Tegnap megemlékeztem iszonyat válltörésem 9. évfordulójáról...
És december az a hónap, amikor 5 éve, már így karácsony felé sajnos, egész biztosan tudhattuk, hogy keresztanyámnak nincs sok hátra... Sokat szenvedett, de relatíve jól tűrte. Furcsamód az éhség az, ami állandóan kínozta és idegesítette, de bármit vittem, csak egyszer esett jól neki, másnap már kritizálta és nem kellett.
Szerencsére egyre többet aludt úgy novembertől, decemberben szerintem már a nap 24 órájából 18-at biztosan átaludt. Ezalatt legalább biztosan nem szenvedett...:(
Néha mondott értelmetlen dolgokat, de hála az égnek, ébrenléti állapotban szinte utolsó pillanatig nagyjából eszénél volt és legtöbbször relatíve reálisan tudta tudomásul venni a dolgokat.
Azért sokszor eszembe jut: hogyan lehetett mindannak tudatában, amit a főorvosnő neki is elmondott többször is, előttünk is, ép ésszel húzni fél évig. Nehéz lehet kicsit is jó képet vágni egy változtathatatlan dologhoz... és bármit álmodik, úgy ébredni fel, hogy tudatára jöjjön nap mint nap a valóságnak... Ezt én nem tudom, hogy fogom kibírni.
*
Ma elpakoltam Dani beszáradt cuccát, mert sok mindenhez csak a szárító összecsukása után férek hozzá.
Szortírozni, előkészíteni kellett az ajándékokat. Még nem késő, ha valami hiányzik!
A leghamarabb sorra kerülő ajándékokat rendszereztem -- hiszen holnap szenteste... itthon.
Első napján meg megyünk anyámhoz.
Közben elfogyott a főznivalóm, napok óta be akartam iktatni némi húsvásárlást, de pár dolog visszatartott a lustaságon, legalább olyan fontos tennivalókon és egyéb közbejött programokon kívül is: egyrészt a hó miatti pánik, ami még az elesésektől maradt vissza s attól a tudattól, hogy már elesés nélkül is csontom törhet; másrészt, hogy úgy emlékeztem, a január elején esedékes fht.-m mintha megjönne ünnepek előtt.
A postás intervalluma pedig durván 10--16 óra. Ez eléggé visszafogott. Nem akartam ünnepek utánra hagyni, ha esetleg nem talál itthon a postás, meg aztán a lépcsőházbeli vandálkodássorozatok miatt vagy megkapom az értesítőt, vagy nem; s ebből csak problémák lehetnek.
De ma már mindenképp muszáj volt lemenni, így reggeltől úgy is készültem.
Mindenesetre úgy fél 2 körül jutottam le, amikor is a saroknál találkoztam a postással. Megismert, és ránézésből mondta, hogy igen, lesz valami nekem, mégpedig utalvány. Ideadja-e most (itt az utcán), vagy esetleg mikorra megyek haza? Mondván, hogy azt most nem tudnám megmondani, inkább rendezzük le, akkor túlleszünk rajta. Szóval utcán lerendeztük az fht.-m átvételét...:) Nagyszerű, ezen is túl vagyunk.
Utána bementem a DM-be némi piperecikkes hiánypótlásért és Haramiának való akciós, 99 Ft-os szószos tálkásokért, valamint néhány egyszerűbb ajándékkiegészítés is hiányzott.
Ezután mentem a Coopba, ahol néhány húsfélét, kekszet, tejfölt, akciós 3 in 1 Nescafét vettem elsősorban, meg itt is némi ajándékkiegészítőt. Még jó lett volna telet fotózni, de ezt itt ennyi cuccal már nem lehetett megtenni. Előtte kellett volna, de az az igazság, hogy itt a lakótelep közepén annyira nem is látványos a tél szépsége. Most olyan nyüzsgés van, hogy nem igazán ihletett meg a fotózás.
Amúgy ideges is voltam egész nap, mert Szilvi olyan, ha itthon van a gyerek, mint aki jól végezte a dolgát, és nem igazán csinál azonkívül semmit, hogy magukat ellátja.
Sőt, még kommunikálni sem igazán lehet vele. Ezért még most, késő este sem tudom, hogy holnap hogy lesz a "műsor". Kiporszívóz, vagy nekem kell felszivacsolni a szőnyeget; illetve például egész nap ki volt készítve két tele csomag szemét is (egyik a tele használt almos zsák), és nem volt képes fellépcsőzni vele. Én ettől kissé fel tudom magam hergelni, mert ennyit igazán megtehetne... én mindent magam csináltam két gyerek és munka mellett anno. Megérdemelnék már valami segítséget kicsit gyakrabban, főleg abban, ami nehezebben megy már... és végül is, qrvára nem szeretem és nem szoktam hánytorgatni, de ingyen és szívességből laknak itt és emiatt nézünk úgy ki, mint egy eldugult szeméttároló.:( Magyarul ez lenne a minimum akkor is, ha kicsattannék az ifjúságtól, erőtől és egészségtől.
