Anyámnál tervezés nélkül

Ma dél körül anyukám hívott fel, hogy nem akarok-e véletlenül elmenni hozzá, mert némi diója, almája lévén sütött zserbót és almás lepényt, és annyi lett, hogy tutira nem maga fogja elpusztítani.
Életemben előforduló ismerőseim legnagyobb része nem változtatott volna az eredetileg erre napra betáblázottakon, ezt már számtalanszor megtapasztaltam. Én azonban bízom benne, hogy ezt a fajta rugalmasságomat nem fogom elveszíteni. Nagyon sokszor előfordult már évtizedek alatt, hogy csak indokolt, ígért, időpontos, megbeszélt programok nem voltak elmulaszthatók, ezt mindig be is tartottam.
Azonban, ha csupán én gondoltam el valamit, és olyan valami jött közbe, hogy az előre eltervezett dolgon minden további nélkül és mások programjának kavarása nélkül lehetett választani, én soha semmilyen ötletnek nem voltam elrontója; pláne, ha azzal mások kívánságának tehettem eleget.
Ma az influenzaoltás miatt akartam felkeresni a rendelőt, már elő is volt készítve oltási könyv, egyúttal bemutatandó újabb orvosi ambuláns lapok -- de mindez várhat!
Úgyhogy gyorsan összedobtam némi kaját, ettem, majd elbandukoltam anyámhoz. Legalább vissza tudtam vinni néhány cuccát, elhozhattam a múltkor jól otthagyott ernyőmet, megmutathattam neki Bencus óvodai fotózásának eredményeit, valamint el tudtam hozzá vinni 5 neki való könyvet és egy portörlő seprűt, amit régebben kért.

Meg kellett várni, míg Molly valamennyire lehiggadt a viszontlátás öröme után -- ez, mondjuk, elég sokáig eltartott. Most az a mániája, ami idáig nem volt, hogy nem elég, hogy fejem tetejéig ugrál aktívan és közben összevissza taperol, nagy örömmel és sorozatban nyalogatja képen az embert.:)) Hogy valamennyire óvjam több évszázados világos kisballonomat, egy fressnapfos óriásszatyrot tartottam magam elé, és úgy forogtam vele, hogy Molly ne tépjen le rólam semmit. Valamint, ha holnap menni kell valahova, azért tudjak kabátot felvenni... mivel hogy estétől nem száradna meg, másik meg nincs -- télikabátban még csak nem járunk!
Megkóstoltam a sütiket, ettem "pár marék" diót, ittam kávét, és egy csomót beszélgettünk.

 

 

 

Mollyt csak akkor tudtam fotózni, mikor már lehiggadt valamennyire. Ottlétem alatt nagyrészt aludt, de azért vagy kétszer kirohant, mert ugatni KELL. Kötelező.
Már fél 6 is volt, hogy visszaindultam. Némi hétvégére való fagyasztott cuccal, zöldséggel, savanyúsággal, dióval, kétféle sütivel, pár almával, paradicsommal-paprikával. Az ernyőmről sem feledkeztünk meg. Milyen érdekes, pont míg itt voltam, már megérkezve -- elkezdett esni az eső... persze csak lájtosan szerencsére.
Hazafelé is végig cseperészett, de ennyi "esőben" akkor sem ernyőzöm általában, ha nincs tele a kezem.