Karikatúra rólam

Attila, aki kollégám volt 4-5 évig, sok-sok könyv kiváló illusztrátora, grafikus a szó hagyományos értelmében, lepett meg ezzel a rajzzal, anélkül, hogy észrevettem volna, mikor bűvölte.
Az egész úgy indult, hogy Gyulát búcsúztattuk, aki még 2 évet sem volt szerintem nálunk. Búcsúajándéka egy része volt Attila róla készült karikatúrája.
Már nem először tette ezt Attila, és én mindig mindegyik karikatúrát megcsodáltam, annyira találóak voltak, és magamban kicsit fájón gondoltam, hogy de jó a delikvenseknek, milyen klassz karikatúrák kis gazdái lehetnek...
Így az oldott hangulatban, ahogy bohóckodtunk, pogit ettünk, kólát ittunk és jókívánságokkal halmoztuk el Gyulát, én megkérdeztem házi grafikusunkat, hogy "Attila, ha teszem azt, engem kivágnak, ugye, csinálsz rólam is egy karikatúrát?" Megnyugtatott, hogy igen.
Ez délelőtt volt.
A délutáni órákban semmi nem tűnt fel, míg egyszer csak Attila odahozza elém a kiprintelt rajzot... rólam.
Neki ez nem telt sok időbe, különben észrevettem volna: velem egyvonalban, tőlem 3 méterre jobbra ült, feltűnt volna, ha tartósabban felém nézeget.
Megérezte, hogy esetleg nem kerül sor a lehetőségre, míg ő itt lesz, és ő egy olyan ember, akinek vérében van a "jót akarás", meglepetés szerzése, mások segítése. Négygyermekes családapa egyébként, a szó igazi értelmében családfő. Nyugodt, lélekben nagyon erős, derűs, becsületes és biztos támasza családjának.
Puszta jelenlétével nyugalmat sugárzott. Annak idején, mikor lelkileg, idegileg kissé ziláltan, gyomorideggel bejöttem dolgozni, elég volt ránézni Attilára és megnyugodtam.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy pár évig együtt dolgozhattam vele.

A képet otthon keretbe tettem, és elégedetten konstatáltam: nekem is van most már magamról karikatúróm.:)

Csak Attila nincs már velünk... amibe nagyon sokáig nem tudtam belenyugodni és elhinni.
Hogy másfél éve beleesett a leépítésbe...

* * * * * * *

Miért épp ő?

Szerényen hordozod
tehetséged,
ha emberjóságban hinni,
bízni lehet,
mindig feltétel nélkül
bízhattunk benned.
Évek során csak nemes
emberség áradt belőled,
ha bántottak is,
méltósággal viselted.
Csak segítettél, adtál,
ha tehetted,
okos bölcsességed,
türelmed
példát mutathatna
bárkinek.
Szépen szóltál akkor is, ha
nem érdemelték meg,
s megtettél annyi mindent, mit
ember csak tehetett.

Most mégis búcsúzom tőled.
Sosem hittem volna, hogy mindezt
el kell majd mondanom neked,
hiányod nem pótolja senki...
Reggelente nézem üres helyed,
aki tökéletesebb társ, barát lehet
naponta nyolc órán át,
az vesse rám az első követ.

Jobb agyféltekés rajzról

Akinek van 10 perce, érdemes megnézni ezt a két videót!

Tudtad, hogy képes vagy rá te is?

Nagyon sokan hisszük magunkról, hogy nem tudjuk megörökíteni papíron a körülöttünk lévő világot, azaz életünk folyamán kialakult bennünk az a hitrendszer, hogy képtelenek vagyunk rajzolni.
A bal agyfélteke félelmei, logikus gondolkodása, megakadályozza, hogy kifejezzük kreativitásunkat. Sokan még csak gondolni sem mernek rá, hogy képesek vagyunk a művészekhez hasonlóan mi is rajzolással kifejezni belső érzelmeinket, vagy csak egyszerűen kedvtelésből papírra vetni azt, ami éppen tetszik.

A jobb agyféltekés rajztanfolyamon az a célunk, hogy a bal agyfélteke racionalitása ne gátolja meg a jobb agyfélteke kreativitását.
A 4 nap alatt nem fortélyokat, hanem technikákat tanulunk, és olyan gyakorlatokat végzünk, melyeknek segítségével a jobb agyféltekédet kezded intenzívebben működtetni. A hétköznapokban gyakrabban használt bal agyfélteke ezek hatására elcsendesedik, megszűnik az állandó "locsogása" (a belső párbeszéd saját magunkkal, ami sokszor igen intenzíven folyik a fejünkben). Ebben az állapotban a jobb agyfélteke kibontakozhat, te pedig megjelenítheted papíron saját stílusodban mindazt, amit szeretnél.

