SzUSz-parkban jártam...

Némi előzetes a SzUSz-parkról, melynek nagy részét barátnőmtől tudom, a konkrét adatoknak pedig utánanéztem utólag. Ők (és sok más, nem csak közelben lakó család) gyakori látogatói a parknak, és tényleg csak szuperlatívuszokban hallottam beszélni erről a helyről.

Később beazonosítottam, hogy EZ az a szabadidőközpont, amelyről régebbi kollégám, ki szintén a közelben lakik, sokat mesélt és áradozott, csak a nevét nem mondta; általában úgy emlegette, hogy a "közelünkben lévő park".
A Lencz-telepen, a Szeged és Alma utca kereszteződésénél, 5 hektáron elterülő park alapkőletétele 1994 májusában, a műszaki átadása 1996. június idusán volt.
Neve mozaikszó: Szeged Utcai Szabadidőközpontra utal.

A pihenőpark bejárása ingyenes a vendégek számára, itt meseszép horgásztó járható körbe kellemes, tágas, ápolt füves környezetben, sok-sok fával, tetszetős padokkal, főzőhelyekkel, filagóriákkal, játszótérrel; ha azt nézzük, gyakorlatilag ingyen eltölthető a szabad idő ebben csendes, természetes, igazán festői környezetben.

Ám attól, hogy mi "csak" ennyit vettünk igénybe, természetesen nem szabad elfelejteni a fizetős szolgáltatásokat sem, amelyért a legtöbb ember idejár: itt van a SzuSz-strand -- megkockáztatom, a debreceni strandok közül a legolcsóbb belépőjegyekkel s a legváltozatosabb és legbőségesebb étkezési lehetőségekkel. Négy külső medence van 500 négyzetméter vízfelülettel, valamint gyermekmedence, 3 db 5 és 6 személyes jakuzzi a tóparti filagóriában, 1500 négyzetméter napozó, 10 000 négyzetméter homokos rész, hatalmas füves terület.

Nem csekély számú sportlehetőségre van alkalom: van homokos strandfoci- és strandröplabda-pálya, salakos futballpálya, fedett játszóház és ugrálóvár. Lehetőség van a salakos focipálya, filagória kibérlésére, horgászjegyvételre, á la carte étkezésre.

A tóparton ízléses magyaros étterem található festői környezetben, ahol esküvőket, baráti, egyéb társasági, kollegiális összejöveteleket szoktak rendezni; és láttuk a szabadtéri rendezvényhelyet fedett színpaddal, mely különböző programok helyadója, illetve rendezvénysátor is található. A parkolás ingyenes, és nyilván a strand egyébként idényjellegűen üzemel.
Ennyit mindenképp érdemes tudni a SzUSz-parkról!

Szóval jött egy szerda esti 100 Ft-os telefonos kérdés Popika barátnémtól, hogy mit is csinálok én holnap? Rövid végiggondolás után úgy döntöttem, semmi különöset. Mert hogy akkor elmehetnénk a SzUSz-parkba. Mondom, hova?? Hát tudod, tavaly beszéltem neked erről a szabadidős-strandos pihenőparkról, ami itt van közelünkben... Ja?? Tényleg! Oké, menjünk!

Így aztán megbeszéltük, hogy én háromnegyed 10-kor elindulok itthonról, és kimegyek a 30-ashoz. Ő nem tud most elém jönni a Nagyállomáshoz, mert mivel szabadságon van, nem vett e hónapra bérletet. Tehát elnavigál majd, hogy attól függően, hogy 18-ast vagy 18Y-ost érek el, hol kell azokról leszállni a parkhoz, és ő ott fog majd várni.
Sajnos, minden busz csak fél óránként jár nálunk... baromira megritkították az utóbbi években egyébként is, ráadásul most meg nyári szünet van... Így ha egy buszt lekésik az ember, várhat fél órát, vagy gondoskodjon más megoldásról.
Így jártam a 30-assal. Pár perce mehetett el az orrom előtt. Na nyilván arról vagyok híres, hogy fél órát fogok itt ácsorogni, úgyhogy átmentem a túloldalra, mondom, valamivel bemegyek bárhova, ami villamosközelbe esik, aztán villamossal a Nagyállomásra, onnan meg majd csak kivárok valami 18-asfélét.

Közben Popikával rendszeresen tartottuk mobilon a kapcsolatot, így elmondtam neki, hogy lekéstem a 30-ast, mert rosszul tudtam a menetidejét, aztán átjöttem a 24-eshez, ami jön mindjárt, és onnan meg majd villamossal... Milyen villamossal? Ekkor tudatosította bennem Popika, hogy NINCS villamos, a 2-es villamospálya építése miatti felfordulások miatt. Semmi sem ott van, ahol eddig. A megállók sem. Villamospótló buszok vannak, melyek nyilván nem ott közlekednek ám, mint a villamos szok! Sebaj, ahol leszállNÉK a villamoshoz, ott maradjak. Pont ott jár a villamospótló, és a 31-es vonalán megy végig a Nagyállomáshoz. Hurrá.

Csakhogy már negyedórája nem jön, a tömeg meg egyre szaporodik. Befut viszont egy 43-as, amire fel van írva célként: NAGYÁLLOMÁS! Többen nekiszaladtunk, hisz úgy véltük: ez a lényeg!
Amikor azonban elgondolásunk szerint el kellett volna a busznak a 31-eshez képesti irányba fordulnia, az pont az ellenkező irányba fordult! Rossz előérzetem hamarosan beigazolódott: a 43-as megkerüli az egyik városrészt, és plusz negyedóra, mire a Nagyállomásig eljutok... És mivel a 18-asfélék is fél óránként járnak, ezért baromira nem lenne mindegy...
Popika megint csörgött, hogy mi van. Mondom neki, hogy izé, jól megszívtam, felszálltam a 43-asra... Ő persze tudta egyből, mi van, de érzése szerint még így is el fogom érni a második lehetőségként leírt '50-es 18-ast. (Az első, a 18Y-os '20-as abban a percben dugába dőlt, miután lekéstem a 30-ast...)

Oké, tényleg elértem! Felhívtam Popikát, hogy itt sülök a totál árnyék nélküli megállóban, de pár perc, és jön a busz. A kapcsolattartás egyébként azért volt fontos, hogy ő abból tudja, mikor induljon el gyalog hazulról, hogy én melyik buszt érem el. Ha ezt nem értem volna el, várhattam volna következő '20-ig, így neki is tök felesleges lett volna elém indulnia...
Akkor elővettem a használt borítékot, amire tegnap este sebtiben feljegyezgettem, amiket Popika mondott -- tehát hogy melyik busz merre megy és honnan hanyadik megálló lesz a SzUSz --, és magamat ismerve szinte hihetetlen, de sikerült is jó helyen leszállni! Pedig még csak ki sem volt írva a kijelzőn, hogy SzUSz vagy bármi, hanem csak az, hogy Kaskötő utca... de az volt a lényeg, hogy a végállomás Széna tér után a 2.-nál szálljak le.

Mikor megláttam Popikát igyekezni a bokáig érő homokos úton gázolni a fák mellett, jólesően megkönnyebbültem. Innen már tényleg nagyon kellemes órákat töltöttünk el, lényegében negyed 12-re itt voltam, innen pedig jó 3 órát töltöttünk el a közeli parkban.
Tempónk a csigáéhoz hasonlított, de pont így is akartuk, ugyanis végig megszállottan fotóztam. Popika nagyon jó partner ebben, nem sürgetett egyszer sem, nem mondta, hogy "nemán!", nem hülyézett le, mindig megállt, ha én akár percenként többször is leálltam fotózni, tök türelmes volt -- mondta, hogy hiszen ezért jöttünk, meg azért, hogy jól érezzük magunkat és dumáljunk egy csomót. Mert ugyan rendszeresen levelezünk, de mégiscsak más az, személyesen...

Nagyon tetszett a tó, gyönyörűséges látványosság volt számomra. Elfelejtődik minden kínom-bajom, kit érdekel a hátfájásom vagy hogy nem bírom a meleget -- itt különben is lehetett ellene tenni, hiszen bármikor leülhettünk, bőven voltak üres padok, ülőkék, egész csapat fedett asztalsorok (ahol pl. egy osztály is meguzsonnázhat a hazulról hozott alamizsnáját kiteregetve), valamint bármikor árnyékba mehettünk. Sokat jelentett az is, hogy a kánikula ellenére nem volt az az igazán régóta beállt, elviselhetetlenül fülledt posványhőség -- csak meleg. Időnként frissítő enyhe szellővel, ami nagyon jólesett.

Láttunk horgászokat, sőt az egyiknél "kifogtunk" egy szép fogású eredményt is.
Egyik tóparti fa alá belegózott padra leültünk, és ettünk Popika által hozott almás lepényt, ittunk citromos vizet. Közben nem feledkeztem el ültömben sem fotózni. EZ volt az ominózus pad:

Ide látszott a park teherautója, oldalán a reklámmal.
Megnéztük a szabadtéri rendezvényszínhelyet, ahol Popika szerint sűrűn vannak nyáridőben programok, és olyankor odahallatszik hozzájuk is a zene...

