2018. július 27., péntek

Anyámnál

Délelőtt vonalason hívtam már fel anyámat, mert a mobil az istennek sem akart összejönni. Én tudtam őt hívni, csak nem értem el. Már kezdtem aggódni, mert rendben, hogy egyszer-kétszer nem vette fel, hiszen magamról tudom, mennyire lehetséges. De aztán már egyből be is mondta a gépi hang, hogy a hívott szám nem kapcsolható.
Szerencsére a vonalason sikerült. Nincs semmi gond, csak nem hallotta vagy nem volt bent stb., de aztán kipróbáltuk a mobilokat oda és vissza -- érdekes módon most gépi hang és csont nélkül sikerült. Úgyhogy megállapodtunk, hogy elkészülök és megyek.
Most jól járnak a szomszéd kutyái, mert három csomag szárazkenyeret-héjat viszek. Mellette a göngyölegek, aztán viszek 6 tálkás Nelli macskakaját és egy négyes csomag tasakosat ugyanezen névvel. Először is bementem a pékboltba, vettem két tortaszeletet és egy lángost, ezek mindig jól jönnek nála.
Iszonyat hőség tombolt egyébként. Vérbeli, brutális kánikula, amikor az embernek még a farán is folyik a víz, ahogy anno nagyanyám mondta...
Mikor odaértem anyámhoz, tehát megállapodtam; na, akkor, olyankor érzem úgy, mintha telenyomták volna a fejem szaunagőzzel, és szinte lüktet, szét akarna durranni a fejem. Ha ilyenkor véletlenül meglátom magam valamiféle tükörben, pirospozsgásnak látszik a képem, amilyen egyébként alapból sosem voltam. Kell egy félóra árnyékban ücsörgés ahhoz, hogy rendeződjön a helyzet.
Útközben a kedvencek:








Mamunál a kipakolás után először is enni kellett: volt isteni sült kacsaszárnytő krumplival.


Mindeközben a szomszéd Imre bá fogta és bejött beszélgetni -- az ő ebédjét hordják anyámhoz, berakva a kapu melletti kiszuperált konyhaszekrénybe téve. Így aztán van kulcsa neki is, az ételhordónak is anyám rozoga kapujához...
Imre bát szerintem születésemtől fogva ismertem, az ő felesége volt Katóka néni, anyám barátnője, akinek a sírjánál meg szoktam állni a temetőben. Katóka néni anno mindennapos vendég volt anyámnál a 80-90-es években. A gyerekeim nagyon szerették, a nap fénypontja volt számukra szünidei ott-tartózkodás alatt, amikor ment Katóka néni. Kimondottan pozitív ember volt, rengeteg egészségügyi problémája ellenére. Jóízűeket kacagott, s akkor is élveztük, amiket mesélt, ha már sokadjára hallottuk éppen. A gyerekek is.
Nem tudtam még úgy menni a temetőbe, hogy a sírja ne lenne tökéletesen gondozott. S mindezt Imre bá csinálja! Szükség esetén felveszik egymás nyugdíját, pl. amikor anyám 5 évig kisebb megszakításokkal Füzesgyarmaton volt nagyanyámat istápolni -- most pedig anyám szokta felvenni az Imre báét. Ugyanis Imre bá még dolgozni jár, 83 éves kora ellenére!
Lényeg, hogy míg ettem, Imre bá szóval tartott minket...
Később megjött Dani is, bevásárlást csinált anyámnak. Mint kiderült, volt előtte nálam is otthon. Kulccsal ment be, Szilvi nem volt ott -- azt hiszem, tescózott, s az nála rengeteg járkálást, nézelődést jelent --, Dani viszont vitt két almot, aztán meg feltalálta magát, s ha már ott volt, kivitte a szemetet.😄
Dani most nem maradt túl soká.
Anyámmal rendeztük az anyagiakat, ui. nem sokkal előttem járt itt a postás a nyugdíjjal.
Kaptam háromezret névnapomra, valamint a Daninak szánt ugyanennyit is ideadta, mondván, hogy én adjam Daninak vagy vegyek neki valamit -- ugyanis őt erről le szokta beszélni...
Adott még a költségeire, a csekkjeire, a gyógyszerére, macskákra; meg hát segítségként is adakozott.
Sokat macskáztam, többször is sorakoztak pl. enni. A cirmos ölemben tanyázott néhányszor, tündéri aranyos. A kis fekete látványosan szépül.
Kinéztem a kertbe, még mindig találtam pár szem málnát; a faeper földre áramlása talán már lanyhul. Nem is árt már, ha elmúlik ez a cefreszag az udvarról!






Míg ott voltam, én voltam a szemcseppező, 3-féle szemcseppből. Anyám megnézte a sorozatát is, eljövetelem előtt pedig a szemkenőcsöt is benyomtuk.😊
Este 7 körül nekiindultam a hazaútnak, most már azért szerencsére nem forrt fel úgy az agyvizem, mint mikor délben gyalogoltam...

Otthon BK, netezés, olvasás várt még rám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése