Rövidek Bencussal kapcsolatban

Bencus tegnapi klinikai kontrollja igen gyorsan és rendben zajlott. Sejthető volt, mert már keddtől lényegében semmire nem panaszkodik a gyerek, bár még kamillázás és kenegetés van, de most már engedi minden további nélkül, és a pisilés is csak a hétfői napon volt fájdalmas.
Nem én kísértem most őket, mert az apai nagynéni (avagy a "másik nagymama") akarta nagyon -- legyen, én bármikor láthatom, hiszen velem lakik...:)) Így aztán azt sem tudta, mivel halmozza el Bencust, hogy túlesett mindezeken a tortúrákon -- kapott játékokat, pólót, nadrágot, édességeket, kétszer hívta meg őket fagyizni stb. Annyi mindennel kárpótolta a gyereket, mintha ő tehetett volna róla, hogy Bencének ezen túl kellett esnie.
Helytelen pedagógia, mert ezzel mi nem tudunk versenyezni, de ha lenne rá lehetőségünk, sem akarnánk. Ráadásul Bence ezt már úgy megszokta tőle, hogy semmivel nem jobb, kedvesebb a "másik nagyihoz", mint hozzánk, minden plusz nélkül...

*

Ma Szilvinek a NAV-hoz kellett mennie, mert intéznie kellett a TB-jét. Erre tegnap este lemondtam a Katámmal tervezett botanikus kerti programot, hogy akkor nekem Bencusra kell itthon vigyáznom... egyúttal Kata is félig-meddig lemondta, mert neki meg úgy nézett ki, temetőbe kell kísérnie az anyukáját.
Erre ma kiderült, hogy Bence menni akar, imád buszozni, most nincs dögmeleg, és nem olyan unalmas, mint itthon tévézni és játszani a tízezernyi játékával...
Kata is megírta, hogy az anyukája mégsem ma akart menni a temetőbe, majd menjenek inkább a jövő héten... Soha nem fog összejönni az a botanikus kert.:))
Ezek vagyunk mi, a szervezés netovábbjai.:)))))))) Bár hát nem igazán mi tehetünk róla...