2016. december 23., péntek
2016. december 22., csütörtök
Látogatás
Szilviék voltak meglátogatni az apját, azaz Bencus nagyapját. Azaz volt férjemet.
Elég megviselt volt szegény, mert borzasztó nehezen megy, szinte fekete a lábfeje, és hiába jár orvostól orvosig, szed egy halom gyógyszert, nagyon fáj neki. Meglehetősen sántikál.
Mivel évi egyszer szokták meglátogatni, olyankor nagyon kitesz magáért azért -- én mindig mondtam, akárhogy, akármilyen volt, szereti ő őket akkor is, ha nem rendszeres a dolog, vagy ha nem fizetett gyerektartást (az velem való kitolás volt, addig nem jutott el akkor szerintem nála, hogy a gyerekeivel cseszik ki főként, mert nem rucikákra és táncikálásra költöttem volna, ha lett volna... hanem nem dolgoztam volna évtizedekig napi 18 órát).
Danival olyan módon tartják a kapcsolatot, hogy egy a munkahelyük, miután nagy szerencséjére 60-on felül is alkalmazták műszerészi-technikusi alapokkal őt is -- vagy 15 évet minimum munkanélküli volt abban az időben, amikor azért még el lehetett helyezkedni! --, bár épületileg nem egy helyen vannak, sőt, a műszakbeosztásuk is ritkán egyezik. Hatalmas nagy kötődésük nincs, beszélnek pár szót, oszt jóvan. Végül is Dani még 3 éves sem volt, amíg együtt élt a család.
Szilvi ragaszkodóbb, de azért évi egy találkozással elvan ő is. Gyűjtögeti a vinnivalókat hónapokig, amennyire szűkös lehetőségei engedik. Mindig a sajnálat dominál benne.
De azért ilyenkor nagyon készül az ember, sikált, hipózott, súrolt, mígnem elkapta a lumbágó is.
Még itthon voltak Szilviék indulás előtt, már rámírt az ember, hogy elindultak-e már. Írtam, hogy még nem. Akkor írta meg, hogy már azt hitte, késésben van, meg leírta, hogy miket csinált, és már ordított vagy ötöt a lumbágó miatt...
De volt kence, gyógyszer, úgyhogy Szilvi utólag azt mondta, hogy óvatosan mozgott, egyrészt el nem lehetett dönteni, hogy a lába fáj-e jobban, vagy a dereka -- de nem ordított egyet sem. Erre az ordításra még én is emlékszem, mert már fiatal korunkban is lumbágós volt, és valahogy ezt ő nem tudta visszatartani. Fáj, ordítunk. Utcán is. Nagyon kellemes volt, mikor egy munkahelyen dolgoztunk, rá rátört a lumbágó, és nekem szóltak, ki másnak? Haza kellett vinni, közben utcán, buszon hatalmasakat ordított rám támaszkodva.:))
Úgyhogy lényegében itt-ott csetelgettünk, így tudta, hogy mikor indulnak, nagyjából kiszámolhatta az időt.
Persze ezek még kimásztak a 24-esig stb., szóval nem megy az olyan hamar, még ha légvonalban nincs is messze annyira.
Azon azért meglepődtem, hogy este 10 óra volt, mikor hazajöttek -- és ráadásul ő is ilyenkor hazakíséri őket, bár mindig mondja Szilvi is, én is, hogy de_ NE_ jöjjön ebben az állapotban! Csúszik is, alig bír menni, plusz lumbágó -- tényleg nincs értelme, hogy komplikálja a dolgokat, egy busszal haza tudnak ők is jönni.
Mindenesetre jól érezték magukat, én mikor gép mellett voltam, folyamatosan kaptam a telefonnal lőtt aktuális képeket. Voltak bent ajándékboltban, étteremben, ahol fizetni kell tán 1400 (?) Ft-ot, és annyit eszik az ember, amennyit bír. Ez még tán nekem is gazdaságos. Mert hallottam már ilyenekről, de minimum 3-4000 Ft-okról -- na, ez nekem kész csőd lenne, én egy hétig eszem ennyit. De 1400 az nem rossz. Szilvi mondta, hogy szerinte bőven ki is használták a háromszor ennyit, ráadásul sokfélét ettek. Kár, hogy az étteremben nem fotóztak -- ezt szóvá is tettem utólag természetesen...:))
Aztán voltak fent nála, mondta Szilvi, hogy már sokkal nagyobb rend van, mert az apja elszállíttatta az anyja mennyezetig felhalmozott sok összefüggéstelen ruhaféleségeit... azt mondta, tudni sem akarta, mik azok, annyira nem volt hozzá sem energiája, meg aztán ki tudja, hány éve vannak már úgy, milyen élőlény döglött be mögöttük... csak vigyék. Így valamivel nagyobb hely lett ott abban az egyszobás lakásban.
Volt anyósomék olyanok voltak, hogy el nem lehet képzelni, hogy fürödtek, hogy főztek -- szerintük sehogy --, mert minden a világon be volt legózva begyűjtött ruhadarabokkal minden korosztály és nem számára. Nem csináltak velük semmit, csak tárolták, bezsúfolták vele az egyszobás lakást, de olyan elképzelhetetlenül, hogy be sem lehetett menni szinte. A kádban mennyezetig álltak a vödrök és lavórok, ők meg már bő 80-on felül, szinte elképzelhetetlen, hogy ott azt néha kiüríthették, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni.
