Cucus

Cucust akkor vettük, amikor allergiás gyermekeim a másik szobában való tollallergiára pozitívan reagáltak. Illetve negatívan... tehát: nem fulladtak be, na.
Cucus volt az első szőrös állat, amikor Daninál már megszűnt a sűrű kórházas tartózkodás és a gyógyszerekkel, sprayvel szinten tudta tartani a betegségét.
Mivel Rebi és Kleofás nem volt különösebben simogatható, illetve Kleofást még lehetett is, de az csak nem olyan, mint egy szőrös állatka, így jutottunk el Cucusig, a sötétbarna színű aranyhörcsögig.

Mikor megvettük, olyan pici volt, mint egy kisegér. És nagyon fürge, eleven, mósztató kis jószág. Valahogy abban hasonlított Rebire, hogy mindig úgy látszott, épp halálra izgulja magát. Állandóan aggódni kellett az egészségéért, nehogy túlzásba vigyük a sokkot, a stresszt számára.:)

Cucus a nevét akkor még kicsi unokahúgom, Móni szójárása által kapta.
Ő kb. "fityiszt!" jelentésben használta a "cucus!" szót. Amikor az apja viccelődött, húzta valamivel a gyereket, s Móni arra ráébredt, hogy szívódás, akkor mondta azt apjának, hogy: "peeersze; cucuuuus"! Ez a cucus szó tök jól ráillett Cucusra...

Különleges volt a maga nemében a színe miatt. Rengetegszer láttam már aranyhörcsögöt, de ilyen színűvel addig nem találkoztam.
Hörcsögkirálylány módra elláttuk - legalábbis úgy tudom, lány volt... Párt nem akartunk mellé, mert ismertük az ilyesmi borzasztó szapora végét hörcsögéknél.
Saját vezényletemmel láttuk el mindig, igyekeztem a lehetőségekhez képest mindent megtenni, hogy szép élete legyen. Én úgy voltam/vagyok vele, ha nem tudom biztosítani a tőlem telhető maximumot a potenciális állataim számára, akkor nem vállalok be állatot. Ez volt mindig nálam az alap. Ha meg már ott volt, maximálisan igyekeztem számára a tőlem telhető aranyéletet biztosítani... Aranyhörcsögnek - aranyélet. Teljesen logikus.
Rendbetételében mindig segített valamelyik vagy mindkét gyerek, akinek - vagy egyikőjüknek - az volt a dolga, hogy Cucust addig fogja kézben, játsszon vele kint, a szobában, de úgy, hogy meg ne lógjon bútor mögé stb. Tény, hogy terráriumában minden áldott nap nemcsak friss volt a 2-3-féle bolti kajája, vitaminkarikája, vitamincseppes vize, de friss zöldségeket is kapott - minimum egyfélét, de inkább 3-4-félét -, és szerette a kekszet, kenyérhéjat, sajtot is, ezekből is mindig raktunk etetéskor.
A forgácsot 2-3 naponként teljesen cseréltük. Volt furnérlemezből készült, csupa-lyuk, szintes kisháza, volt mókuskereke... gyerekeim nagy élvezetére. Ugyanis Cucus éjjelente imádta használni a mókuskereket, s az bizony, egy idő után "elfáradt", vagyis folyamatosan nyikorgott órákon át... Mikor másnap gyerekeim panaszkodtak, hogy egész éjjel nyikorgott a kerék, akkor rájöttem, hogy bizony, ezt néha olajozni "kék", onnantól kezdve igyekeztük a problémát megelőzni.:)

Olyan nagyra nőtt, hogy volt ismerősünk, amikor meglátta, azt hitte, tengerimalac. Hát nem volt tengerimalac pedig, csak egy jól táplált, sötétbarna aranyhörcsi.

Előfordult, hogy a legnagyobb óvintézkedés ellenére kiszökött éjszaka (többnyire lyukacsos fedőlap volt a terráriumra téve pedig), és általában Dani csípte el az ágyában, mikor arra ébredt, hogy Cucus átszaporáz az arcán... így aztán kölcsönösen majd szívbajt kaptak. Szerencsére Dani megfogta és visszarakta a helyére. Ez nagy mázli, mert ha nem teszi, akkor nem tudom, hogy került volna vissza a "lakásába", hiszen reggel nekünk muszáj volt menni, és nem biztos, hogy megtaláltuk volna simán a zsúfolt szobában... jaj, nem is jó rágondolni! Lényeg, hogy mindig el lett csípve a grabanca még aznap éjszaka.

Sok hörcsögszakértő ismerősöm mondta, hogy bizony, a hörcsögök szavatossága hamar lejár. Egy, de szinte max. másfél év - és egyik óráról a másikra felmondják a szolgálatot.
Cucus kétéves korában halt meg, szegénykém...
Sosem felejtem el a napot, mert aznap tettük rendbe épp, forgácscsere, s minden egyéb is új, tiszta, bőséges - s Cucus hatalmas örömmel vette birtokába a rengeteg kaját, a friss, illatos forgácsot. Csak néztük, hogy hány századik kört futja éppen a terráriumban... hányszor cikkanja be a mókusházat és hogy szinte vigyorogva teker a mókuskeréken. Még az is eszembe jutott, hogy ha ilyen életerővel, energiával rendelkezik, akár dupla életkort is élhet!
Utána, mint ahogy szokott, ledőlt a forgácsba, a háza mellé, szunnyadni kicsinyég, míg leszáll a csendes éj az aktív, órákig tartó mókuskerék-tekerési lehetőséghez.
Csakhogy pár óra múlva még mindig ugyanúgy feküdt. Gondoltuk, tényleg annyira mozgalmas pár órája volt, hogy szegényke elfáradt. Tényleg elfáradt... örömében. Örökre elaludt...:(