Névnapi áldás

Alig két hónapja már beérkezett egy kedves sorozat, az ember nem tehet róla, ha két névnapja is van a naptárban. Az emberek általában több-kevesebb sikerrel akkor tudják eltalálni az igazit, ha van valaki illetékes a rokonságukban vagy ismerőseik között. A dolog akkor sem 100%, ugye...

Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki a májusin felköszönt, nem magyarázkodom, hanem megköszönöm szépen. Mennyivel lenne jobb, ha visszautasítanám, hogy kösz, de nem most tartom? Felesleges lenne, mert már megtörtént, megvolt a jószándék, miért rontanám el? Szívja vissza, törölje ki? Mennyivel lenne az jobb?
Az embernek nem esik rosszul végül is soron kívül sem, ugyanakkor meghagyja a másiknak a köszöntési szándék sikerességét.:)

És hát tulajdonképpen mindig így volt, hogy a nem igazi van előbb, így hát sokszor megtörtént életemben, hogy akkor leptek meg akár jókívánságokkal, akár ajándékokkal. Lényeg, hogy nem csinálok ebből problémát. Azt is ugyanolyan örömmel fogadom, mint a tényleges napján történő felköszöntéseket.
Nem beszélve arról, hogy velem is minden bizonnyal sűrűn előfordul, hogy nem akkor köszöntök valakit, amikor tartja a névnapját, illetve egy évben többször is szerencséltetem a delikvenst...

Ezen a napon is összejött egy kis egyveleg a képes köszöntésekből...

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: bizony, sikerült most is egy szép verset is kapnom a hozzávaló képpel együtt -- ezúttal Danától, amit itt meg is osztok:

Kovács Daniela:

Névnapodra

Legyen ma sorsod szép virágos mező,

és a nagyra nőtt csöndeken keresztül

új reménypatak, lágyan csörgedező

törjön utat szívedig. Ott fölpezsdül,

és felfrissíti az álmot, a vágyat, 

tőle illatozik minden rózsaág.

Szakíts le Te is egy gyönyörű szálat,

és díszítsd ki vele a lélekszobád.

Őszinte szeretettel ölellek: Dana