A jobb agyféltekés rajzolás 4 napja segít látásmódod változásában is, mely új rálátást ad a világ működésére, ezáltal harmonikusabb, eredményesebb életet számodra. Célunk továbbá a jobb agyféltekés rajzolás technikájának elsajátítása mellett:
- a kreativitás, a probléma megoldó képesség fejlesztése,
- az önbizalom, önbecsülés erősítése
- egy másfajta látásmód elsajátítása – eltávolodni a problémától, bátran gondolni merészet!

(Forrás: http://www.jobbagyfeltekes-rajzolas.hu/)

Barátom, Meoindil elvégezte ezt a tanfolyamot.
És igen, meg lehet nézni ezt a rajzot! Ezt ő rajzolta. Aki ismeri őt, rájön, hogy nem volt hiába!
Én magam alig hittem el, mikor megláttam. Szerintem fantasztikus.
Nem tudom, én bevallom, szkeptikus voltam teljesen. Úgy gondoltam, valakiben vagy megvan a rajzhoz a kézügyesség, tehetség; vagy nincs. A két részből álló, 5-5 perces videót azért tettem fel, hogy látható legyen, teljesen nulláról indult az emberek többsége... És az eredményeket - valamint Meoi eredményét - látva már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy pár nap alatt nem lehet akár csodákat kihozni az emberből...

Meoi nekem ajándékozta a képét.
Én sosem próbáltam magam lerajzolni, általában vizuálisan, képzeletből rajzolok, teljesen önkéntelenül. Régebbi blogjaimban már voltak rajzok. Nem méricskélek, nincsenek modellek - csak elgondolom, és már rajzolok is. Aztán vagy sikerül, vagy nem.
De magamat, úgy, mint Meoi itt saját arcképét, nem biztos, hogy le tudnám így rajzolni. Sőt.
Úgyhogy szívből gratulálok hozzá!
(Csak nem kéne, hogy ezzel abbahagyd!...)

Sunlight

Pár hete megismertem valakit: egy nagyon kedves, érzékeny, értékes emberkét.
Aki amellett, hogy rengeteg kóbor állat életét megváltoztatja, megszépíti, napfényt visz életükbe, megtesz értük mindent, amit csak korlátai mellett megtehet – még nagyon szépen rajzol is. Jószívűsége, segítőkészsége, meglepetést okozni szerető jó szándékai nemcsak az állatokkal kapcsolatban, hanem velünk szemben is megnyilvánultak.
Tudta, nekünk örömet okoznak állataink a macskástopikon, erre ő – kedvenceink fotói alapján – rajzolni kezdett. Ajándékba, nekünk.
Most róla szeretnék írni. Írásomban felhasználtam honlapjának „Magamról” című menüpontja alatt leírtakat.
Forrásalap: http://sunlight2005.yolasite.com/

"Nem szeretek és nem is akarok magamról beszélni. Nem én vagyok a fontos" – írja magáról nemrég megismert fórumtársam.

Így csak annyit árulnék el, amennyit honlapján ő is magáról. Sunlight a neve, melyet nem véletlen, hogy választott. Nevének története: egy borús, téli napon az utcacicáinak adott épp enni, amikor egy férfi megállt mellette beszélgetni. Az utcán élő állatokról volt szó, milyen kegyetlen az életük, milyen kegyetlenné tesszük mi, emberek. És mennyien bántják őt azért, mert szereti az állatokat. A férfi utolsó mondata az volt, hogy ő (Sunlight) a napfény az utcacicák életében, és megköszönte neki, hogy gondoskodik róluk. Ő zavarában csak hallgatott. A férfi elment, a név viszont megmaradt.

"Maradt, mert igaznak érzem. Maradt, mert tényleg igaz. Ahogy napfény nélkül minden meghal, az utcacicáim, sőt az otthon levő befogadottak is nekem köszönhetik az életüket. Persze mindet megmenteni nem tudom, olyankor sírok… Sírok, mert nap mint nap látom a kegyetlenséget, az állatkínzást, vagy csak az indokolatlan gyűlöletet az állatokkal szemben.
Volt, aki azt mondta, hogy ő szereti az állatokat, de ezek a macskák koszosak, a kukából esznek, így őket nem. Visszakérdeztem, hogy hívhatja magát állatszeretőnek? Nem gondolja, hogy ha neki nem lesz pénze, háza, akkor ő is fog enni a kukából? Például háború esetén? Nem gondolja, hogy az életben maradási ösztön erősebb, mint a kuka iránt érzett undor? És kinek a hibája, hogy a cicák az utcán élnek és senki nem törődik velük? Az övék? Ők választották? Nem gondolja, hogy szívesebben élnének egy házban, egy kertben, szerető gazdival és mindennapi biztos élelemmel? Kérdéseimre nem tudott válaszolni, szégyenkezve lehajtotta a fejét és elment. Másnap láttam, hogy ebédje maradékát letette egy műanyag tányérra a kuka mellé, a cicáknak."

