Candy Crush 300

No, el se tudom mesélni, hogy az, hogy már 300 szintes teljesítést megörökítek a Candy Crush Saga c. játék által, az mit jelent. Sokszor abbahagytam már, néha hónapokra, mert egyszerűen abszolválhatatlannak találtam a szintet.

Már 100 körül voltak olyan szintek, melyeknél csak azért nem hagytam végleg abba, mert láttam, hogy akik már jóval régebb óta játszottak vele, valahogy, valahogy, hogy a francba, nem tom, de valahogy csak megcsinálták! Akkor hát?
Nekimentem egy-egy sor menetnek (vagy 6 menetet ad egyszerre, úgyhogy mai napig nem tudom, mit jelent az a tömérdek ajándék bónusz, amiket küldenek ugyanezzel játszó ismerősök -- ugyanis, nem tudom, ki hogy van vele, de egy játékindítás után NEM játszhatok többet egyszerre, mint 5-6 játék, tehát vagy nem jöttem rá, hogy kell "beváltani" a sok plusz játékot azon kívül, hogy leokézom őket, s ezáltal a program nekik is küld tőlem egy ugyanilyet; vagy nincs semmi értelme), aztán vége, és csak bizonyos idő elteltével lehet vele játszani, de ez mondjuk, a többi játéknál is így működik (csak ennél kapom a legtöbb bónuszt, "ingyenmenetet", soron kívüli játszmát stb., amiből, mondom, SEMMIT nem észlelek).
A sikertelenségek meg a lehetetlenség szinte nyilvánvalósága miatt annyira elmegy a kedvem, hogy néha hetekig felé se nézek, de volt már majd' fél év is...
Aztán egyszer mégis, és akkor az épp aktuális adott 5-6-ból ha mégis mázlim van, akkor lehetséges, hogy mégiscsak sikerül, és akkor már csak megyek tovább! Ilyenkor van néha olyan, relatíve könnyebb szint, hogy meghozhatja az ember önbizalmát és játszik rendszeresebben. De így, úgy 250-en felül néha majd' elájultam: úgy jön elő az új szint, hogy már ELEVE át van rajta írva, hogy NEHÉZ SZINT! Na, az ilyennél, ha mondjuk, naponta 1-2-szer behívod és végigjátszod alkalmanként az 5-6-ot, akkor is el lehet vele lenni hetekig anélkül, hogy bármi is történne... Merhogy tényleg qrva nehéz.
Istenigazából itt aztán legtöbbször tényleg nem a rutin, a tudás, a logika, a profiság kell, mindez szerencsés kiosztás "lapjárás" nélkül gyakorlatilag sz@rt se ér.
Szóval ezért örökítem meg a 300. szint elérését, mert ez... néha idegölően borzasztó.:))

Hogy miért játszom vele mégis, ha egyszer néha úgy elveszi az ember kedvét a sorozatos sikertelenség? Talán éppen a kihívás. Meg az, hogy látom, hogy előttem járnak jó sokan. Ha_ egyszer_ ők_ meg tudták_ csinyááááni, na nehogy má én ne. Valami hasonló.:)))
A sikertelenség, a kudarc semmibe vész, ha egyszer csak... MÉGIS! Királynak érzi magát a ember, és hozsannázik.:))))