Annyira, de annyira jó ilyen helyeket megörökíteni, és ezen nem csupán azt értem, hogy globálisan csináljuk a tájképeket, oszt kísz, hanem a részletek! A részletek "izgatnak fel" leginkább.

Szitakötőkre vadásztam, de az nagyon nehéz; az én gépeimmel nem igazán lehet makrózni, úgyhogy minden ilyesmit a legoptimálisabb zoomolással oldok meg.
Itt van egy -- azt hittem, vízipók, de később István felvilágosított, hogy ez egy -- molnárka. Sok ilyet láttam már, olyan cukik... valamelyik évben egész tömeg molnárkát sikerült a Vekerin fotózni egycsomóban...

Vittem mindkét gépet, mert mindkettőnek van előnye és hátránya is. A kis Canont azért kell vinnem, mert nagyobb a látószöge, több minden belefér, még több is, mint amit az ember a nézőkében lát. Ezenkívül több akksi van hozzá, nem kell akksicserék után állítgatni benne semmit, s egyszerű hordani. A nagy Fujit meg azért, mert ő képes jobban zoomolni, sötétben ugyan nem lehet vele fotózni, mert nem képes fókuszálni, míg a kis Canon ugyanebben a helyzetben azért elfogadhatóan megteszi, amit lehet.

Tényleg semmi zavaró nem volt ottlétünkben. Amikor odaértünk a forgó fűspriccoló kúthoz, valahogy az is úgy lett irányítva (automatikusan? vagy valahol volt figyelőszemélyzet?), hogy kisebb sugárban, erővel "szökjön" a víz addig, amíg elbandukolunk mellette. A közeli fa gallyairól, leveleiről tündöklő vízcseppek látványa természetesen megragadott, így nem jöttünk el azért olyan hamar arról a helyről... ennek ellenére nem locsoltak le bennünket csak azért, hogy na, haladjunk már.:))

A tó és étterem sarkánál kis sziklamedencét építettek szökőkúttal, az is olyan reprezentatív volt a fa félárnyékában, s egy fél perc múlva mintegy véletlenül jött is egy ember, hogy leszedje a szökőkutas tavacska habját. Merthogy ugye, felveri alulról kicsit a földet a cucc, így koszos hab lesz a felületén. Mindez arra emlékeztetett, mikor az ember a fövő húslevesről leszedi a felesleges és csúnya barnás habot.

Az éttermen átmehettünk, hogy a túloldalra juthassunk, anélkül is, hogy le kelljen ülnünk fogyasztani.:)
A bejáratnál vendégcsalogatóan ült öreganyám.:)

Az étteremben egy hosszú asztal gazdagon és ízlésesen meg volt terítve, gondolom, társaságot vártak.
Kint a túloldalon kis kőmedence állt terméskőből, szökőkúttal. Oldalán köcsögkifolyóból folyt a víz egy keskeny, kőből kialakított mederbe, mely elvezette a vizet a tóba. Észvesztően szép látvány volt mindez, körben a virágzó leanderekkel...

Lám, ennyiről is mennyit lehetett írni.
És akkor még ott volt a strand, ahova csak átláttunk a kerítésen, de a bejáratán természetesen nem volt célunk bemenni. Láttam a különböző kajálós helyek sorát: fagyizó, lángosos, pizzás, pecsenyés; külön messze a gyerekek számára felállított játszóházat és ugrálóvárat...
Szerintem nemcsak a közel lakók számára jó ez, de az autós családoknak is érdemes ide kilátogatni, idejárni.
Nem akarom én a többi strandot leszólni, mert nem is ismerem azokat gyerekkorom óta, szinte csak hallomásból. Több évtizede eszem ágában sincs strandolni, pláne a nagyerdeibe menni, ahol a hemzsegő pucér tömeg teli szardíniásdobozra emlékeztet... csak hallom, hogy így lepusztult, úgy nincs, csak egy bodega, ahol kaját lehet venni, qrva drága stb., hát ez aztán akkor sem hiányozna, ha szeretnék strandolni.
Ahogy kiértünk a parkból, elköszönve a kapuőrtől, Popikáékhoz gyalogoltunk a homokos "szekérúton", időnként kukoricás és erdős részek mellett vitt az utunk...
De ezt már talán egy következő bejegyzésben...