Ovis vásár

Szilvi sokáig ragasztgatta a csillagdíszekbe az arany- illetve ezüstfonalakat, melyeket szintén Ildikótól kaptunk.

Másnap tudtam meg, hogy éjjel jutott eszébe, hogy hát hiszen ő rengeteg sima egyszerű gyöngy karkötőt fűzött, igen terjedelmes gyöngykészletből. Kisszeműek-nagyszeműek, vegyesek, egyszínűek, többszínűek -- mindegy, de a legegyszerűbb sorfűzéssel készültek ruganyos damilra, az biztos. Ilyenből legalább 100 db van neki, és felváltva használja is a legtöbbjüket, többet egyszerre, öltözékhez képest...
Gondolt egyet, és úgy felét kiválogatta. Lényeg, hogy azokat is hozzátette a csillagdíszekhez szülői felajánlásként, reggel pedig Bencussal együtt bevitte azokat is az oviba.

Délután olyan fél 4 körül mentünk együtt, maga a vásár kiírás szerint 3-6-ig tartott.
Előtte még beadtunk egy nagy margarinos doboznyi pörköltszaftos tarhonya-főtt tészta-főtt pulyka-csirke-marhaparizer egyveleget az útbaeső gimis cicák telephelyére, aztán egyenest az ovi tornatermes csoportszobáiba mentünk, hogy még Bencus elhozatala előtt szét tudjunk nézni.
Még viszonylag teljes és áttekinthető volt a felhozatal.

 

Az egyik termet lényegében a kaják, sütemények, üdítők-italfélék (még kávé, kakaó is volt kapható!) "foglalták el", de itt volt egy Swarovski-ékszer árusítópultos, ott ücsörgött a beöltözött Mikulás, mellette szaloncukros szakajtóval, valamint nagy műanyag ládákban egy csomó zsákbamacska is kellette magát.
Innen nyílt egy másik terem, ahol volt egy nagy könyvpult, valamint igen komoly, mélyen zsebbe nyúlós festményárusítás, asztali díszek, függődíszek, adventi koszorúk, mécsesek, üveg- és kerámiadíszek, hűtőmágnesek... és ezek között a részek között székeken álltak a szülői felajánlások.

 

 

 

Ennek a vásárnak a bevétele az óvoda javára ment, ami a szülői felajánlásokat tekintve érthető is, de azt már nem tudtuk végiggondolni, hogy az árusok bevétele hogyan és miképpen oszlott el.

Teljesen érthető, hogy árusokat is kellett hívni, a házi készítésű dolgoktól nem tűnt volna fel, hogy ez egy vásár.:) A szülők 90%-a ugyanis sütit, szendvicset, üdítőket hozott, vagy olyan cuccokat, melyekből a zsákbamacskákat állították elő.
A csillagdíszeink darabját 50 Ft-ért árulták, a karkötőkhöz 3 db = 100 Ft volt írva.:)
Láttunk még alakzatba öntött gyertyákat kézi arany- ill. ezüstrajzolattal díszítve, valamint varrt neszesszereket, zsákokat, kartonpapírból készült díszeket, noteszokat díszített fedéllel, üvegfestett bébisüvegeket, szalmadíszeket...

 

 

 

A nézelődés közben természetesen aktívan fotóztunk, ezt most nagy százalékban inkább Szilvire hagytam; hadd örüljön, hisz ő is annyira szeret fotózni. (Én is el akartam hozni a nagyobb gépet, de indulás előtt derült ki, hogy hiába nem mutatta még lemerülés jeleit az utolsó használatkor a gép, s a tartalék akksik is mindig fel vannak töltve -- most mégis cserben hagyott mindkét adag. Valami nem stimmel az egyik adaggal, az biztos... furán reagál vele a gép időnként. Utólag kiderült, jó volt a megérzés, hiszen töltőre téve szinte azonnal töltöttet mutatott... franc se érti ezt. Ha meg berakom a gépbe, ilyenkor úgy tűnik, jó. De ha némi állás után akarom használni, akkor morogtatja és ki-be kapcsolgatja a gépet... Lényeg, hogy csak a kis gépet vittük, és Szilvi egy percre sem tiltakozott, hogy ő fotózzon...
Átmentünk Bencusért, aki, hogy engem is észrevett, szokásos örömömre nekem rontott és átölelt.:) Aztán sürgetett bennünket, hogy már látni akarja a Mikulást!

 

Miután Szilvi mindent elrendezett, Bencussal együtt visszamentünk a vásár színhelyére, így ővele is többször körbekeringőztük mindkét termet. Fotózkodott a Mikulással, de szegény Mikulásnak nem sok sikerélménye volt vele, mert Bencus nem szólalt meg. Úgy nézett félre, mintha ő tulajdonképp nem is lenne ott... De legalább elsőre odament... kapott is szaloncukrokat, hát ugye, a Mikulásnak az a dóga.:)
Sorba álltunk a sütis asztalnál, ahol a legnagyobb tolongás volt, Szilvi is, én is külön-külön összeválogattunk néhány süteményt, el is csomagoltattuk, ami aztán másnap jó célt szolgált egész napra. Bencusnak mondtam, hogy válasszon valamit, amit most meg is eszik, ha gondolja. Közölte, hogy imádja a muffint, úgyhogy olyat választott, amit aztán evett egy jó ideig úgy, hogy fülig csokis lett.

 

Vettem még két, 300 Ft-os (mert 200-asok is voltak) zsákbamacskát, majd csak otthoni magánkinyitásra. (Mint kiderült később, a tartalmuk jó lesz Bencusnak Mikulásra.)

A végén még kérvényt adtunk be a gyermeknek, hogy álljon már oda a Mikulás mellé, hogy egymás mellett, szemből is le lehessen fotózni, de az istennek nem akart, pedig a Mikulás is agitálta, végül aztán csak összejött -- így ráadásul dupla szaloncukor is ütötte markát, pedig Bencusnak esze ágában sem volt erre számítani.:) Talán azért restellte magát a Mikulás előtt, mert előzőleg semmi szín alatt meg nem szólalt előtte...?

Miután már minden jóban részünk volt, Bence lassan úgy döntött, hogy szedelőzködjünk, és eriggyünk hazafelé.:) Szilvi azért elég nehezen tudta abbahagyni a fotózást, ezért mi Bencussal még elücsörögtünk egy darabig a babapadokon...