Sunlight 2005 nyarán költözött jelenlegi lakhelyére, egy tőlünk délre fekvő helyre, ahol azonnal feltűnt, mennyi utcán élő állat kóborol, nagyrészt macskák. Párját ott ismerte meg, akinek állatokkal szembeni szemléletét és érzéseit nagymértékben megváltoztatta. Ehhez el kellett magyaráznia sok mindent, ami az állatok iránt érzéketlen vagy semleges emberekben addig fel sem merül, mert berögződtek a beléjük nevelt, átvett szokások. Párja csak azt látta, hogy egy macska nem biztos, hogy odajön, ha hívja, nem fog leülni, mert valaki azt mondja neki. El kellett neki magyaráznia, hogy a macska nem kutya, sokkal önfejűbb, akaratosabb teremtmény annál. Ezért lehet szeretni, nem szeretni; de gyűlölni és bántani értelmetlen.

Mint Sunlight, én is megértem az olyan embereket, akik nem szeretik az állatokat, hisz közvetlen rokonságainkban is vannak olyanok, aki nem szereti az állatokat. Ők olyanok - nem lehetünk egyformák. Viszont nem is bántják őket, egyszerűen hagyják őket élni.
Mélységesen elítélendő az állatkínzás. Erre nincs mentség. Az állat élőlény, és joga van normálisan, élőlényhez méltóan élni.

"Olyan látogatóm is volt, aki megkérdezte: tudom-e, mennyi gyerek él az utcán? Rámosolyogtam és azt feleltem neki, hogy igen, tudom. És ha például Afrikában élnék, akkor most nem 20 utcacicám, hanem 20 utcagyerekem lenne. De nem ott élek. Nekem az utcacicák jutottak…
Azt hiszem, ezzel be is mutattam magam, hisz a lényeg egy: szeretem és védem az állatokat, a természetet."

Bár sok lenne belőled, kedves Sunlight!
És köszönöm azt a örömet, amelyet okoztál nekem Honesty cicám megrajzolásával!:)

Sunlight rajza Tibbe egy kutyájáról és Sophie egyik cicájáról:

Gyűrű Ilditől

Olyan kellemes meglepetés, amikor az ember úgy kap valamit, hogy valaki saját kezűleg készítette. Hogy rászánta az idejét, esetleg több órát is akár, hogy másnak meglepetést okozzon.
Most rövid időn belül két ilyen is adódott, mind a két alkalom olyan örömet szerzett, hogy csuda!
Egyikőjük Ildi volt, aki a topiktalin saját készítette, gyöngyből fűzött gyűrűket hozott, ez most egy új hobbija. Kézügyességét volt kitől örökölnie: anyukája csodálatos tűzzománc- és olajképeket készít. Mikor 2007 nyarán náluk voltunk egy kerti bográcsozáson, anyukája kedvteléséről mit sem tudva felfedeztünk a lakásban egy kisebb, fantasztikus tárlatot a pompás művekből...
Utólag megtudtuk, hogy Ildinek eredetileg is az volt a terve, hogy amelyik valakinek megtetszik, azt az illetőnek adja.:)
Csak néztem a sok-sok gyűrűt, erről a szándékról mit sem tudva. Aztán elsőként szúrtam ki és vettem fel egyet; felhúztam, és nem győztem álmélkodni, milyen jól néz ki. Mintha kis sajgást éreztem volna a szívem körül, hogy lassan le kellene húzni...
Ekkor Ildi megszólalt: - Neked adom.:) Annyira meghatott...
És a tali végéig még jópáran gyűrűtulajdonosok lettek közülünk...:)
A gyűrűt azóta is hordom, már lassan egy hónapja. Még mosdásnál, mosogatásnál sem jut eszembe letenni, vagy csak későn... így legalább tuti, hogy nem vész el, meg nem felejtem el, hogy hova is tettem.
És naponta több alkalommal belefeledkezem, olyan jól néz ki az ezüstgyűrűk mellett, mintha maga is finom ezüstcsipkékből lenne...

