Szilvi a DRHE-levéltárban

Szilvi október elején bejelentkezett a DRHE (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) levéltárába. Általában a bejelentkezés után 1 hónap múlva kaphatnak időpontot azok az érdeklődők, kutatók, akik szeretnének ide bejutni, és tanulmányozni régi anyakönyveket, pl. családfakutatás céljából.
Állítólag 3 ilyen napot lehet igényelni egy hónapban, amennyiben nem ütközik mások óhajával az időpont. Így Szilvi megkapta ezen a héten a szerdát-csütörtököt-pénteket. Ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele egyébként teljesen ingyenes!

Naponta 9-re mehetett (miután bevitte Bencust az oviba), és 3--fél 4-ig maradhatott (pénteket kivéve, akkor csak 2-ig), közben szigorú ebédszünettartás volt fél 1-től fél 2-ig (pénteken viszont nem). Ezalatt neki is ki kellett jönni a teremből, ahol egyébként két ottani munkatárs állhatott -- saját munkáik mellett természetesen -- rendelkezésére az aznap épp kutató ügyfélnek, tehát kikeresték, odaadták, cserélték neki az általa kért mikrofilmeket. Ezen idő alatt mint ügyfél, egyedül tartózkodott ebben a helyiségben, a két munkatárs mellett; szabály szerint is egy nap = egy kutató ügyfél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szilvi már az interneten hihetetlen távolságokra jutott a családfakutatással, olyan oldalakat talált meg, melyekről a legtöbb ember nem is gondolja, hogy léteznek. Nem elég, hogy egészen ük- és szépanyáig visszacsurgathatók a személyes emlékezések, adatok, fotók és bizonyságok, valamint a tulajdonunkban lévő régi, csaknem százéves, hadifogságból küldött levelezőlapokon lévő nevek, címek, helyek és egyebek; még  cseh levéltárak, illetve amerikai, mormonok által létrehozott anyakönyvtár adatai alapján olyan egyezésekre és ősrégi rokonokra bukkant fokozatosan, hogy az maga a csoda. Egyeznek évszámok, születési helyek, anyanevek, s még az is, hogy utolsó tudomás szerint valóban kiutaztak Amerikába...
Cseh és sváb rokonok közül elég sokan új életet kezdtek ott...

 

 

 

Közben, ugye, régebben volt a békési levéltár is, de mivel békési vonalon katolikusok vagyunk, az 1800-as évek vége felől korba visszamenőleg még vannak kiderítetlen lehetőségek sokadíziglen, s majd ki kell deríteni, hogy katolikus levéltárba bejuthatunk-e kutatni. Továbbá pl. anyai nagyapám egyik testvére Nagyváradon telepedett le, még emlékszem gyerekkoromból, hogy nagyapám levelezett vele... az ottani leszármazottak után is lehetne kicsit kutakodni.
Most a református családi források után kutatott, melyek jó része szintén ki volt már derítve, de itt, ezáltal csak újabb és újabb bizonyságra talált a mikrofilmek tanulmányozása során. Hajdúböszörményi elszármazásaink jórészt szintén ki lettek már derítve (nagy köszönettel az alapos Szepesi családkutató oldalaknak!), így most nádudvari anyakönyvek kerültek sorra, melyek főleg Szilvi apai ága részletes feltérképezése célját szolgálta. Igen eredményesen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben az egyórás ebédszünetek alatt nézelődött a kollégium épületében, udvarán, parkjában.
A második napra pedig bevitte a fényképezőgépet, addigra már kicsit járatosabb lett ott, és szerencsére merte is használni a gépet, hamar eltelt az órás ebédszünet.
Mivel este én dolgoztam fel a fotókat, én is elámultam... az ember nem túl sűrűn jár-kel ezen a helyen életében...