*

Bencus talán mégiscsak jobban tette volna, ha itthon marad velem, mert olyan sorozatokban volt része, melyek egy részét szívesen kihagyta volna ő és az anyja is.
1. Még itthon voltak, amikor -- hát istenem, egy darab zsúfolt szobában zajlik az életük -- Szilvi vasalás után lerakta az asztal alá a vasalót. Máskor is oda szokta, nincs nagy választási lehetőség. De Bencus annyit ugrándozott, hogy valahogy sikerült szorosan az asztal mellé állva arra eszmélnie, hogy a bal lába szárán furcsa fájdalmat érez: természetesen egy csíkot égetett rajta a vasaló még forró éle. Szilvi azonnal befújta aloe vera sprayvel, nem is fájlalta különösebben Bencus, és alig látszott (délutánra már sokkal jobban)!
2. Azután az történt, hogy a NAV előtti megállónál szabályosan jeleztek a buszon, ami ahogy megállt, egy járókeretes jóember már cuccolódott is felfele, úgy, hogy mellette nem fért le senki. Szilvi próbált szólni, hogy bocsánat, mi még leszállnánk, de a jóember, ahogy felkászálódott, ajtók csukódtak, busz indult. Úgyhogy elvitte őket a következő megállóig, onnan kellett visszagyalogolni... de itt legalább nem sérült senki...
3. Amikor már hazafelé jártak itt a Tócósban, bementek a C.BA-ba, mely nem túl régen lett itt nekünk a P.rofi helyett. (A pontokat direkt tettem be.) Szilvi tejtermékeket válogatott a tejes részen, miközben feszt kerülgették az így-úgy heverésző tele vagy üres raklapokat. A gyerek egy méterre volt néhány oldalára állított raklaptól, amin egy ott dolgozó fiatal lány matatott, Szilvinek fogalma sem volt, mit csinált vagy mi történt, lényeg, hogy a raklap Bence felé zúdult és ráesett a lábfejére! Mind a kettőre! Bencus természetesen üvöltött, mint akit nyúznak, az egész bolt személyzete és a vásárlók, mindenki összeszaladt. Hála a jó istennek, hogy az első fájdalmak és ijedelmek után kiderült, tud a gyerek járni, tehát nem tört el a lába, de akkor is, b@ssza már meg, mi van, ha a fejére dől az oldalára állított raklap, anélkül, hogy hozzáért volna? Ki a hibás? Nyilván nem a vásárlók... Ebben a mai munkahelyínséges világban nem sok jövőt jósolok annak, aki oda azokat felállította...
A boltosok bekísérték őket az irodába, és azért nagyon látszott, hogy nagyon kérik az elnézéseket, mert azt sem tudták, hogy járjanak kedvükbe. Mentőt, orvost akartak hívni, de a gyerek, miután megnyugodott és Szilvi is látta, hogy nincs törés, csak felületi ütésnyomok (még szerencse, hogy zokni és cipő volt a gyereken!), nem igazán ragaszkodott ehhez, hiszen még most lett vége az előző kórházasdinak, ezt a kört már, ha nem muszáj, nem futja le. A boltnak is szerencséje van, mert egy harciasabb és baromira önérzetesebb anya biztos jó kis vircsaftot csapott volna, programot szervezett volna, és nem hagyta volna ki akár a feljelentést vagy akármit, még ha megúszta is a gyerek, akkor sem... az ijedség azonban még az elmesélés alapján is felborzolja hátamon a szőrt, hisz bármi történhetett volna! Lába törik, fejére zuhanva agyrázkódás, válltörés -- bármi benne lehetett volna a pakliban! És azért egy ilyen sorozat után, kezdve a bárányhimlővel... szűzanyám!
A boltvezető egyébként még kedveskedni akart külön is a gyereknek: választhatott egy játékot -- Bencus egy szép színes labdát választott... --, és szólt a pénztárnak, hogy mi a helyzet; nehogy ott meg aztán probléma legyen... De egyébként akkora esemény volt ez a boltban, hogy aki akkor jelen volt a nem kis területen, az mind tudott róla.
4. Ezek után bementek a Százszorszép boltba (százas bolt, sűrűn járjuk...), és míg Szilvi válogatott a szükséges dolgok között, Bencus félguggoltában jól seggre esett... természetesen akkor is kitört a parasztlázadás (Bence ordítása), de ez már tényleg nem a bolt hibája volt, csak Szilvi kérdezte égre nézve halkan a jóistentől, hogy mit vétett?
5. Már tényleg majdnem hazaértek, amikor a piacon sétáltak végig, Bencus magához ölelte a vigaszul kapott labdát. Szilvi megállt a zöldségesnél, Bencus meg mellette, mikor egy nála kisebb, ám minden kétséget kizáróan cigánygyerek kiabálva és teljes erővel ököllel belevert a labdába, ami természetesen baromira gyomorszájon ütötte Bencét!! Újabb keserves ordítás, már majdnem Szilvi is sírt a tehetetlenségtől, bár lekiabálta az agresszív kölyköt, hogy mi a jófene baja van, mit vétett neki Bence, miért csinálta ezt stb., nézett körbe, de nem látott senkit, aki a gyerek anyja lehetett volna. Ráadásul a kölyök még ezek után is pofátlanul követte őket, és hol vigyorogva, hol kiabálva, ám egyértelműen hatalmas egóval és agresszióval mindenáron ki akarta ütni Bence kezéből a labdát! És senki nem akadt a piacon sem az eladók, sem a lézengők között, aki megfékezze a purgyét, mindenki csak nézett bambán... Szilvi is úgy vágja az illemszabályokat, hogy más gyerekét pláne tilos megütni. Mit lehet ilyenkor tenni?
A végén már szinte menekültek haza...
Elég volt a napból.
Még eszembe jutott, pedig nem vagyok babonás: péntek van ugyan, de nincs még pluszban 13-a is véletlenül? De nincs, csak 12-e...
Szegény Bencus mindenesetre sokkal jobban járt volna, ha mégsem akar ma olyan nagyon elmenni, hanem itthon marad velem...