Február végén

Február vége felé

Ma először éreztem
a tavasz illatát
a levegőben,
láttam napsütést élvező,
heverő macskákat
a kertekben.
Ma átléptem a járdán egy
piros-fekete rovart,
ma még a szél sem járt,
nem sok vizet zavart.
Ma kigombolva maradt
sok télikabát,
ma láttam pulóveres srácon
simléderes sapkát
s görkorcsolyát.
Ma a napfény is kicsit
máshogy fénylett,
ma az emberek valahogy
jobban ráértek.
Ma mintha mindenki
jobb kedvű lett volna,
ma egy kicsit mintha már
tavasz lett volna...



Februári alkony

Mámoros volt az esti levegő,
mely megcsapott, mikor munkából merengve
megtörten indultam hazafele.
Február friss fuvallata meglegyintett,
a pár napja hullott hótakarónak
ma a Nap nem kegyelmezett.
Kiterjedt tócsákat kerülgetve
lágyabb, könnyebb napok reménye érint,
a tavasz illata ismerősként érkezve
régmúlt ízeket, hangulatot idéz.
Máskor nem figyelve erre, most tudatosan
mélyeket lélegeztem - hihetetlen érzés...
nem fut el hirtelen, marad még a tél,
de az új tavasz reménye
sejtjeimbe rögződve,
rejtve már bennem él.




Télvég

A február lassan búcsút vesz,
s talán a tél is - böjtidő
köszönt ránk, s a tavasz illatát
madarak hangja csalja elő.

Könnyebb lesz talán, az érzések
lágyabb húrokat pengetnek,
a várakozás sem oly kemény,
ha fényeket hoznak a reggelek.

Álmainkban megszépül az idő,
hajnalban térdre hullnak a mínuszok,
a mókuskerék is lelkesebben pörög,
ha tavaszt sejtet a márciusi titok.

Egy más világban...

Egy más világban

Egy más világban már ismertelek téged.
Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.


Kőfalak mögül

Arcommal napfényre
merészkedhettem,
ám kőfalak mögé
bújtattam el szívem.
Szétosztottam ketté
testem és lelkem,
kint vághat villámsor -
belül nem engedem
lelki békém védő
falaim rombolni,
mert bántás és sérülés
volt már annyi, annyi...

Lásd, kilométerek
rejtenek előled,
hogy magamra számítok,
tiszta önszükséglet.
Rejtőzködhetem bár
felhők mögé tőled,
úgy tűnik, falaim
megismernek téged.

Gedeon - Noé

Név: Gedeon
Nem: kan
Született: 2001. 07. 01.
Bekerült: 2009. 07. 02.

Virtuális örökbefogadás:
Jelenlegi támogatója: Bűvössárkány

Gedeont már támogattam egyszer, ő az a kutyus, akit elütöttek és cserbenhagytak, állatmentő ment ki érte lakossági bejelentés alapján.
Az első vizsgálatokon kiderült, hogy jobb hátsó lábában combcsonttörés, jobb mellső lábában pedig többszörös alkartörés van. Július 2-án esett át az első műtéten, melynek során mellső lábát lemezelték meg. 3-án műtötték combcsonttörését.

Gedeon élénk, nagy mozgásigényű kutya, rosszul bírja a ketrecnyugalmat, amikor csak teheti, mozogni próbál, ezért lábában, sajnos, kitörtek a csavarok, és a rögzítés elhajlott. Ekkor még nem tudták, milyen mértékű a csontképződés, milyen műtétekre lehet még szükség.
Novemberben műtve lett, mindkét lábát lemezelni kellett. Jobb hátsó lábát nagyon fájlalta, megröntgenezték, a vasak nem mozdultak el. A térde fáj (egy régebbi szalagszakadás következménye), nincs normális csontképződés még mindig, pedig ekkor már 3 hónapja volt benne a lemez. Lázas és nagyon rosszul van, műthetővé kell tenni. Kérdéses, hogy térdszalagpótlás vagy lemezkiszedés is lesz-e). Ennek a műtétnek a várható költsége 35-40.000 Ft körül lesz. Aztán januárban pedig a mellső lábaiból kell kiszedni a lemezeket. Kérjük, aki teheti támogassa Gedeon műtéti költségeit és utókezelését!
Január végén Gedeon hátsó lábából eltávolításra kerültek a csavarok és a lemez, most ismét a balesetes részleg vendégszeretetét élvezi a varratszedésig.

Sokan támogattuk Gedeont, még ha az a "sok" sem túl sok. Ám remélem, van esély a tartósabb gyógyulásra!

(Forrás: Noé Állatotthon honlapja)