Nagyszombat

Tényleg nem kérte volna tőlem számon senki... az ilyesmi nem MUSZÁJ.

Hisz' van a mezei jó magyar asszonynak pont elég húsvéti teendője ahhoz, hogy akárhányszorosan is ne unatkozzon. Talán épp ezért is jó szabadon, mert azt csinálok, amihez épp kedvem van. Ezt régen, több évtizedig nem mondhattam el. Mármint, hogy ha én húsvét előtti napokon nem okvetlen csiszkurálok-sütök-főzök-mosogatok, térdig járok a háztartásban, akkor meg vagyok róva és esetleg duzzogás, gúnyolódás a jutalmam. Plusz természetesen hozzáadódott a két kisgyerekkel járó, szinte szuverén kötelezettség is, ami miatt pláne nem lehetett önálló elfoglaltságom... nem is igazán volt.

Mi tagadás, most már nehezen szoknám meg, hogy egy ember kénye-kedvére okvetlen és kizárólag csak házicseléd, ingyenes háztartási alkalmazott lehessek, és beszólás nélkül még gondolat sem merülhetne fel, ha netán kicsit meg szeretnék szabadulni...

Délelőtt megfőztem a sonkát, csináltam a levéből tejfölös bablevest, főztem tojást, majd némi ráadást Szilvi is, és tojásfestéssel, előzőleg lakásdíszítéssel, majd asztaldísz-variációkkal foglalkozott.

Délután és este degelhettem volna, olvashattam, filmeket nézhettem volna stb.

Nem, én ehelyett elmentem az előreláthatólag is 3 órás nagyszombati szertartásra.

Jó volt. Jót tett lelkileg, ugyanúgy, mint a nagypénteki. Az ember ezerszer inkább ráhangolódik a húsvét valódi ízére, ami abszolút más, mint a kaja-pia-locsolás meg egyebek...

Nem sokat fotóztam, mert nem volt merszem nagyon zavarkodni, de lényeg, hogy 8-kor kezdődött azzal, hogy belépve a templomba lila, tölcsérrel ellátott gyertyát kaptunk, és kezdődött is a szertartás a templom előtt a templomkertben tűzszenteléssel, majd miután a nagy húsvéti gyertya által meggyújtódott a sok kicsi gyertya is. Ezt követte a vigília (virrasztási, éjjeli szertartás), melyben szentleckék, olvasmányok hangzottak el.

"A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.

A szertartás a tűzszenteléssel kezdődik: egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

A húsvéti örömének, az Exsultet elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után ünnepélyes szent beszéd hangzik el." (gondola.hu)

Eddig tart a virrasztás, ezután eszmeileg "ránk köszönt a hajnal". Amikor minden megszólal: csengők, harangok, orgona, ének -- az valami fantasztikus, felemelő élmény.

Krisztus feltámadt!

"Ezután a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a Mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket (ha felnőttek, akkor a keresztelés mellett a bérmálást és az elsőáldozást), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. A közösség is megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg." (gondola.hu)

Nálunk most egy felnőtt volt, aki megkapta a beavató szentségeket.

Ezután a húsvéti gyertyáról újra útnak indult a láng, s a papság, az asszisztencia, a keresztelt-bérmált, az énekkar, majd a hívek égő gyertyával kivonultak  és körmenetet tartanak. Ekkor már gyakorlatilag fél 11 volt, éjjel.

Sok-sok lakásból szokták e szertartást szemmel követni, hiszen biztosan nem lehet elvetendő éjszakai látvány a tízemeletesekből a rengeteg égő gyertyával vonuló, éneklő körmenet.

A körmenet végén még bevonulunk a templomba, ahol még litániák, pápai himnusz és magyar himnusz, kivonuló ének jelzi az ünnep végét, hogy mindenkiben tudatos legyen az Örömhír: Krisztus Feltámadt!