Így decemberben... ahogy sikerül

Unokatesóm telefonált, hogy elhozná a novemberi alkalmi munkáról szóló igazolást, melyet napi szinten alá kell írogatni, mindkét példányt -- mert le kell adni könyvelésre.
Így most már mindkét havi megvan, hálisten; igaz, hogy jelenlegi törvények szerint erre majd jövő áprilisban lesz szükség, ha addig még élünk. Mármint jelen szabályok szerint ugye, nekem akkor van évfordulólejártam az önkormányzat felé, ahonnan az aktív korúak támogatását kapom, s igazolnom kell, hogy az elmúlt 1 évben 30 nap egyszerűsített munkát végeztem.
Azért hangsúlyozom a jelen szabályokat, mert ki tudja ezt garantálni? Hozzászokik az ember lassan, hogy a világon semmi sem szent, semmi nem hihető feltétel nélkül. Most pl. arról van szó, hogy kivétel nélkül minden munkanélkülit kipaterolnak a hatalmas nagy téli közmunkára -- és/vagy olyan "közoktatásra", ahol általános iskola 3. osztályának megfelelő szövegértési feladatokat míveltetnek az emberekkel (...!!!) --, és ha valaki nem fogadja el, attól megvonják a kemény 22 ezer Ft-nyi támogatást is. Dögöljenek meg; hisz így is majdnem...
Ha ezekkel a hasznavehetetlen dolgokkal (mert a szemétszedés, hólapátolás nem építő-termelő, csak romeltakarító munka, ebből nem gyarapszik az országkassza) meg elárasztják a munkanélkülieket, akkor viszont húha, kapnak bruttó 47-et/nettó 37-et! Lényeg, hogy adjunk a látszatra, hogy többezren kint vannak az utcákon, és mindenki láthassa, mennyi qrvasok új munkahely létesült! Mennyi bódog ember fürdik tejben-vajban az országban 22 helyett 37-ből!
Abból legalább olyan prímán ki lehet fizetni 1-2 számlát, mint a 22-ből! És sikerélményed is van, mert felismered az éghajlati tényezőket szövegértés alapján. Sőt, felhőcskét is tudsz rajzolni, és habár ebből nem tudsz venni egy kiló kenyeret, viszont az eredményességnek baromira lehet örülni! És én nem is értem, mi a lószarért nem örül a sok henyélő munkanélküli; mi a francért sopánkodik, hogy nem tudja a gyógyszerét fizetni, mert még kajára sem futja, ha hol ezt, hol azt a számlája befizetését ki tudja éppen csiholni -- pedig hát itt vannak az apró dolgok, amik szebbé teszik az életet! Enni? Ugyan már, mikor elismerést kaptál, mert tudtál napocskát rajzolni és még azt is eltaláltad, hogy az melyik évszakhoz kapcsolódik! Ha neked ez nem elég öröm, ha ettől nem szállsz az égig, akkor degelj meg.
Na, kb. ez az értelme az egésznek.
Szóval itt már a trágyadomb alja sem biztos. Ezért mondom, hogy itt most gályázunk azért, hogy a 30 nap alkalmi meló meglegyen, aztán meg lehet, nem is kell, mert beintenek még huszonkétezer-nyolcszáz forintilag is.

Lényeg, hogy itt volt unokatesóm, ezt megcsináltuk, majd elviszem mind a kéthavit lemásoltatni.
Egy órát beszélgettünk kellemesen, s konstatálta, hogy most mintha nem lennék olyan depis, jobb a hangulatom. (Hát persze, én mindig igyekszem normális látszatot kelteni, és kinézetre egyáltalán nem padlón lenni! Hála Istennek, tudom magam még kontrollálni, és olyan lenni, mint mikor úgymond, "minden rendben volt"...)
Próbált biztatni is közben, hogy ne veszítsem el ezt a hangulatot, majd fog tán alakulni a helyzet... Az nem lehet, hogy mindig minden csak egyre rosszabb legyen! Ugye, hogy nem? Na, bízzunk benne, hogy ti sem maradtok örökké a sárban, majd csak adódik valami!

Közben olyan aranyos volt, hogy mivel, ugye, itt vannak az ünnepek, hát hozott egy nagy kartondoboznyi karácsonyi díszítő kelléket. Az ilyesmit Szilvi nagyon imádja -- pont pár napja tette fel az időszaknak megfelelő díszítményeket, no, ezek még tetézték a lehetőséget. Volt abban ablak-, ajtó-, asztali dísz, lógós akármik, fadíszek... csokidíszek, matricák, háromdimenziós, kartonból készült fali díszek... vagy pl. egy Nyilas horoszkópos bögre (aminek nagyon örültem és le is csaptam rá aztán -- a többit Szilvinek adtam --, mert Dani pont Nyilas).

És miután Évám elment, akkor vettem észre egy borítékot is ötezer forinttal. Megkönnyeztem.
Mi, akiknek apáink testvérek voltak, de túl korán, 60 éven kicsit túl elmentek... és mi, unokatestvérek ezek után és szerteélő családjaink, munkáink során és mellett csak ritkán tartottuk a kapcsolatot... most így állunk. Segített ősszel a számlaírási lehetőségekkel... őszintén rengeteget gondolkodik rajtunk, szívén viseli a sorsunkat; bármi ötlete vagy észrevétele van, felhív; tanakodva, hogy mit lehetne tenni... segít az alkalmi munkavállalással kérés nélkül, önként; hivatalosan is...
Ha az embernek a testvére ennek a figyelemnek a töredékét nem képes odafordítani, akkor miért lenne az furcsa, hogy ezen csodálkozom?

Ugyanezen a napon még Dani is bejelentkezett, hogy elhozná a szennyest és vinné a tisztát; valamint hogy egy kis Mikulása is van, hogy azért nem feledkezett ő el teljesen stb. Hát, pedig én pont nem gondoltam arra, hogy még ezzel is terheljük, még csak említésileg sem! Hiszen tök nehezen él meg anyagilag ő is. És nekünk is olyan nehezen jöttek össze a mikulási apróságok is -- de hát a gyerek miatt nálunk más a helyzet, csak kell Mikulást produkálnunk!
Úgyhogy mire jött, mint általában, most is összepakoltam neki kétféle maradék kajából épp 1-1 jó adagnyit, a Nyilas bögrébe tettem pár kis édességet, szaloncukrot, Bencus sok apró, hétvégéről hozott édességéből Szilvi is adott egy pici Mikulást bele, a bögre fülére kötöttem pár szál virgácsot egy kis aranyszalaggal; Szilvi pedig külön neki tartogatott egy tábla Milkát -- szóval nem maradt Mikulás nélkül Dani sem.:) Szilviék közösen kaptak tőle egy Mikulás-csomagot néhány jobb és általuk kedvelt édességgel, én pedig egy doboz sört.:))) Ennél jobbat ki sem tudott volna találni, komolyan, ez olyan aranyos volt!:)))