Na mindegy, nekik ez volt az időskori beteges gyűjtőmániájuk.
Ezek a cuccok itt Szilvitől erednek nála, nem okvetlen mostaniak, de a füge az, mert Szilviéknek kettő volt, hát az egyiket elvitték neki.:)
Szóval jól érezték magukat, állítólag (kérdésemre, hogy Bence jó gyerek-e?, azt a választ kaptam, hogy NAGYON!!) Bence tehát nagyon jó volt, ettek, ittak, minden; szóval jól elvoltak. Tudtam, hogy ha Szilvi elmegy valahova, nagyon ott tud ragadni, ez mindig is így volt. Ha anyukámnál együtt vagyunk, onnan is alig tud megindulni... vagy mikor nem itthon lakott és mással jött ide, akkor is a végtelenségig itt voltak... ha tecsózik, az is egy fél nap szokott lenni.:))) Tehát ritkán, de akkor velősen van valahol. De azt nem gondoltam, hogy mondjuk, legkésőbb 8 körül nem jönnek még haza, hanem eleve valami háromnegyed 10-es buszra apellálnak!
Jézusmárja, mondom.
Mivel az apja hazakísérte őket és nagyon fájt a lába, teljesen kivételesen (soha nem jött be régen sem, még ha hívtuk, sem!) bejött, hogy megpihentesse a lábát. Persze utána meg alig tudott felállni. Nem irigyeltem, hogy a hóban ki kellett másznia az óránként közlekedő, utolsó buszához...
Szóval még egy félórát beszélgettünk-beszélgettek, lassan kiderült, hogy kaptak tőle -- Szilvi és Bence -- 1-1 okostelefont -- Luxor a neve --, amit még magának vett anno, mert ugye, ilyen riasztó-akármikkel és ezer más hasonló dologgal bütykörészik már vagy 50 éve (csak nyilván nem mindig okostelefonnal), és ezeket is eredetileg hasonlókra vette, de aztán nem került rá sor. Használva se nagyon voltak. Természetesen SIM nincs bennük, és se nem előfizetésesek, se nem kártyások, nem is nagyon tudom, hogy akkor hogy is működhet az ilyen -- de lényeg, hogy Bencének megvan az öröme: játszhat; Szilvi meg műszaki zseni hozzám képest, és hamar rájött sok mindenre -- lényeg, hogy itt is talált szabadon csatlakozható wifit vagy mifenét, és végül is tud netezni minimál módon.
Ez végül is nekem is jó, mert -- mivel ezt már jó hónappal később írom -- azóta nem annyira fejvesztően fontos a számítógépes netezés neki; tehát ha pl. googlén utána akar bárminek nézni, megteheti, de megnézheti a méljeit, sőt, a FB-ra is ránézhet, már írni is láttam, miközben a gépnél én ültem.
Na jó, ennek ellenére az időbiztosításom a gépre felé megvan, csak már nem múlhat semmi mondjuk, félórán, ha még nekem van annyi tennivalóm a gépen.
Elég megviselt volt szegény, mert borzasztó nehezen megy, szinte fekete a lábfeje, és hiába jár orvostól orvosig, szed egy halom gyógyszert, nagyon fáj neki. Meglehetősen sántikál.
Mivel évi egyszer szokták meglátogatni, olyankor nagyon kitesz magáért azért -- én mindig mondtam, akárhogy, akármilyen volt, szereti ő őket akkor is, ha nem rendszeres a dolog, vagy ha nem fizetett gyerektartást (az velem való kitolás volt, addig nem jutott el akkor szerintem nála, hogy a gyerekeivel cseszik ki főként, mert nem rucikákra és táncikálásra költöttem volna, ha lett volna... hanem nem dolgoztam volna évtizedekig napi 18 órát).
Danival olyan módon tartják a kapcsolatot, hogy egy a munkahelyük, miután nagy szerencséjére 60-on felül is alkalmazták műszerészi-technikusi alapokkal őt is -- vagy 15 évet minimum munkanélküli volt abban az időben, amikor azért még el lehetett helyezkedni! --, bár épületileg nem egy helyen vannak, sőt, a műszakbeosztásuk is ritkán egyezik. Hatalmas nagy kötődésük nincs, beszélnek pár szót, oszt jóvan. Végül is Dani még 3 éves sem volt, amíg együtt élt a család.
Szilvi ragaszkodóbb, de azért évi egy találkozással elvan ő is. Gyűjtögeti a vinnivalókat hónapokig, amennyire szűkös lehetőségei engedik. Mindig a sajnálat dominál benne.
De azért ilyenkor nagyon készül az ember, sikált, hipózott, súrolt, mígnem elkapta a lumbágó is.
