A kreatív boszinál

Ildikónál tettem egy nem előre megtervezett látogatást, az ő hirtelen ötlete következtében. (Közvetlen az ötlet előtt ilyen naplementét fotóztam az erkélyünkről...)
Ildikót távolról nagyon régen ismerem, ő is nyomdász volt, de nem egy részlegben dolgoztunk. Legutóbb a nyomdásztalin találkoztunk, és azóta ismerősökké avanzsálódtunk neten is, jobban megismertük egymást.
Így történt meg, hogy lassacskán neten cseverészhettünk-levelezgettünk, és találkozni szeretett volna velem. Ő már nyugdíjas, és tök közel lakunk egyébként egymáshoz.
A találkozás persze húzódott pár napig, mert mindig volt valami. De nem sokáig! Ugyanis szóba került, hogy egyik este valószínűleg sokáig karácsonyi díszeket fogunk csinálni Szilvivel, mert karácsonyi vásár lesz az oviban, és szívesen vesznek minden szülői felajánlást. Általában süteményeket szoktak vinni a szülők, de bármi szóba jöhet...
Ildikó, ahogy ezt elmondtam, lecsapott a problémára. Milyen díszek? Menjek már át most azonnal, és nézzek körül, neki van egy csomó dolga, hátha megfelel valami. Ő ugyanis egy kreatív boszi. Nemrég kezdte el, pár éve, de hihetetlen sok kézi alkotása van. Általában hajtogatott dolgok, kusudamák, de egyébként tulipán, rózsa, kála is halomra hever nála, meg aztán kavicsfestéstől kezdve még egy csomó dolgon elámulhattam.
Ez így váratlanul jött, de kapóra is, úgyhogy csak annyi volt a hívástól-elhatározástól kezdve, hogy átöltöztem és léptem.:)

Eredetileg mivel ezen a héten nem úgy tűnt, hogy összejön a dolog, és bár Ildikó azt mondta, bármikor mehetek; én a jövő hétre gondoltam -- mert hogy ugyanis akkor még nem volt szó az óvodai vásárról. Akkor még arról volt szó, hogy ő, megismerve és belelátva a helyzetembe, most egyszeri anyagi segítséget kínált fel... Nyilván meghatódtam, sokat átbeszéltük ezt a témát oda-vissza, ezt nem részletezem... nagyon-nagyon nemes gesztus volt ez tőle.

 

Nagyon sok mindenben egyezünk egyébként, ő is ugyanolyan támogató volt mindig, bárhova, egy csomó helyre, ahogy én is, míg megtehettem. És ő most is azt gondolta a megosztásaim alapján, hogy én valahol valami állatmentős helyen dolgozhatok, és hát mindenképpen támogatott volna valakit... aztán úgy gondolta, hogy a macskáimat támogatná meg... később azt mondta, hogy az az ember is legalább olyan fontos, aki ellátja a macskákat, mint maguk a macskák -- úgyhogy ahogy gondolom. Ő azzal is meg lenne elégedve, ha "csak" jól be tudnék végre vásárolni úgy otthonra... háztartásilag. Azt mondja, én tudom, mi a legfontosabb, abba invesztálom a segítségét, amibe akarom... És higgyem el, nincs semmi hátsó gondolata; ő nem kér ezért semmit. Csak segíteni szeretne, mert át tudja érezni, milyen az, amikor nincs... hogy milyen a szükség. Amikor nem luxusdolgok hiányáról beszélünk, hanem kínzó mindennapos szükségletekről...

No mindegy, most aztán a vásár miatt hamarabb létrejött a találkozás, nem győztünk örvendezni egymásnak. Ildikó egyébként szikrát sem csodálkozott azon se, hogy csak úgy, a pár perce létrejött elhatározás után velem, mit ad isten, véletlenül ott volt a fényképezőgép is! Rá is kérdeztem, hogy nem ájul-e el, hogy egyúttal itt a gép is -- aszongya, egyáltalán nem...:)) Tényleg sok közös és hasonló gondolatunk-dolgunk-felfogásunk van.

