Segítség

30-án megadatott a lehetőség végre Istvánnal nekünk, hogy találkozhassunk. (Természetesen neki köszönhetőleg, hogy egyáltalán megvalósulhatott.)
Ekkor utaztam fel Pestre, és csak a negyedik nap este, január 2-án jöttem haza.

Erről majd külön, most csak bejegyezném és szeretném megköszönni nagyon kedves régi ismerősömnek, Jegorkának -- akit még a macskás topikunkon, nagyon szimpatikusnak ismertem meg, illetve egyszer élőben is találkoztunk egy topiktalin; anno rendelt a könyvemből, és kaptam tőle egy finom marcipán macskanyelvet is... --, hogy nem felejtett el, hogy nyomon követ és szívén viseli a sorsomat. Könnyekig hatott levele és ezt bizonyító gesztusa, melyeket nagyon-nagyon köszönök...
"Ha időm engedi, olvasom a blogodat, és változatlanul csak csodálni tudlak, hogy honnan van ennyi lelkierőd, segítőkészséged, emberséged."

Szilvi jelezte nekem pesti tartózkodásom 2. napján, hogy 30-án hozott számomra egy utalványt a postás tőle (Jegorka saját szavai szerint "nagyon csekély" -- de számomra semmi nem az, minden életmentő! -- összeggel), kívánva nekünk boldog karácsonyt.
Én ugyanezt kívánom neki és szeretteinek a saját cicája fotójával.:)