Anyámnál

Anyámnál jártam, odafelé szakadó esőben. Nem ez volt a tervben, de egész héten beszéltük és vasárnapra lyukadtunk ki. Szombaton felhős volt az ég, s mint telihold, látszott a felhők mögött a nap. De legalább nem esett. Vasárnap viszont egyszer csak, pont indulás előtt ugyanilyen gyanús, egybefüggően szürke égboltból elkezdett esni. Nem annyira kicsit, hogy ne kelljen ernyő -- mert én egészen kis esőcskében nem szoktam ernyőt húzni. Mivel anyámhoz egy kosárral és egy nagy, erős műanyag (fressnapfos) táskával megyek az átellenben magamra vett tarisznyán kívül, így nem annyira esik jól, ha ernyőt is kell tartani... De a kosárba így direkt a könnyű dolgokat tettem, végül is maradékok, rahedli száraz kenyér és a szokott -héj, egy kis nasi, csoki, rejtvényújság, a befizetett csekkjei, pár doboz, göngyöleg, használható befőttesféle üveg.

Nagy hátrány volt az eső miatt, hogy így be voltam zsúfolva, de még így is ráfértek a szelektáltba szánt flakonok az egyik cuccra, ha már arra megyek -- az sem súly. Szóval hátrány nemcsak a teljes lekötöttség miatt volt, hanem hogy a csúf idő ellenére lehetett volna bőven mit fotózni útközben, és nem tudtam! Az a töméntelen színes levél, fák, bokrok, még mindig nyíló rózsabimbók... de reménytelen volt.
Anyámhoz érve már a kapuban éreztem a húsleves illatát. Hazajöttem...:)

Persze ő szabadkozott, mint mindig, hogy hát ő nem tudja, ez nem is jó, mert ő nem érzi az ízét. Kacsaszárnytőből és csirkenyakból főzte, szokásosan telezöldségelve. Megnyugtattam, hogy azért, ha már az utcára illatozik, akkor nyugodjon meg, az íze sem lehet rossz.
Én tulajdonképpen szinte be is fejeztem az evést a húslevesben főtt krumplival -- gyerekkorom óta imádom, ez a lényege a húslevesnek szinte.:)
Na persze nem jelenti azt, hogy pár óra elteltével nem ettem húslevest is pár nyakkal és sárgarépával, de semmi egyebet nem bírtam.

Pedig isteni finom karalábéfőzeléket főzött zsenge karalábéból, és mellé kisütötte a kacsaszárnytöveket, pluszban még zöldséges rizst is csinált -- na, ezeknek a látványával megelégedtem.:)
Elállt az eső, úgyhogy kimerészkedtem, hátha itt is van mit fotózni. Imádtam azt a pár rózsaszín és sárga összes árnyalatába öltözött fát, de most valahogy -- természetesen itthon, gépre feltöltve -- fele fotót ki kellett dobjam. Hiába, nem szoktam még meg ezt az Istvánom által Vaterán szerzett kis gépet. Biztos sokat tud, nem ismerem még szinte kicsit sem, automatára állítva gondolkodva fotózom, de nagyon szerencsétlenre sikerednek, legalábbis úgy a fele. Nem élesek, olyan, mintha duplikálva lennének a levelek meg minden részlet, valamint olyan seszínű, amin mondjuk, lehet javítani; ám ha homályos, olyan, mintha futás közben készítettem volna, akkor már górom is kifelé... Nem jöttem még rá, hogy mi a különbség ennél a gépnél, a fotózásnál akkor, amikor mégis jól sikerülhet egy-egy kép...

