2018. július 24., kedd

Bosszúság

No, most az én okostelefonom is, a telefonálást leszámítva szinte minden használat nélkül megint felmondta a szolgálatot. Fene se érti, miért leszek én emiatt mindig baromira dühös. Talán azért, mert ilyenkor még a legegyszerűbb dolgokra sem használható, mint telefonálás. Amelyet pedig minden butatelefon is kapásból teljesít, még végelgyengülés esetén is.
Egyszerűen minden előzetes jelzés, figyelmeztetés nélkül fogja magát és úgy dönt: ő TELE lesz. Az mindegy, hogy nem netezek rajta, nem töltök le semmit, egyetlenegyszer próbáltam rajta megnézni egy BK-t, de egyszerre kb. 10 mp-t játszott le, utána homokórázott 5 percig, s ez így ment volna a végtelenségig -- mi tagadás, így reggelig nézhettem volna! Ha belegondolok, hogy Bence az övén álló napokon át, gyakorlatilag reggeltől estig a youtube-on szórakozik képileg, hangilag; nyűvi agyba-főbe?! Hát kicsit sem vagyok ideges.
Az, hogy én nem értek hozzá, egy dolog. A telefonnak ebben az állapotjában bármit nyomok, egyszer, kétszer, hosszan, röviden, sőt: kikapcsolom -- várok -- bekapcsolom; eredmény: semmi. Azazhogy gyakorlatilag lezár, lefagy, sehogy nem lehet ebből az állapotból kimenni. Ha hívás van, nem tudom felvenni. Történt már ilyen háromszor, utána magyarázkodhattam.
Viszont Szilvinek adom oda, aki szegény, kénytelen vele szórakozni; szerencse, hogy ez a dolog testre szabott nála. Nyilván nem tőlem örökölte a műszaki ráérzéseit. Abszolút otthon van minden műszaki dologban, nem véletlen, hogy vele állíttattam be tévét, mindenféle telefont, ő szereli össze a ventilátort májusban, vele szereltük a "csináld magad" kábelt többször is, keni-vágja a fényképezőgépeket... de házas korában is nem a férje, ő csinálta a mindenféle műszer, műszaki cikk körüli beállításokat, a férjének még jóval később sem volt róluk annyi elképzelése sem, mint most nekem.
Szóval mindannyiszor ő hozza helyre, de jelzi, hogy fogalma sincs, hogy hogyan tudott valami kínkeservesen, nagy sokára kimászni a reakciómentes állapotból. Egyszer csak egy idő után valahogy ki tud menni a lefagyottságból, de annyira nem konkrét a dolog, hogy tudni is lehessen, hogyan.
Onnantól mindent elkövet, ami logikus, de néha a logikátlan dolgokat is ahhoz, hogy haladjunk. Töröl, újból telepít, válogat, tisztáz, rangsorol, rendez.
A telefon úgy mutatja, hogy rengeteg hely van. Ez lenne az elvárás végül is! Nincs fotó, van SD-kártya, minden bekapcsolás után okostakarítás is van, meg tetszés szerinti kézi takarítás, vírusirtás, amit akarsz. Már hozzá se mer az ember nyúlni, mégis ezt produkálja. Pedig a Huawei azért nem hinném, hogy lenézendő.
Viszont egy másféle ellenőrzési lehetőség szerint meg kiadja neki piros körben, hogy húha, rögvest betelik a tárhely! Holott már a FB sincs rajta esetleg, meg csak egyféle játék...
Úgyhogy a szerencsétlenségben annyi megnyugtató van, hogy ha már Szilvi sem érti, neki is magas, amit ez a telefon (nem) csinál, akkor én magamtól ugyan mit is várhatnék a nulla műszaki érzékemmel.
Hát most is délutánig szórakozott vele, míg követhetetlenül és megmagyarázhatatlanul ugyan, de elvileg most megint jó.

Fél 3 körül csengettek. Mivel én most nem vártam semmit, Szilvi viszont folyamatosan esélyes hivatalos levelekre, szóltam neki, így ő leskelődött ki. Nem tudta elég hamar eldönteni, kinyissa-e, mert el akarjuk kerülni a szolgáltatáskínálókat, a gyapjúeladókat, a késélezőket, az ablakcseréseket, a parfümkínálókat... -- sor folytatható -- úgyhogy annyit látott, hogy egy lány volt, aki irkált valamit, és volt nála egy nagy táska, és mire Szilvi döntött volna, be is szállt a liftbe.
Utána percekig meditált, hogy hátha mégis valami ajánlott levél lehetett... tehát fogta és lement a lifttel. A lány éppen értesítőket töltött ki a postaládáknál, és mint kiderült, tényleg ő hozott városházi értesítést iskolai ingyenes gyerekétkeztetésről stb., szóval ezer szerencse, hogy az akció így sikerült. Bár akkor legfeljebb holnap veszi át a postán.

Dani ma kötötte meg a Diginél a szerződést.
Megnéztem a tegnapi Elifet, majd este a BK-t.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése