Boldog karácsonyt!

Meghitt, boldog karácsonyt kívánok!

  

Idegbajok és hopszassza nélküli készülődést, mert szerintem (és remélem, e magánvéleménnyel nem vagyok egyedül) inkább legyen egyszerű, de nyugis és békés, ahol mindenki egyenrangú és ugyanúgy mentes mind a frusztrációtól, mind az irigységtől; ne legyen feszengő, gátlásokkal teli, vagy mórikáló, flancolóan kihívó, esetleg parádés, pompázatosan hivalkodó, licitáló, überelő, lenéző; vagy méricskélő vagy kicsinyeskedő... folytathatnám a sort ebben a médiák által elüzletiesedésre játszó és hajtó karácsonyban, ahol úgy tűnik, elfogytak az igazi értékek -- vagy nem figyelnek rá? --, ahol nincs empátia és belső lélekrezdülés, nincs irgalom, megértés, együttérzés és nincs részvét és kegyelem sem... (nagyon nagy tisztelet a kivételnek, mert szertenézve látni, hogy azért vannak ellenpéldák!)... de fő, hogy van toronyóra láncostul, ezredik csilivili kütyü vagy ötvenhetedik fantasztikus rucika -- miközben az élet habos oldalán túl a szürkébb valóságot szándékosan nem vesszük észre... nem a mi dolgunk, oldja meg mindenki, akinek nem habos és nem csilivili...

Kívánom, hogy legyen mindenkinek emberhez méltó karácsonya, legyenek szerettei, legyen fedél a feje fölött, kapjon törődést, vigaszt, támaszt, jó szót és ölelést, ne veszítsék el a hitet és a reményt, legyenek, akikkel kölcsönösen fontosak egymásnak, legyenek együtt, akik ismerik a lelket. Karácsony lelkét...

 * * *

Karácsony lelke

Karácsony.
Aki ismeri titkait, annak
mindig szebb, mint ami.
Nem számít pompa,
gazdagság, csillogás,
semmi, ami talmi.
A karácsony bent lakik,
langgyal bélelt lélekmelegben,
valami igazi, valami könnyű
és megfoghatatlan áldás,
érző, őszintén önzetlen
boldog biztonság,
valódi ősi összetartás
talán feldereng itt-ott
a felnőtté érett, régvolt
gyermekszívekben.