Még itthon voltak Szilviék indulás előtt, már rámírt az ember, hogy elindultak-e már. Írtam, hogy még nem. Akkor írta meg, hogy már azt hitte, késésben van, meg leírta, hogy miket csinált, és már ordított vagy ötöt a lumbágó miatt...
De volt kence, gyógyszer, úgyhogy Szilvi utólag azt mondta, hogy óvatosan mozgott, egyrészt el nem lehetett dönteni, hogy a lába fáj-e jobban, vagy a dereka -- de nem ordított egyet sem. Erre az ordításra még én is emlékszem, mert már fiatal korunkban is lumbágós volt, és valahogy ezt ő nem tudta visszatartani. Fáj, ordítunk. Utcán is. Nagyon kellemes volt, mikor egy munkahelyen dolgoztunk, rá rátört a lumbágó, és nekem szóltak, ki másnak? Haza kellett vinni, közben utcán, buszon hatalmasakat ordított rám támaszkodva.:))
Úgyhogy lényegében itt-ott csetelgettünk, így tudta, hogy mikor indulnak, nagyjából kiszámolhatta az időt.
Persze ezek még kimásztak a 24-esig stb., szóval nem megy az olyan hamar, még ha légvonalban nincs is messze annyira.
Azon azért meglepődtem, hogy este 10 óra volt, mikor hazajöttek -- és ráadásul ő is ilyenkor hazakíséri őket, bár mindig mondja Szilvi is, én is, hogy de_ NE_ jöjjön ebben az állapotban! Csúszik is, alig bír menni, plusz lumbágó -- tényleg nincs értelme, hogy komplikálja a dolgokat, egy busszal haza tudnak ők is jönni.
Mindenesetre jól érezték magukat, én mikor gép mellett voltam, folyamatosan kaptam a telefonnal lőtt aktuális képeket. Voltak bent ajándékboltban, étteremben, ahol fizetni kell tán 1400 (?) Ft-ot, és annyit eszik az ember, amennyit bír. Ez még tán nekem is gazdaságos. Mert hallottam már ilyenekről, de minimum 3-4000 Ft-okról -- na, ez nekem kész csőd lenne, én egy hétig eszem ennyit. De 1400 az nem rossz. Szilvi mondta, hogy szerinte bőven ki is használták a háromszor ennyit, ráadásul sokfélét ettek. Kár, hogy az étteremben nem fotóztak -- ezt szóvá is tettem utólag természetesen...:))
Aztán voltak fent nála, mondta Szilvi, hogy már sokkal nagyobb rend van, mert az apja elszállíttatta az anyja mennyezetig felhalmozott sok összefüggéstelen ruhaféleségeit... azt mondta, tudni sem akarta, mik azok, annyira nem volt hozzá sem energiája, meg aztán ki tudja, hány éve vannak már úgy, milyen élőlény döglött be mögöttük... csak vigyék. Így valamivel nagyobb hely lett ott abban az egyszobás lakásban.
Volt anyósomék olyanok voltak, hogy el nem lehet képzelni, hogy fürödtek, hogy főztek -- szerintük sehogy --, mert minden a világon be volt legózva begyűjtött ruhadarabokkal minden korosztály és nem számára. Nem csináltak velük semmit, csak tárolták, bezsúfolták vele az egyszobás lakást, de olyan elképzelhetetlenül, hogy be sem lehetett menni szinte. A kádban mennyezetig álltak a vödrök és lavórok, ők meg már bő 80-on felül, szinte elképzelhetetlen, hogy ott azt néha kiüríthették, hogy rendeltetésszerűen lehessen használni.
Na mindegy, nekik ez volt az időskori beteges gyűjtőmániájuk.
Ezek a cuccok itt Szilvitől erednek nála, nem okvetlen mostaniak, de a füge az, mert Szilviéknek kettő volt, hát az egyiket elvitték neki.:)
Szóval jól érezték magukat, állítólag (kérdésemre, hogy Bence jó gyerek-e?, azt a választ kaptam, hogy NAGYON!!) Bence tehát nagyon jó volt, ettek, ittak, minden; szóval jól elvoltak. Tudtam, hogy ha Szilvi elmegy valahova, nagyon ott tud ragadni, ez mindig is így volt. Ha anyukámnál együtt vagyunk, onnan is alig tud megindulni... vagy mikor nem itthon lakott és mással jött ide, akkor is a végtelenségig itt voltak... ha tecsózik, az is egy fél nap szokott lenni.:))) Tehát ritkán, de akkor velősen van valahol. De azt nem gondoltam, hogy mondjuk, legkésőbb 8 körül nem jönnek még haza, hanem eleve valami háromnegyed 10-es buszra apellálnak!
Jézusmárja, mondom.
Mivel az apja hazakísérte őket és nagyon fájt a lába, teljesen kivételesen (soha nem jött be régen sem, még ha hívtuk, sem!) bejött, hogy megpihentesse a lábát. Persze utána meg alig tudott felállni. Nem irigyeltem, hogy a hóban ki kellett másznia az óránként közlekedő, utolsó buszához...
