MÜK és munkaügyféle

Véget értek az ünnepek.
Rögtön első napra megint csak keveset alhattam, mert mára voltam híva a MÜK-ba.
Ugyanakkor kaptam más irányú telefont is az "elméletben lehetségesnek tűnő" munkahelyről, többször is. Biztonság kedvéért a két alkalom között mélben is egyeztettük azt, hogy be kellene vinnem a nálam levő megkorrektúrázott újságot, mert a grafikusnak szüksége lenne a szöveganyagra.
Én tudvalevőleg már másnap megolvastam a cuccot, ahogy először kint voltam az interjún. Hogy bármikor vihessem, ha szólnak, meg jobb szeretek minden teendőn túllenni. Mivel nagyon ráért az anyag, ezért a felesleges zavarkodástól ódzkodva én csupán_ ezért_ nem mentem be a céghez, inkább úgy gondoltam, hátha lesz valami értelme is, ha várok egy kicsit és netán másért is mennék egyúttal...
Előbb, amikor volt két sikertelen hívásom onnan (nem tudtam felvenni, mert orvosnál voltam, a rezgőt pedig eleve nem is hallom táskából, buszon meg még a csengőt se), titokban arra is gondoltam, hogy másról is szól a dolog, pl. valami nagyobb meló, netán szerződés...?! Erre már alig mertem gondolni. Úgyhogy nem is igazán gondoltam, hogy ne essek pofára nagyon, így aztán nem is estem. Azért kellett mennem, amiért gondoltam is.

A MÜK-tal kapcsolatban: nem hittem volna, hogy rekordot lehet még dönteni gyorsaságban, ami az intézkedésen való túlesést jelenti. Pedig lehetett.
Ott az előtér végében, ahol jelenleg egyetlen fiatalember végzi a "parasztelosztást", egyáltalán nem kellett számra és eligazításra várnom. Ott, helyben ráment a srác a számítógépben az oldalamra, és simán beírta a szerintem automatikusan kijelzett, 3 hónap múlva esedékes dátum időpontját! Pecsét, dátumbeírás, szevasz!
Halálkomoly: jöhettem kifele!
Úgyhogy hazafelé útba ejtettem a FN-t, hogy a macskáknak akciós Félixet tudjak venni, hazaérve viszont a kiadóval telefonon egyeztettünk, hogy még délután viszem az anyagot.
Így is lett, épp csak ettem már aznap mégiscsak valamit, és 2 után újfent indultam a buszhoz.
A helyszínen leadtam a munkát, semmi érdemleges nem történt, infók szempontjából sem.
Én tapasztalatból tudom, hogy ha lettek volna infók, bármikor, sokkal hamarabb, sokkal sűrűbben szóltak volna! Akinek ez ott a dolga, imádott volna telefonálni; jól ismerem...
Ezt próbáltam mindannyiszor magyarázni azoknak, akik folyton noszogattak, hogy miért nem megyek, miért nem telefonálok stb. Miért? Mert attól egyáltalán nem fognak hamarabb alkalmazni! És ezt hosszan kifejtegethetném, de minek. Tudom, hogy így van, és kész. Sok cégnél eleve unszimpatikus a feleslegesen tolakodó ember...
Kicsit meg is bántam, hogy egyáltalán szóltam itt-ott erről a potenciális munkahely-lehetőségről. Ki kellett volna várnom a végét, és ha véletlenül bejön, majd csak aztán újságolni a hírt. Miért jár nekem a képem előre? Mikor pedig tudhatnám már...

Nem tehetek róla, mindig az jut eszembe, mikor anno a 8 (nem tévedés, igen, nyolc) évig tartó válásom ténye annyira röhejesnek és cikinek találtatott, hogy egy idő után folyton, de folyton b@ctatás áldozata voltam, hogy DE miért nem megyek az ügyvédhez! Mintha azon múlt volna, hogy az ügyvédi váróban töltöm-e munka után a heteimnek legalább egy délutánját, munka után. Sokszor esküszöm, csak azért mentem el újra és újra az ügyvédhez, hogy befogjam 1-2 hónapra mindenki száját. Nem azért, mert nem tudtam, hogy úgysem tud újat mondani, ugyanis egyáltalán NEM rajta múlt a dolog! A 8 év alatt még agilisebb ügyvédet is váltottam félúton, hogy leszálljanak rólam és hagyjanak békén -- mintha én tehettem volna az időhúzásról!
Ha tök feleslegesen, de legalább két havonta a nyakára jártam, mindenki megnyugodott és befogta... egy ideig! Persze attól még nem lett meg a válóper hamarabb.
És most, azóta már a mobilok, internet korában pláne, de PLÁNE ugyanúgy most sem lesz munkahely hamarabb attól, sőt én sem leszek egyáltalán azon a helyen szimpatikusabb, ha akár nap mint nap zaklatom őket olyan kérdésekkel, amelyekben nem tudnak újdonságot mondani.