Gyűrű Ilditől

Olyan kellemes meglepetés, amikor az ember úgy kap valamit, hogy valaki saját kezűleg készítette. Hogy rászánta az idejét, esetleg több órát is akár, hogy másnak meglepetést okozzon.
Most rövid időn belül két ilyen is adódott, mind a két alkalom olyan örömet szerzett, hogy csuda!
Egyikőjük Ildi volt, aki a topiktalin saját készítette, gyöngyből fűzött gyűrűket hozott, ez most egy új hobbija. Kézügyességét volt kitől örökölnie: anyukája csodálatos tűzzománc- és olajképeket készít. Mikor 2007 nyarán náluk voltunk egy kerti bográcsozáson, anyukája kedvteléséről mit sem tudva felfedeztünk a lakásban egy kisebb, fantasztikus tárlatot a pompás művekből...
Utólag megtudtuk, hogy Ildinek eredetileg is az volt a terve, hogy amelyik valakinek megtetszik, azt az illetőnek adja.:)
Csak néztem a sok-sok gyűrűt, erről a szándékról mit sem tudva. Aztán elsőként szúrtam ki és vettem fel egyet; felhúztam, és nem győztem álmélkodni, milyen jól néz ki. Mintha kis sajgást éreztem volna a szívem körül, hogy lassan le kellene húzni...
Ekkor Ildi megszólalt: - Neked adom.:) Annyira meghatott...
És a tali végéig még jópáran gyűrűtulajdonosok lettek közülünk...:)
A gyűrűt azóta is hordom, már lassan egy hónapja. Még mosdásnál, mosogatásnál sem jut eszembe letenni, vagy csak későn... így legalább tuti, hogy nem vész el, meg nem felejtem el, hogy hova is tettem.
És naponta több alkalommal belefeledkezem, olyan jól néz ki az ezüstgyűrűk mellett, mintha maga is finom ezüstcsipkékből lenne...