Újra anyámnál

Anyámnál voltam a nap legnagyobb részében.
Egyetlen ilyen fát (EZT) ismerek ebben a kategóriában, mint itt a felső képen; úgyhogy fogalmam sincs, már tavaly sem volt, hogy milyen fa ez!

Jót sétáltam, útközben találkoztam legalább 3 cicával... rigókkal, verebekkel, szürkevarjakkal...
Meg aztán pakkjaim ellenére sem bírtam ellenállni, hogy ezt-azt le ne fotózzak...

Anyámmal sokat beszélgettünk, most egy telefonon kívül nem jött közbe senki.
Sikerült egy csomó fotót megint produkálni, még ha most egy rakásnyi mennyiséget muszáj volt is likvidálni, mert a makrósak homályosak lettek.
Azért nagyon szép nap volt, jól éreztem magam.

Újra meggyőződhettem róla, hogy pár nap alatt is iszonyat sokat változik a természet...
Most egyébként az is növelt pár órát az itt-tartózkodásomon, hogy közbejött egy kis vihar. Ami anyám szerint nagyon kellett már, de még szerintem is. Túlzott és nagyon korai ez az idén jött meleg és csapadékhiány. Itt, Debrecenben akkor sem esik, mikor más megyékben napszámra igen... úgyhogy az ottaniak ezt nem tudhatják, milyen szárazság van néha az ország keleti részében.

 
Vittem megint egy csomó száraz kenyeret és maradékot, így a szomszéd kutyusoknak megint volt minek örülniük, még az átlagnál is jobban, hiszen másfél hetes főtt tojás és már megenni nem tudott tarjavég is szerepelt a menüben.

Anyámnál jólesik a kaja is: meg bírtam enni speciel majdnem két darab sült csirkefelsőcombot is tört krumplival és meggybefőttel. Ha otthon eszem, örülök, ha egyet eszem meg...

Hazafelé igen vizes volt minden, de ahhoz képest, hogy odafele a pólóra vett egyszálbélű farmerdzsekit időnként pokolba kívántam, hazafelé felfért...