Szavaztunk

Nem tehetek úgy, mintha nem lett volna választás... merhogy vót.
Ahogy csalódgattam sorra megválasztott kormánypártunk felfoghatatlan, irreális akcióinak sorozatában, már nem akaródzott választásra menni. Évekig az volt a véleményem, hogy letojom és nem fogok szavazni, mert csalódást okoztak, s másra meg egyszerűen nincs kire.
Az előző pártot nem véletlenül váltottuk le, s lehet, hogy sokan visszahívták... én viszont nem felejtek. Számomra még mindig sokkal komolytalanabbak, megbízhatatlanabbak (és akkor nagyon-nagyon finoman fogalmazok!), mint a jelenlegi, és ha a jelenlegi nem felel meg, akkor nem kérdés, hogy az előző még annyira sem. Kis pártokra meg minek? Ergo: nem megyek szavazni, oszt kísz.
Na, ez így is volt. Ráadásul tőlem függetlenül gyerekeim is így gondolták, meg még egy csomó ember, akikről tudtam a lényeget.
Aztán Szilvivel együtt elgondolkoztunk. 4 évente egyszer van lehetőség erre, ekkor vagyunk csupán érdekesek, még akkor is, ha egyébként munkanélküliként nem igazán számítunk. És még ezt se használjuk ki...?
Szóval elkezdtünk keresni, kutatni, tanulmányozni. Hátha...? Mindamellett persze, hogy attól, hogy ki nem állhatjuk a politikát, nem is értünk hozzá és nem szólunk bele semmilyen fröcsögésbe, azért nem vagyunk vakok és süketek. Látunk, hallunk, valamint tudunk olvasni és mindezt elvakultság nélkül, rezignáltan és sajnos, némi beletörődéssel. Pont azért kell ezt tennünk, mert nekünk aztán már nemigen van vesztenivalónk! S tesszük ezt a mérsékelt odafigyelést minden irányban. Eddig is csendben figyeltünk, éveken át. Lényeg, hogy ne hagyjunk ki senkit, semmit, csupán előítéletekből, ahogyan azt sokan teszik. Ahogyan bizonyos pártok iránt eddig is tettük, csupán azért, mert léteznek előítéletek.
Nem, nem szabad előítéletek miatt átlépni dolgokat. Minden egyes csoport megérdemel annyit, hogy tudjuk, mire mondunk nemet. Vagy netán igent. Összegyűjtöttünk minden újságot, szórólapot, és nem csak a valamivel szimpatikusabbat hallgattuk, néztük. Utánajártunk több forrásból mindennek.
Aztán összeráztuk a dolgokat, a tényeket, mérlegeltünk pro és kontra -- és döntöttünk.
Elmegyünk szavazni!

A véleményemet eddig sem rejtettem véka alá, ha nagyon muszáj volt valahol válaszolni. Mégpedig azt, hogy számomra bármilyen propaganda hatástalan, amennyiben azt úgy nyomatják, hogy másokat aláznak, másokra fröcsögnek. LehetNE akármilyen szuper programjuk -- mint ahogy most megszámolhatnám, hány pártnak volt, vagy inkább nem volt! --, ha másokba való rugdosással akarnak feljebb kerülni a létrán; számomra elásták magukat.
Olyan ez, mint bizonyos "egyházak" erőszakos térítése. Ha szidják nekem a pápát és a saját, beleszületett hitemet, majd biztos azonnal rohanok és hitgyülis vagy jehovista leszek, nem? Pont, hogy jegelhetik az ellenérzésemet örökre.
Bizonyos értelemben ez van a kampány alatt is.
Nálam ha egyáltalán valaki, ESETLEG az lehet befutó, aki saját_ maga_ mutat valamit, valami pozitívumot; saját maga tesz azért, hogy meggyőzzön tettei helyességéről -- és ez szöges ellentétben áll azzal, hogy mások megrugdosott hátán akarjon feljebb mászni. Azaz: NE másokat mószeroljon, NE másokra fröcsögjön, legyen korrekt, nagylelkű, diplomatikus. Na, pontosan ETTŐL ÁLL fényévnyi távolságban az ötös összeborulás. Mondjuk, az, hogy őket kéne visszaszavazni, az még a kicsinyes és méltatlan szoborrugdosás ELŐTT sem jutott eszembe egy percre sem, de az akkor történtek meg pláne nem gondolkodtattak el a lehetőségen egy tizedmásodpercre sem! Az a szomorú, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet, vele a bazdmeges trágársággal átköltött himnuszunk meggyalázása... és ennek okán számomra az is csoda, hogy emberek egyáltalán hogy' szavaznak ezek után ezekre...

Találtunk megfelelőt. Kiterjedt, normális programmal. Sárdobálás nélküli alapos kampánnyal. Aki úgy öntudatos, hogy megvan benne a kellő alázat és szerénység. Elég a vele készült interjúkat megnézni, hogy erről meggyőződhessünk. Aki álruhás országjárásával is szimpátiát váltott ki -- volt már kőműves segédmunkás, betegszállító, piaci kofa, pincér, valamint dolgozott állatmenhelyen!:)... aztán: másfél nagyon aktív és intenzív évet élt a ferenceseknél egyetemi tanulmányai alatt. Nem akarom szentté avatni, mert ugyan kit lehetne, de nekünk most, vessen bárki ránk bármekkora követ, magasan ez a csoport jelentette azt a célpontot, amelyre érdemes volt talán szavazni. Különben egyáltalán nem mentünk volna el.
Oké, akkor is ez lett volna, mint ami lett -- nem "mi" győztünk.
De ettől függetlenül igazán jól szerepeltek, még ha nyilvánvalóan és várhatóan nyerni nem is tudtak...

Befolyásolni természetesen senkit nem szoktunk soha, semmilyen téren. Még hozzátartozóink sem tudják, szavaztunk-e és kire. Nyilván ha szóba fog kerülni, nem tagadjuk le, de mindenkinek szuverén ügyének tartom, ki kire szavaz. Mi csendben voltunk és vagyunk, mert gyűlölöm a fröcsögést, gátlástalan hazudozásokat és sárdobálást, ami itt ment a kampány alatt, bármerre néztünk. Már vége van az egésznek, de egy bizonyos csalódott tömeg nem képes leállni, és még mindig nyomja a szemetet. Miért nem csodálkozom azon, hogy melyik csoport képviselői ezek?

Akárhogy is lett vége, szerintem jobban érzem magam, hogy végül mégis elmentünk.
Olyan forgalom van ilyenkor a Tócósban, hogy össze nem hasonlítható az egyébként szokásos lakótelepi vasárnapi, punnyadozó hangulattal. Én mise után szoktam menni, s hömpölyög a tömeg a két közeli iskola tájékán, melyekben a nem csekély számú szavazókörzetek vannak. Olyan érzésem van mindig, hogy nyugodtan az iskolák elé települhetne a nagyerdei vásár... fagyis, játékárus, főtt tengeris, lacipecsenyés bodegák:))), szerintem lenne forgalmuk...
Szilvi meg déli 1 óra körül ment át, ő is fel volt dobva, hogy megtettük, amit tehettünk...
Eredménytől függetlenül jó, hogy így alakult. Az sem feltétlen gond, ha az ember kissé tájékozottabb, mint akár csak egy hónapja is volt ilyen téren.