig jó táncaink voltak, akkori menő zenékre, koedukált csapattal. Jó érzés volt a tetszést, a tapsot bezsebelni. És szomorúan jó érzés visszaemlékezni az akkori fáradhatatlanságra és fizikai erőnlétre...:)

Aztán emlékezem egy másik augusztus 20-ára... amikor a lányom született... azt hiszem, akkor volt az első virágkarnevál, amikor semmiféle részletnél nem voltam jelen, mindenből kimaradtam... és amikor annyira meg is szűnt bennem az érdeklődés, annyira eltörpült minden, de minden, ami másról szólt!...

Ezt próbálja visszaadni egy régebben írt szösszenet, melyet laikusok enyhe unottsággal kezdenek olvasni, aztán a végére... "megállt a levegő és még a hideg is kirázott", írta egyik verses-verselős-versértő ismerősöm.

Augusztus 20.

Ünnep a mai nap,
ünnepel az ország,
a történelmen túl is
látványos a világ.
Mozgalmas és harsány
pörgő kavalkád,
szemgyönyörködtető
virág-milliárd
és kacaj, jókedv,
ezernyi tarkaság...

S én emlékezem
egy kórházi szobára,
hol hajnal virradt
a gyötrő éjszakára.
Az égből arany áradt
szét a világon,
amikor érkeztél
ez ünnepre, kislányom.

Aztán persze már nem volt olyan fontos, hogy minden karneválnál bármilyen tekintetben résztvevő legyek. Mikor már nagyobb lett Szilvi, persze voltak részletek, amiket kellett, hogy ő is lásson, de mivel a szülinapját családilag, tortázással és vendéglátással ekkor, a napján volt optimális rendezni, így a délelőttök jórészt az erre való készülődéssel teltek, a délután pedig a vendégséggel és Szilvi ünneplésével.

Évekig ennyiból állt nekem ez a nap, plusz esetleg az esti tűzijáték volt az, amit telibe kaptunk hetedik emeleti panellakásunk ablakában. Lányom több évig azt hitte, a tűzijáték egyenes folytatása az ő szülinapjának, és hogy az is az ő ünnepléséhez tartozik! Annyira aranyosan, bájosan hitte ezt, hogy nem volt szívünk ebben a hitében megingatni jónéhány évig...:))

Mikor már Dani is megvolt, ugyanez folytatódott, illetve más családi felállásba kerülve gyakran előfordult, hogy az évi 1 hetes nyaralásunk is erre az időszakra esett. Általában 21-én indultunk, tehát a 20-a Szilvi születésnapja rendezéséből állt, plusz az "ünnepség" után a lakás alapállapotba helyezése és a másnapi 1 hetes utazásra való csomagolás hajnalig - volt a program...

Olyan is volt, hogy 20-ára jöttünk haza... emlékszem, egyik alkalommal épp az esti felvonulás időpontjára értünk a városba. Igaz, ott voltunk egy autónyi szennyessel, fáradtan, koszosan az egész napi hőségtől és még az utolsó napon is kemény túrázásoktól, 2 nyűgös kölökkel - de megálltunk és mint ritka alkalmat, megnéztük az esti csillogó-villogó virágkocsi-felvonulást és a karnevált lezáró tűzijátékot - közelről.

És aztán voltak évek, amikor már szinte felnőttek a gyerekek, nem jött hozzánk szülinapra egy hadseregnyi vendég... és úgy intéztük, hogy legalább a délutáni stadionbeli virágkocsi-kiállításra ki tudjunk menni, hogy ilyenkor aktív fotózási hajlamomat is kiélhessem. Legalább egyik gyermekemnek általában volt kedve elkísérni. Ám volt év, azt hiszem, nem is egy, hogy épp mindenkinek más programja volt, így egyedül mentem ki erre a programra az erdőre... hogy nekem is legyen valami...

Négy éve pedig barátomat hívtam meg első ízben a virágkarneválra. Akkor már ismertük egymást majd egy éve macskásfórumon, és néhány közösségi találkozó által is... Ez volt az első privát találkozónk...

Azóta nem hagyjuk ki augusztus 20-át, igaz, volt úgy, hogy nála, Pesten voltunk ezalatt, és én késő estére értem haza, amikor már az itteni tűzijáték is lezajlott, az utak még lezárva, így én hátizsákkal, felcuccolva, 35 fokban teljesen gyalog kellett, hogy hazamenjek este 10 után...

Azért abban is megegyeztünk, hogy tekintettel közös éveink augusztus 20-i hagyományaira, az az igazi augusztus 20. és évforduló, amikor itt, nálunk vagyunk. Ezeken a huszadikákon pótolunk mindent, ami esetleg az elmúlt évtizedekben kimaradt. Most részt veszünk mindenen, ahol csak lehet; megnézünk minden láthatót, amíg csak bírjuk...