Pl. a nagyon nehezen járó, anyámtól idősebb Marika néni is vele egy szinten nyíló lakásban lakik, akihez nagynéném napi szinten járt, mielőtt megbetegedett, jó barátnők voltak -- nos, Ildikó Marika néni istápolója is. Naponta többször is át-átnéz hozzá, segít neki ezt-azt, vásárol, néha elkíséri templomba stb.
Most, miközben Ildikó már a folyosóajtónál állva várt engem, elhaladtunk a Marika néni ajtaja előtt is, és hozzá is beköszöntünk, váltottunk egymással pár szót, hisz annak idején többször is jártam én Marika néni felé. Úgy is, mikor keresztanyám épp nála volt és Marika néni hívására oda mentem fel, amikor keresztanyámmal való infócsere volt megbeszélve. Vagy mikor nagynéném nála hagyta annak idején a kórházba menéshez összekészített cuccát, és mikor tényleg kórházba került, nekem Marika nénihez kellett mennem ezeket elkérni, s postafordultával kibuszoznom ezekkel IS, meg a nagynéném lakásában összeszedett plusz holmikkal IS az Augusztába... Meg aztán az ápolás közben is én vittem Marika nénihez az infókat, majd nagynéném életének utolsó napján is Marika néni telefonált nekem viszonylag korán, hogy aggódik, mert nagynéném még nem húzta fel a redőnyét (ilyen soha nem szokott lenni!), és nem veszi fel a telefont! Neki köszönhetem, hogy nem csak a szokott kora délután mentem át hozzá, hanem rögtön a telefonja után azon voltam... A temetés intézése folytán folyamatosan értesítgettem Marika nénit az időpontokról... gyászmise, temetés, elvittem a gyászjelentést (elmenni ugyan nem tudott, de ezek alatt ő végig a barátnőjéért imádkozott).
Kicsi a világ, mint ezredjére is megállapítottuk most Ildikóval, hogy így összejöttünk.

 

A doboznyi hajtogatott csillagokat átnézegetve Ildikó kiválogatott nekem vagy 30-at, melyet másnap Szilvi vihetett az óvodába, felajánlani a karácsonyi vásárra. És én is kaptam tőle még 4 db-ot emlékbe -- tigrisest, garfieldest, kisvakondost és árvácskásat. De kaptam tőle 5 nagyobb hajtogatott rózsát, kisebb méretű kálaszálakból és 2 rózsa-, 1 tulipánszálból álló csokrot is, meg egy kusudamát és Bencus részére egy méretes pörgettyűt...
Mindezek előtt nem győztem álmélkodni a festett kavicsokon, decoupage-technikán alapuló dolgokon, adventi koszorún, kusudama lógós díszeken, félgömb asztali díszeken...

Szóval nagyon kellemes 1-másfél órát sikerült eltöltenünk. Én -- mivel még 7 db saját verseskönyvem volt -- úgy gondoltam, hogy ha minden kedvességét nem is, de valamennyit csak sikerül viszonoznom, ha viszek neki ajándékba egy könyvemet. Hogy írok, azt ő is tudta a nyomdásztaliról, hiszen ott Lajos személyzeti igazgatónk gondoskodott róla, hogy be legyek mutatva a könyvemmel, illetve egy versemmel együtt. Remélem, örült neki; legalábbis a dedikációnál nagyon úgy nézett ki.:)
Nagyon feldobódva búcsúztunk el egymástól, bízva benne (mint ahogy ő sokszor ujjongva célzott rá, mennyire örül nekem -- s ez olyan hihetetlen... örül nekem!), hogy sokszor össze fogunk még jönni.
Ezek és az előző 1 kép azokat ábrázolja, amiket kaptunk...