Szóval még egy félórát beszélgettünk-beszélgettek, lassan kiderült, hogy kaptak tőle -- Szilvi és Bence -- 1-1 okostelefont -- Luxor a neve --, amit még magának vett anno, mert ugye, ilyen riasztó-akármikkel és ezer más hasonló dologgal bütykörészik már vagy 50 éve (csak nyilván nem mindig okostelefonnal), és ezeket is eredetileg hasonlókra vette, de aztán nem került rá sor. Használva se nagyon voltak. Természetesen SIM nincs bennük, és se nem előfizetésesek, se nem kártyások, nem is nagyon tudom, hogy akkor hogy is működhet az ilyen -- de lényeg, hogy Bencének megvan az öröme: játszhat; Szilvi meg műszaki zseni hozzám képest, és hamar rájött sok mindenre -- lényeg, hogy itt is talált szabadon csatlakozható wifit vagy mifenét, és végül is tud netezni minimál módon.
Ez végül is nekem is jó, mert -- mivel ezt már jó hónappal később írom -- azóta nem annyira fejvesztően fontos a számítógépes netezés neki; tehát ha pl. googlén utána akar bárminek nézni, megteheti, de megnézheti a méljeit, sőt, a FB-ra is ránézhet, már írni is láttam, miközben a gépnél én ültem.
Na jó, ennek ellenére az időbiztosításom a gépre felé megvan, csak már nem múlhat semmi mondjuk, félórán, ha még nekem van annyi tennivalóm a gépen.
30 rigmus 4 megadott szóval -- 38.
1121. Új szavak: éjszaka, álom, haza, tovább
Hazamentem, de ez az éjszaka
rövid volt kissé,
mert mit álmodtam, álmodni
tovább is megérné.
1122. Új szavak: alapvetően, lényeg, ragyog, menthető
Alapvetően elég rendetlen itt minden,
kellemes látványnak nem mondható,
el kell pakolni, s menteni mi menthető,
Lényeg az is, hogy ragyogjon a padló!
1123. Új szavak: románc, zománc, kanásztánc, fehér
Fényes bálon tánc közben kialakult egy románc...
közben az ősi díszeken megrepedt a fehér zománc.
Biztos nagy volt a delej vagy a radioaktivitás,
hiába, ez menüett volt, s nem valami kanásztánc.
1124. Új szavak: lótusz, sőt, festék, víz
Ezt a lótuszt szívesen lefesteném,
milyen festéket válasszak - tust, krétát,
akrilt? - sőt, legyen mégiscsak vízfesték!
Az akvarell számomra mindig több, mint szép!
1125. Új szavak: sörház, őrség, kórház, fészek
A régi sörháznál van pár fecskefészek,
odajárok sokat, hogy madárkákat nézzek.
A kórház környékén nem nagyon kedvelik,
a fecskefészkeket rémes, de leverik...
Sajnos, nem számít, hogy védett madarak,
őrséget állít'nék, hogy megmaradjanak!
1126. Új szavak: lovag, csend, hallgatag, páncélos
Hallgatagon nézelődve, elmerülten
a csendes múzeumban egymagam jártam,
nem tudom, hogy történt, de megrémültem,
mert uramjézus, egy páncélos lovagba futottam.
1127. Új szavak: elmúlt, figyelem, csenevész, tükörkép
A kor haladtával hopp, elmúlt a figyelem
itt is, ott is, elég számos helyen.
Nem vagyok túlsúlyos, de nem is csenevész,
és hát... korosodó mamafélét mutat a tükörkép.
1128. Új szavak: össze, természet, most, akár
A természetben minden évszaknak
megvan saját szépsége, vonzása...
Ha kicsit összekapnánk magunkat,
akár most, télen is észrevehető lenne
más évszakra nem jellemző bája,
s hogy van előnye is, nemcsak hátránya.
1129. Új szavak: zongora, csend, szárnya, gondol
Lágyan hangzó
A csendnek is hangja van,
mely talán a szívverésed,
a gondolatnak szárnya nő,
ha lelkedet hozzám repíted.
A csend hangját felváltja egy
lágyan hangzó zongora,
szállingózó hópelyheknek
szempillám lesz otthona.
1130. Új szavak: érint, finom, álom, ébredés
Új nap hajnala
Álomból ébredés lehet nem várt,
kellemetlen, fájó,
sajogva lüktető és szemhéjat
sóhajtva visszazáró...
De lehet lelket, szemet finoman,
szépen simogató,
amikor az érintés oly tiszta,
mint a sziporkázó hó,
mint az érzés, mit az üde
hópelyhek csillanása,
csiklandozó váratlansága,
friss életvidámsága,
a szeretet nagysága
ajándékozhat varázsszőnyegként
lábad elé, ahogy elér az
új nap hajnala.
1131. Új szavak: izgalmas, tervezés, gondol, válasz
Ott lenni és semmi más
A tervezés, ha hozzád megyek,
mindig izgalmas.
Olyan gyomorszorító, szerteágazó,
ágas-bogas...
Már a készülődés is ezer
gondolatra késztet,
melyekre válasz csak később
érkezhet...
Hiszen ki tudja,
mi jön közbe, váratlan dolog
vagy akadály...
