Bencus kórházban

Szilviék ma bevonultak a gyermekklinikára.
Már 3 éve csak a kínlódás van Bencus phimosisa miatt, évente kontroll, és a lazán, kenőcshasználati utasítással alkalmanként hazaküldött gyereknél persze nem javult a dolog semmit. Sőt, azóta 2 helyett 5 éves múlt az "áldozat", aki elég erős és tudatos már az ellenkezéshez, hogy abszolút ne is tudjon a dolog haladni semerre. De ha véletlenül netán közreműködne, bizton állíthatom (lévén nekem is volt fiúgyermekem hasonló problémával), hogy az eredmény fizikailag is képtelenség már ránézésre is, vagyis lehetetlenség, hogy rendbejöjjön csupán egy kis kenőcsözéstől a dolog. A "cucc" meg sem moccan, még szerencse, hogy Bencus pisilni tud egyáltalán... ezt profik miért nem látják meg azonnal?
Múlt heti kontrollnál, amikor majdnem hazaküldték megint őket, megnyerve újra a kenőcsözés ötletes örömét; végre Szilvi kiállt határozottan amellett, hogy most nem hagyja ennyiben a dolgot. Szorgosan ecsetelte az elmúlt évek összes eredménytelenségét és kínlódását, bizton állítva, hogy amennyiben továbbra is elutasítják a műtétet, örökké ide fognak járni... ami pedig igen érdekes lenne...
A határozott kiállás hatására, ahogy jobban megvizsgálták Bencus "gondját", az orvos is úgy döntött, hogy hát igen, itt valóban és tényleg műtétre lesz szükség.
Előjegyzés mára.

A dolog rengeteget változott negyedszázad óta. Amiben nem változott, az az, hogy krém ugyan akkoriban nem volt (legalábbis nekünk nem szóltak róla), de a gyerekorvos akkor is önállóan és elég erőszakosan "oldotta meg" a dolgot, se kenőcs, se érzéstelenítés, semmi; csak vér, fájdalom és gyereküvöltés. Naná, hogy ezek után természetesen a szülő képtelen volt a gyerekének (pláne rendszeresen) fájdalmat okozni. (Gratulálok, akinek esetleg sikerült -- megérdemli az elismerést. Bár talán két phimosis sincs, ami egyforma lenne, attól is függhet.)
Szóval a "mi időnkben" egy év alatt két ilyen drasztikus és eredménytelen beavatkozás után végre viszont megkaptuk a beutalót a gyerekorvostól az urológiára, ott megtörtént a vizsgálat, megkaptuk a kisműtét időpontját. Időpontkor odamentünk a gyermekklinika sebészetére, tömegesen töltöttük meg a folyosót szülők és kisfiúk... Teltek az órák, igen nehezen, közben egy-egy kisfiúra rákerült a sor... kint fel-alá sétafikált(ak) kéztördelve és sóhajtozva az ominózus szülő(k). Mikor "ránk" került a sor, kb. negyedóra volt a beavatkozás, majd kijött a doki, szólt, hogy rendben van, kész van. A nyitott ajtón még láttam is a fekvő, még nem egészen hároméves babám szőke göndör hajú fejét, arcán lélegeztetőmaszkkal. Doki mondta, hogy meg kell várni az ébredést, és el lehet menni. Gyakorlatilag egy ambuláns kisműtét volt.
Otthon persze még várt ránk egy szörnyű fél nap, rettegtünk az első pisitől... s aki átélte a kisfiával, tudja, milyen borzasztó volt az üvöltő gyereket megnyugtatni, és újrakezdeni a rettegést, mert a következő pisilést már alapból visszatartja... A második után nyugodhatott csak meg az ember, mert hallhattunk elég rémtörténetet ezzel kapcsolatban...

