Nagypéntek

Aztán még ugyanaznap a mezei teendők után elmentem a nagypénteki szertartásra.
Fél 6-kor kezdődött a böjt alatt minden pénteken zajló keresztút, majd a szertartás.
Azért nem írok misét, mert nagypénteken az egyházban nincs szentmise. A harangok Rómába mentek, nincs csengő, nincs orgona sem. Az oltárszekrény üres, nem kell előtte keresztet vetnünk sem. Ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Igeliturgia van, áldoztatással. A pap piros öltözékben végzi a szertartást, a piros ugyanis a vértanúság liturgikus színe.

"A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel vagy éneklik el Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás." (Wikipédia)

Meglepetés is ért, ahogy a FB-on gyakorlott kézmozdulatokkal tekertem az egér gombját: egyszerre déja-vu és ráismerés: valaki megcsinálta ezt a Nagypéntek c. versem alapján. Nem én kaptam, csak valaki küldte valakinek... ezért is lepődtem meg. Szép. És most hálisten, a nevemmel: