Segítség érkezett

Drága, aranyos, tündér Sunlightom küldött nekem 50 eurót. Csak úgy! Pedig neki sincs sok, de ott messze, ahol ő van, máshogy vannak és esnek a dolgok. Szegénykém már jó éve műtteti a fogát, néha majd beleőrül a kínokba, és ez is, gondolható, mennyibe kerül ciprusi orvosoknál is; amúgy meg banki hitelt vett fel rá... Amúgy is vannak gondjaik, sokat dolgoznak, rengeteg szerepe van állatvédelmileg, ami szintén nem kis összeg. És mégis... eszébe jutok és nekem küld pénzt!!
Ez most nem arról a külföldi állatsegítő oldalról lett gyűjtve, ott tavaly, mikor ő elkezdett gyűjteni az én cicáim orvosi költségeire, bő negyede sikerült csak az összegnek, pedig még utána volt a műtét, de utána már hiába rakott fel fotókat a csúnya fekélyről, a számlákról (mert így kell, én mindent lefotóztam, bedigitalizáltam, átküldtem Sunlightnak, ő pedig felrakta arra az angol nyelvű oldalra, ahonnan végül is kaptam a gyűjtések során 12 ezer Ft-ot -- nekem az is nagyon sokat jelentett. Haramia kezelése kitelt belőle végül is majdnem), de arra a segítségkérésre továbbá nem érkezett pénz. Ez most Gabi saját akciója volt.
Azt írta, hogy tudja, hogy milyen sz@r dolog pénz nélkül lenni, bántotta a dolog, és segíteni akart.
És csak ma tudtam meg, holott már egy hete rajta van a számlámon a 15280 Ft. Én meg azt hittem, nincs már a számlák kifizetése, macskák kajája és gyógyszerek után rajta pénzem, csak abból valami, amit kézbe ad a postás.
Mindez azért, mert banki oldalról "elfelejtettek" (?!?!?!) sms-t küldeni! Bezzeg arról kaptam sms-t, hogy az éves bővített Google-tárhelyem 5-6(?) dolláros díját levonták. Mikor arról kaptam, 13-án, a Gabi pénze már 1 napja rajta volt a számlámon! Ennek pedig akkor épp egy hete. Gabi 10-én adta fel, és 12-én már rajta volt -- sms meg nuku...
Én meg nem szoktam feleslegesen ezer kóddal, jelszóval rámenni e-bankra, ha nincs ott dolgom, ugyan miért tenném, ha üresnek gondolom...
Szóval szamárként bőgve köszöntem meg neki cseten, mikor ma kiderült, hogy megkaptam; egyúttal hosszasabban levelezve (időnként úgy szoktunk). Annyira, de annyira hálás, boldog és szerencsés vagyok, hogy ilyen jó emberek vannak!