Minden úthoz kell elszánás,
minden tetthez bátorság,
szemedbe nézni tisztaság,
kezedet fogni szeretet...
és ott lenni melletted -
aztán már... semmi más.
1132. Új szavak: fésülködni, illatos, bíbor, szelektál
Rózsa
Bíbor palástban
tündököl a rózsa,
illatos parfümjét
tüske mögé szórja.
Ruhái közül
nem szelektál sokat,
nehogy egyik tüske
azokat megszúrja.
Azt az időt végképp
pazarlásnak tartja,
melyet netán
fésülködésére szánna.
Így szép, ahogy van,
szebb nem is lehetne,
oly kár, hogy rövidre
van szabva az ideje.
1133. Új szavak: türelmetlen, fokozatos, lépcső, morog
Türelem lépcsőt terem
Ne légy türelmetlen, kedves,
menj előre nyugodtan,
nehéz nekem a lépcső, tudod,
én csak fokozatosan...
Négy fokot jársz, míg én egyet,
sokszor állok, pihegek,
elég kiábrándító e helyzet,
kapkodok és lihegek.
Szerencsére nem morogsz rám
teknős-lassúságomért,
elég baj e küzdés mindig
levegőhöz jutásért.
1134. Új szavak: odaadó, kötetlen, meghitt, hívogat
Meghitt karácsonyest, kötetlen hangulat,
mindenki barátian oldott, odaadó,
Nem mindig jön jól ilyenkor bármilyen
kéretlen háborgató telefonhívogató.
1135. Új szavak: bizalmas, csordul, hangulat, érzékeny
Bizalmas hangulatban
a lélek túlcsordul,
az érzékenyebb szív
üteme felgyorsul.
1136. Új szavak: pardon, mindig, szól, lehet
Nem biztos, hogy jó ötlet engem táncra kérni,
sajnos, lehet, nem hátrány előre szólni:
mindig ráhágok az illető lábára,
"pardon!", szoktam gyakran bocsánatért esd'ni.
1137. Új szavak: föld, orgona, talál, utána
Virágcserép földjében még
nem találtam orgonát,
nem hiszem, hogy megmaradna
ott az efféle virág.
Májusban van a szezonja, és
utána hervadozik,
de azért egy jó pár hétig
pompásan illatozik.
1138. Új szavak: manó, erdei, mézeskalácsház, gombóc
Manó
Kicsi, apró erdei manó,
szomorú vagy, mert
a mézeskalács-házikó
boszorka nélkül lakatlan,
s ha a köd és hideg kúszik
az erdőben alattomosan,
te fázol és éhes vagy,
gombóc nő a torkodban,
árva vagy és elhagyatott,
sírsz szomorúságodban.
Mert rossz egyedül,
téged nem bántott a boszorka,
meghúzódhattál csendben
egy elhagyott sarokban.
Éjjelente kilopóztál,
ételt csentél titokban.
De most ki vigyáz rád,
hol pihensz, hol eszel,
ha fázol, magadra vajon
milyen rongyot veszel?
Pedig sok ház van,
ahol talán titokban,
de elférne sok erdei manó,
nagy családban élnétek,
egymást segítve, úgy lenne jó!
Én a manók pártján állok,
főleg hidegben, ha hull a hó,
egyetlen lény se éhezzen, fázzon,
s ki szerencsét hoz, az: a manó!
1139. Új szavak: elkeseredett, evett, lett, tett
Egy kislány nagyon elkeseredett,
mivel állandóan és sokat evett,
olyannyira meghízott, s kövér lett,
hogy nem tudott fogyni, bármit is tett.
1140. Új szavak: ellenkezik, haragszom, sikertelen, igen
Sikertelen vagyok ma meglehetősen,
haragszom is magamra igencsak,
pedig ez nem old meg semmit, tudom,
s ellenkezik is elveimmel a harag.
1141. Új szavak: készül, illat, fahéj, narancs
Narancszselés sütemény készül
kakaós lepényben, enyhén fahéjjal,
ó, már az illata is olyan, hogy
szinte nem bírok magammal!:)
1142. Új szavak: beteg, ments, forró, isten
Agyonfáztam ezen a délutánon,
reszket minden porcikám.
Ám isten ments, hogy beteg legyek,
ezért iszom forró teám.
1143. Új szavak: szikrázó, vakító, hófehér, öröm
Örömöm most hófehér,
végre hó is van idén,
szikrázóan vakító,
jöjjön gyorsan a szánkó!
1144. Új szavak: elképesztő, hangulat, világos, este
Havas éj
Érdekes, milyen világos az este,
ha telehold van vagy hó lepi a tájat,
Elképesztő, mintha ezer lámpa égne,
mintha nem éjjel lenne, olyan a hangulat.
Az ég most nem sötét bársony, mint máskor,
inkább szinte világosszürkén világol,
még a csillagokat sem igen lehet látni,
a telehold is csak amott messze valahol
a sárgás ég mögött bujkál - vajon hol?
1145. Új szavak: hang, környezet, zene, gondos
Gondosan kitakarítottam,
kacatokat elpakoltam,
szeretem a rendet
a környezetemben.
