Nevem napján

Délelőtt a szobrász bátyám hívott fel, felköszöntött és beszélgettünk egy ideig mindenféléről.
Anyámnak telefonáltam kétszer egymás után, egy órás szünettel, de nem vette fel. Már kezdtem aggódni. Ráadásul másodjára egyből azt nyomta a gépi hang, hogy a hívott szám jelenleg nem kapcsolható.
Ezután is kivártam egy ideig, majd a vonalas telefonomról hívtam az ő vonalasát, hátha nagyobb sikerrel járok. Szerencsére így lett, meg is könnyebbültem. Pedig hát nem kell mindig a legrosszabbra gondolni, hiszen bármi miatt is alakulhat úgy, hogy nem veszi-veheti fel az ember, még akkor is, ha hallja. Magamról tudom.
Felköszöntöttük egymást, bár ajándékozásilag részemről neki már el is felejthető, olyan régen volt -- de akkor volt rá szükség. És hát ugye, ma van a napja amúgy is.

Zöldséglevest csináltam tésztával, ez elég is volt délután, este meg pirítóst ettem.

Szilvi felköszöntött, kaptam tőle egy kicsi, USB-ről működő asztali ventilátort és egy fahéj színű háromnegyedes ujjú, tunika jellegű nyári blúzt.

Dani később köszöntött fel, gondban volt, hogy mit vegyen... Leegyszerűsítettem a dolgát; nemrég vásároltam néhány szükséges, pótlandó kozmetikumot, mondtam, hogy nagyszerű lesz, ha ebbe beinvesztál, és letudjuk.😌

István egyelőre telefonon köszöntött fel, netes képeslappal és üdvözlésekkel.
Amúgy abszolút csendes nap volt. A netes köszöntések visszajelzései is fontosak számomra, ezeket én lelkiismeretesen mindig lereagálom. Komolyan mondom, többszáz köszöntésnél sem jelent számottevő időt, és egyáltalán nem kell sem kopiznom, sőt még az írásjeleket és a szmájlikat sem hagyom le.😃