Most ehelyett befektetik a kórházba a gyereket műtétre. Sőt, már műtét előtt egy nappal. Úgyhogy Szilvi nagy utazótáskával és kisebbek kíséretében vitte a gyereket. Ami szerencse, hogy az anya befekhet vele, végig bent maradhat -- régebben csak a gyerek hároméves koráig volt lehetőség anyás kórházban tartózkodásra, és Bencus már öt is elmúlt.
Ma, csütörtökön megtörtént a felvétel, laborvizsgálat, egyéb vizsgálatok, a kórházi ágy elfoglalása, berendezkedés, az altatóorvossal való megbeszélés...
Sokat javult a régihez képest a kórházi helyzet olyan szempontból, hogy kisebb termek vannak, Bencusék egy háromágyasban kaptak helyet, ahol hűtő is van, s amely szobához külön fürdőszoba, benne felnőtt- és gyerekvécé, de még bili is van! Természetesen az anyukáknak nincs külön ágyuk, meg kell húzniuk magukat a gyermekeikkel egy ágyban.
Bencus magához és a többi gyerekhez képest is nagyon jól tűrte a vizsgálatokat, pedig még a branült is benne hagyták a kis kézfejében. Alapjában véve jellemző rá, hogy az orvosi vizsgálatoknál mindig nagyon szófogadó és együttműködő, jó kisfiúként viselkedik.

Holnap délelőtt fél 11-kor lesz a műtét, és utána még bent kell egyet aludni. Előreláthatólag szombaton délelőtt engedik majd el őket.
Gyakorlatilag pedig az volt a tapasztalatom évtizedek óta, legyen az gyereken vagy felnőttön végzett kis- vagy nagyműtét, hogy alig van meg a procedúra, pár nap és már hajítják is kifele a betegeket, mert hogy nincs hely. Végiggondolva jómagam és több rokonom, ismerősöm nagy, 10-20 centi vágást és intenzív osztályt is igénylő műtéteire, megszokott tendencia, hogy harmadnapra ki vagyunk hajítva. Szülések után is, bár igaz, akkor úgy mondják: negyednapra. Mert ha éjjel 11-kor vittek be és hajnalra szültél meg, igaz, hogy 5 órája vagy csak bent, de már másodnapos vagy... s ha nincs semmi gond, negyednap reggel már illa berek.
Ehhez képest egy phimotomia is csaknem ennyi kórházi tartózkodást igényel, ami húsz évvel korábban gyakorlatilag ambuláns műtétnek számított...
Na mindegy, ezek csak elmélkedések; jobb is ez így végül is. Ott esik át a gyerek a műtét utáni időszakon, ahol segíthetnek, ha baj van. Ott éli át a nagy fájdalmat az első/második pisiléskor, az anya pedig az idegességet és féltést, amiket mi utána otthon éltünk át laikus háttér mellett a gyerekkel.
Hiába élt már meg az ember egy csomó mindent, mindig van új a nap alatt, ez tény.

Lassan két éve, hogy Szilviék itt laknak, és fura lesz most, hogy két éjjel is egyedül leszek a lakásban. Ilyen még nem történt. Mert oké, hogy Bencust sokszor elviszik apás hétvégekre vagy a szünidők felére -- olyankor csend és nyugalom honol itthon, s mi Szilvivel élvezzük olyankor ezt az áldást. De Szilvi még soha nem ment el itthonról gyerek nélkül sehova még nappal sem (az ügyintézéseit, interjúit, orvosi és kötelező dolgait kivéve), nemhogy este vagy éjszaka. És (egyelőre legalábbis) nem is igényli a kikapcsolódások semmilyen formáját.
Én megértem. A sok rosszat baromi nehéz kiheverni, elhinni és feldolgozni, és ezt csak az értheti meg, akinek volt benne része rendesen. Amikor a legnagyobb áldást, jótéteményt és szinte kikapcsolódást is jelentheti akár tartósan is az embernek az, hogy _egyedül lehet _nyugodtan, _itthon, _békén; _zaklatás _félelem, _idegesség és _fájdalmak _nélkül.