Jó, ha van valami hang is,
ne legyen néma csend,
halk zene szól háttérben,
s megnyugtató a rend.
1146. Új szavak: stréber, bifláz, komolyan, telik
Jól eltelik az idő, ha valaki
nem érti az anyagot, csak bifláz,
de azt is strébernek nevezik, sajnos,
akit komolyan fűt a tudásvágy és -láz.
1147. Új szavak: rémül, csattan, béklyó, süpped
Lidércálom
Mocsárba süppedek,
lidércek elnyelnek,
béklyóba kötöznek,
senki nem rémül meg...
- magamon kívül.
Csattan a mocsár,
zúdul a vízár,
fulladok immár,
vége, vége már...
- álom volt végül.
1148. Új szavak: korong, lapos, elesett, sugár
Lapos ezüstkorong volt
az égen a telihold,
az elesettekre fénylő
ezüstharmatot sugárzott.
1149. Új szavak: helyes, igaz, tényleg, bármikor
Igaz, kevés az időm,
de úgy helyes,
neked tényleg bármikor
segítek, kedves.
1150. Új szavak: lemarad, igényes, csoport, tűzdel
Csoportomnak tortát sütöttem,
hogyhogy nem, majdnem lemaradtam vele,
de aztán igényesen elkészítettem,
színes cukorkákkal, dióval tűzdeltem.
Hazamentem, de ez az éjszaka
rövid volt kissé,
mert mit álmodtam, álmodni
tovább is megérné.
1122. Új szavak: alapvetően, lényeg, ragyog, menthető
Alapvetően elég rendetlen itt minden,
kellemes látványnak nem mondható,
el kell pakolni, s menteni mi menthető,
Lényeg az is, hogy ragyogjon a padló!
1123. Új szavak: románc, zománc, kanásztánc, fehér
Fényes bálon tánc közben kialakult egy románc...
közben az ősi díszeken megrepedt a fehér zománc.
Biztos nagy volt a delej vagy a radioaktivitás,
hiába, ez menüett volt, s nem valami kanásztánc.
1124. Új szavak: lótusz, sőt, festék, víz
Ezt a lótuszt szívesen lefesteném,
milyen festéket válasszak - tust, krétát,
akrilt? - sőt, legyen mégiscsak vízfesték!
Az akvarell számomra mindig több, mint szép!
1125. Új szavak: sörház, őrség, kórház, fészek
A régi sörháznál van pár fecskefészek,
odajárok sokat, hogy madárkákat nézzek.
A kórház környékén nem nagyon kedvelik,
a fecskefészkeket rémes, de leverik...
Sajnos, nem számít, hogy védett madarak,
őrséget állít'nék, hogy megmaradjanak!
1126. Új szavak: lovag, csend, hallgatag, páncélos
Hallgatagon nézelődve, elmerülten
a csendes múzeumban egymagam jártam,
nem tudom, hogy történt, de megrémültem,
mert uramjézus, egy páncélos lovagba futottam.
1127. Új szavak: elmúlt, figyelem, csenevész, tükörkép
A kor haladtával hopp, elmúlt a figyelem
itt is, ott is, elég számos helyen.
Nem vagyok túlsúlyos, de nem is csenevész,
és hát... korosodó mamafélét mutat a tükörkép.
1128. Új szavak: össze, természet, most, akár
A természetben minden évszaknak
megvan saját szépsége, vonzása...
Ha kicsit összekapnánk magunkat,
akár most, télen is észrevehető lenne
más évszakra nem jellemző bája,
s hogy van előnye is, nemcsak hátránya.
1129. Új szavak: zongora, csend, szárnya, gondol
Lágyan hangzó
A csendnek is hangja van,
mely talán a szívverésed,
a gondolatnak szárnya nő,
ha lelkedet hozzám repíted.
A csend hangját felváltja egy
lágyan hangzó zongora,
szállingózó hópelyheknek
szempillám lesz otthona.
1130. Új szavak: érint, finom, álom, ébredés
Új nap hajnala
Álomból ébredés lehet nem várt,
kellemetlen, fájó,
sajogva lüktető és szemhéjat
sóhajtva visszazáró...
De lehet lelket, szemet finoman,
szépen simogató,
amikor az érintés oly tiszta,
mint a sziporkázó hó,
mint az érzés, mit az üde
hópelyhek csillanása,
csiklandozó váratlansága,
friss életvidámsága,
a szeretet nagysága
ajándékozhat varázsszőnyegként
lábad elé, ahogy elér az
új nap hajnala.
1131. Új szavak: izgalmas, tervezés, gondol, válasz
Ott lenni és semmi más
A tervezés, ha hozzád megyek,
mindig izgalmas.
Olyan gyomorszorító, szerteágazó,
ágas-bogas...
Már a készülődés is ezer
gondolatra késztet,
melyekre válasz csak később
érkezhet...
Hiszen ki tudja,
mi jön közbe, váratlan dolog
vagy akadály...
