2015. november 21., szombat

Popika nálam

Popika szólt rám még a hét elején, hogy turkált nekem egy farmert és egy csizmát -- milyen rendes! --, és hogy elhozná, mikor hozza el.
Amúgy jól letoltam szegényt, hogy pont ez a két ruhadarab, amit másnak szinte lehetetlenség venni próba nélkül. Nekem ráadásul a cipő egész életemben olyan volt, hogy még anyám sem tudott rám venni, már gyerekkoromban sem: széles és magas a lábfejem. Popika megnyugtatott ugyan, hogy nagyobbat vett, merthogy szőrmés belül... de hát ez még nem azt jelenti, hogy elég széles és magas a lábfeje! Sajnos, szinte lehetetlen mázli lett volna, ha ez bejön.


Elfilózgattunk, melyik napon melyikünknek mi van, így vagy hétvégében, vagy jövő hétben a kora délutáni órákban állapodtunk meg.
Szombaton úgy fél 11-kor végül is megtudtam, hogy már 10 körül hívott volna, csak még nem volt bekapcsolva a mobil, a vezetékest meg három csörgés után letette, de úgysem értem volna be, mert kint volt dolgom ippeg.
Aztán mégis neten jöttünk össze, ott jól megbeszéltük, hogy mai nap jó lenne neki, mert nyugalmi állapot van a házban, ráér, és van kedve az eső ellenére is kimozdulni. Végül is frissnyugdíjas, tele energiával, aki egy gyógyszert sem szed, egyem szívét.:)) Ő ezt is kikapcsolódásnak veszi, hiszen otthon is mindig dolgozik, egy kertes háznál mindig zajlik az élet.
Meg is állapodtunk, hogy ha sikerül, 2 körül várható. De persze nem olyan egyszerű ám időre két busszal Pacról a Tócósba jutni Debrecenben, hétvégén!
Így fél 3 elmúlt, mikor felhívtam, hogy hol jár, mi újság. Mint kiderült, egy 30-as elment előtte és félórát várt a következőre... de már itt jár a sétányon.
Én előtte rendezkedtem, felmostam a linót, hogy minden friss legyen, Szilvi tegnap porszívózott, úgyhogy lényegében a macskák utáni zsinórban almozások után járt a mosógép Szilvi által, de ő ráadásul jól elő is készítette a konyhában az asztalt (ezt tényleg roppant érti), hogy azért valahogy nézzen ki, hiszen biztos nem beadja az ajtón a cuccot és már megy is.:)))
Olyan kellemes 3 órát töltöttünk el, jól kidumáltuk magunkat.

A farmer jó rám, egy kis lyuk van a bal térdén, de egyébként divatos és tök új kinézetű. A csizma, nagy sajnálatomra persze, de várhatóan nem lett jó. Éppen feljött, tetszett is, de egy lépést sem kellett benne tennem, hogy érezzem, mennyire szűk és szorít széltében, s azt is éreztem volna, hogy már leérve véresre lenne horzsolva benne a sarkam. Szilvi is felpróbálta, de az ő lábfeje meg keskeny, lapos (ami ez esetben tök jó lehetett volna), viszont a nagy lábujja jóval előrenyúlik, úgyhogy neki meg a hossza nem volt jó... így hát azt vissza kellett vinnie -- de talán jó lesz valamelyik családtagjuknak.
Ittunk egy pici anyukámféle meggylikőrt, ami már január óta a hűtőben van és Szilvi kapta tőle; ettünk kétféle chipset, gyömbérüdítőt, tejszínes kávét.
És hát persze Popi nem lenne Popi, ha nem "dobott volna" még össze eljövetel előtt egy kis csokikrémes piskótát, s abból hozott négy szeletet. Én azt még mindet kétfelé vágtam, így több is lett, s azt is felraktuk -- Szilvivel nagyon díjaztuk.:)

Egy kis idő elteltével megjelent Honesty, a jól szocializált macska. Rövidesen Popi is úgy simizhette, pocolhatta, mintha mindig azt csinálta volna.
Haramia is feltámadt, akit persze soha, de soha nem lehet kiszámítani. Így konyhába való kitámolygás után szinte egyenest belerepült Popi ölébe. Kellőképpen meg is lepődtünk... pedig nem első ilyen eset! Persze nem maradt túl sokáig ott, de nem is ment el nagyon messzire. Haramiánál ez már valószínűleg aggkori szenilitás, hiszen ifjúkorában még én sem foghattam meg, sőt, mai napig hozzám sem jön oda, csak ha ő akar. De egy számára vadidegenhez? Haramia? Ezt sem gondoltuk volna pár éve.

Aztán neten megnéztük nagy nehezen (oldal természetesen pont feltöltés alatt), hogy a 30-as mikor megy, gyorsan felkaptam magamra utcai göncöt, és elkísértem a Derék utcai megállóhoz, ahol még vártunk is vagy 10 percet. Ami nekünk sosem probléma, szerintem nincs az az időtáv, amit ne tudnánk végigbeszélgetni.
Jó kis délután volt, és köszönet a gatyóért és a látogatásért!:)

4 megjegyzés:

  1. Én is köszönöm, hogy ott lehettem! A gatyát meg nagyon szívesen, és sajnálom, hogy nem lett jó a csizma. Képzeld, Áginak is szűk! Akkor szerintem elszámozták valahogy. Na, nem baj, majd lesz vele valami. Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áginak is "torkos" lábfeje van? Vagy lehet, neki csak szimplán kicsi. Hát, azt én is sajnálom, pedig klassz lehetett volna.
      Ma voltunk a Tecsóban Szilvivel, és mivel volt ilyen vasalható (de varrható is) farmerfolt-választék, vettem "fótot". Csak még ilyet sose csináltam, úgyhogy még kicsit odázom. De már ma is abban mentem, luk ide-oda.:)

      Törlés
  2. Na, akkor jó, jó lesz az, ha megcsinálod. Nincs Áginak torkos lába, szerintem durván el van számozva, jó, ha hetes az a csizma. Mert közben már elvittük Andi keresztlányomnak is, akinek igen keskeny nyolcas lába van, de még neki is szorított! Ő majd tovább viszi a tesójának, akinek hetes lába van, neki már csak jó lesz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, vettem "fótot", oszt má meg is csinyátam. Rávasaltam egy kis kerek fótot, jó erős "lángon", és ma már úgy vettem fel.
      Hát a csizma elszámozásában lehet vmi igazság, mert az én 7-8 közti hosszúságú lábamnál akármilyen széles és magas, egy 9-es akár jó is lehetett volna. Nem beszélve Szilviről, ha tényleg 9-es, neki jó lett volna. Nem baj, hátha akad valaki - tényleg kislábú egyén kell.

      Törlés