       
Jól elbeszélgettünk, sajnos, enyhe túlzással, de a borús idő miatt szinte már 2 órakor olyan szürkület volt, mint nyáron este 9-kor... röhej.
Anyám egész nap -- ha épp nem tevékenykedik, dolgozgat -- a tévében lévő híreket nézi. Nincs egyéb szórakozása szegénynek amúgy sem. Csak legalább a tévéje legyen már jó, ha már úgyis csak az a pár csatornája van...
Ritkán bővültek a hírek újdonsággal, szinte óránként ugyanazokat a dolgokat mondják a párizsi szerencsétlenséggel kapcsolatban.:(
Kutyusokat most nem etettünk, azt mondja anyám, hogy másodnaponta szokta leginkább, hacsak nem lógnak "rajta" feszt; és tegnap rengeteget kaptak. Én azért láttam Hajast egyszer-kétszer, de nem volt nagyon kitartó, úgyhogy valószínűleg kaptak a helyükön is. Egyébként vittem nekik egy egész nagy kutyaszalámit, amit Szilvivel vetettem a százas boltban, ott relatíve olcsó, és azzal is ki szokta anyám a kutyakaját egészíteni.
Ja, meg még vittem egy tálkás cicakaját is, mert hát sajnos, úgy látszik, a jobb oldali szomszéd cicát sem etetik rendesen. Van, amikor 3 napig sem jelentkezik, de anyám szerint odajár inni elég rendszeresen, meg volt már, hogy nem ment el, nyávogott... mire gondolhat ilyenkor az ember? Hát esetleg arra, hogy éhes. Anyám szerint időnként rengeteget eszik a cica, tehát tuti, hogy nem adnak neki rendszeresen enni...:(( Minek az ilyeneknek állat?? Most ugyan nem láttam a cicát, de jó lesz a tálkás majd, ha jönne a makka, mert anyám néha képtelen neki mit adni...
Este 6 körül jöttem el, mit ne mondjak, nagy szerencsém volt, hogy épp nem esett az eső (mert míg ott voltam, egyszer-kétszer megint elkezdte rövid ideig), ugyanis a cuccom hazafelé több volt súlyra, mint idefelé. Mert természetesen pakolt "gazdag" húsleveseket nemcsak nekem, de Szilviéknek és Daninak is... Meg hát iderakta az egész főzeléket (ő nem tudja enni, mert nagyon "puffad" tőle) és a kacsaszárnytövek nagy részét.
Fél 7 előtt értem haza, elég vánszorogva, de mindenképp hálát adva, hogy emberrel alig találkoztam, nem merültem nyakig semmibe, a hátam is kibírta, és főleg, hogy nem esett az eső.
Otthon miután jól elpakoltam, átöltöztem, aztán jutott eszembe, hogy hát a visszatelefonálást elfelejtettem -- na, gyorsan bepótoltam. Mert anyám addig nem nyugodt, míg nem tudja, hogy hazaértem, ha ilyen setétben indulok.
Még Istvánnal is társalogtunk vagy egy órát, aztán pedig szinte éccaka megjött Dani is, ahogy már beszéltük előző nap -- szennyest hozott, majd tisztát vitt 1-1 zsákban, meg hát a hátizsákja sem maradt üresen: raktam neki kétféle hurkát, sokpörcös-soktejfölös túrós csuszát, amiket nemrég főztem, plusz odaadtam anyám húslevesét. Még olyan rendes volt, hogy felvitte ledobni a szemeteseimet is, mondtam, hogy óvatosan próbálja már becsúsztatni éccaka lévén (mondjuk, más is szokta), mert nem szeretem, ha itthon tele van a szemetes éjjelre, plusz egy külön használt almos csomag előkészítve a bejárati ajtónál, és ugye, holnap van a szemétszállítás. Amit el lehet vinni, hadd vigyék el időben. Még megint úgy járok, mint a múlt héten, hogy pont előtte dugult el a ledobó...
Ja, meg Szilvi ilyenkor már nem jön elő, mert Bence lefeküdt, de Dani ideadta a névnapjára ajándékba szánt összeget, hogy vegyen magának, ami épp kell -- nem is baj, hogy nem jön elő Szilvi ilyenkor már (11 óra!), mert utólag én szoktam "garnírozni" (vagy hogy szokták mondani) az összeget: virágos kétlapos képeslapba a pénz, s úgy bele borítékba. Daninak ilyen... hát hogy is mondjam, "finomságok" nem szoktak eszébe jutni, örüljünk, hogy fiú létére az alkalom maga igen.
De bármit mesélek neki (kérdésére már csak elmondok ezt-azt, ha érdekli), mindent olyan rövidre zár, hogy ne idegesítsem magam... meg hogy attól nem lesz jobb, ha felhúzom magam... Na mindegy. Ezeket tudom én magamtól is, mondom is neki, hogy csak azért mesélem, mert kérdezi.:))
Ezután még pótoltam a mai netnélkülizést, úgyhogy nem hazudtoltam meg magam, 2-kor feküdtem le...