Hóvége

Bencus vasárnap óta itthon van, de alig lehet észrevenni az itthonlétét, annyira elvan az okostelefonnal. Én egyáltalán nem helyeslem, de annyira felesleges osztanom az észt.
A véleményemet Szilvi ismeri, ő is látja, tudja, mennyire helytelen irányban van nevelve a gyerek, de mivel a szünidő szinte nagyobb részét nem itthon tölti, ennek az az ára, hogy nincs nevelés, a gyerek a "főparancs", teljesen el van cseszve minden olyasmi, mint hála, udvariasság, némi alázat, kedvesség, figyelmesség, kötelesség.
Kérdezhetné akárki, hogy miért engedjük -- hát irtó hosszú lenne elmesélni, hogy hogy is van ez évek hosszú sora óta az érzelmi zsarolással, az anyagi függőséggel, amivel a gyerekből az van kihozva, amit akarnak, hogy a gyerek akarata szent és sérthetetlen, úgy ugrál bárki feje tetején és addig, ameddig és ahogy csak ő akarja, és hogy abszolút ferde értékrend dominál. Hogy neki csak joga van, kötelessége semmi. Mindenki más örüljön, ha őt körbeugrálhatja. Szilvi folyamatosan próbálja valahogy egalizálni a dolgokat, mikor itthon van a gyerek, de hasztalan. Állandóan a visszapofázás, tenyérbemászó viselkedés van, és jó, ha csak szemforgatás és vállrángatás kíséri.
Az elején kellett volna az embernek sarkára állni és megálljt parancsolni, még akkor is, ha perre megy a dolog. Csak hát belefáradtunk.
Én vagy négyszer próbáltam meg észérvekkel hatni a másik oldal felé, amikor már égbekiáltó dolgok történtek, de semmi értelme nem volt; a bólogatás, egyetértés után minden ugyanúgy zajlott tovább, mint addig.

Ma hajat festettem, egy időre ezen is túlvagyok.
Megnéztem a tegnapi Elifet, este a BK-t. Kiolvastam Gárdonyi Aggyisten, Biri! c. könyvét.