Minden úthoz kell elszánás,
minden tetthez bátorság,
szemedbe nézni tisztaság,
kezedet fogni szeretet...
és ott lenni melletted -
aztán már... semmi más.
1132. Új szavak: fésülködni, illatos, bíbor, szelektál
Rózsa
Bíbor palástban
tündököl a rózsa,
illatos parfümjét
tüske mögé szórja.
Ruhái közül
nem szelektál sokat,
nehogy egyik tüske
azokat megszúrja.
Azt az időt végképp
pazarlásnak tartja,
melyet netán
fésülködésére szánna.
Így szép, ahogy van,
szebb nem is lehetne,
oly kár, hogy rövidre
van szabva az ideje.
1133. Új szavak: türelmetlen, fokozatos, lépcső, morog
Türelem lépcsőt terem
Ne légy türelmetlen, kedves,
menj előre nyugodtan,
nehéz nekem a lépcső, tudod,
én csak fokozatosan...
Négy fokot jársz, míg én egyet,
sokszor állok, pihegek,
elég kiábrándító e helyzet,
kapkodok és lihegek.
Szerencsére nem morogsz rám
teknős-lassúságomért,
elég baj e küzdés mindig
levegőhöz jutásért.
1134. Új szavak: odaadó, kötetlen, meghitt, hívogat
Meghitt karácsonyest, kötetlen hangulat,
mindenki barátian oldott, odaadó,
Nem mindig jön jól ilyenkor bármilyen
kéretlen háborgató telefonhívogató.
1135. Új szavak: bizalmas, csordul, hangulat, érzékeny
Bizalmas hangulatban
a lélek túlcsordul,
az érzékenyebb szív
üteme felgyorsul.
1136. Új szavak: pardon, mindig, szól, lehet
Nem biztos, hogy jó ötlet engem táncra kérni,
sajnos, lehet, nem hátrány előre szólni:
mindig ráhágok az illető lábára,
"pardon!", szoktam gyakran bocsánatért esd'ni.
1137. Új szavak: föld, orgona, talál, utána
Virágcserép földjében még
nem találtam orgonát,
nem hiszem, hogy megmaradna
ott az efféle virág.
Májusban van a szezonja, és
utána hervadozik,
de azért egy jó pár hétig
pompásan illatozik.
1138. Új szavak: manó, erdei, mézeskalácsház, gombóc
Manó
Kicsi, apró erdei manó,
szomorú vagy, mert
a mézeskalács-házikó
boszorka nélkül lakatlan,
s ha a köd és hideg kúszik
az erdőben alattomosan,
te fázol és éhes vagy,
gombóc nő a torkodban,
árva vagy és elhagyatott,
sírsz szomorúságodban.
Mert rossz egyedül,
téged nem bántott a boszorka,
meghúzódhattál csendben
egy elhagyott sarokban.
Éjjelente kilopóztál,
ételt csentél titokban.
De most ki vigyáz rád,
hol pihensz, hol eszel,
ha fázol, magadra vajon
milyen rongyot veszel?
Pedig sok ház van,
ahol talán titokban,
de elférne sok erdei manó,
nagy családban élnétek,
egymást segítve, úgy lenne jó!
Én a manók pártján állok,
főleg hidegben, ha hull a hó,
egyetlen lény se éhezzen, fázzon,
s ki szerencsét hoz, az: a manó!
1139. Új szavak: elkeseredett, evett, lett, tett
Egy kislány nagyon elkeseredett,
mivel állandóan és sokat evett,
olyannyira meghízott, s kövér lett,
hogy nem tudott fogyni, bármit is tett.
1140. Új szavak: ellenkezik, haragszom, sikertelen, igen
Sikertelen vagyok ma meglehetősen,
haragszom is magamra igencsak,
pedig ez nem old meg semmit, tudom,
s ellenkezik is elveimmel a harag.
1141. Új szavak: készül, illat, fahéj, narancs
Narancszselés sütemény készül
kakaós lepényben, enyhén fahéjjal,
ó, már az illata is olyan, hogy
szinte nem bírok magammal!:)
1142. Új szavak: beteg, ments, forró, isten
Agyonfáztam ezen a délutánon,
reszket minden porcikám.
Ám isten ments, hogy beteg legyek,
ezért iszom forró teám.
1143. Új szavak: szikrázó, vakító, hófehér, öröm
Örömöm most hófehér,
végre hó is van idén,
szikrázóan vakító,
jöjjön gyorsan a szánkó!
1144. Új szavak: elképesztő, hangulat, világos, este
Havas éj
Érdekes, milyen világos az este,
ha telehold van vagy hó lepi a tájat,
Elképesztő, mintha ezer lámpa égne,
mintha nem éjjel lenne, olyan a hangulat.
Az ég most nem sötét bársony, mint máskor,
inkább szinte világosszürkén világol,
még a csillagokat sem igen lehet látni,
a telehold is csak amott messze valahol
a sárgás ég mögött bujkál - vajon hol?
1145. Új szavak: hang, környezet, zene, gondos
Gondosan kitakarítottam,
kacatokat elpakoltam,
szeretem a rendet
a környezetemben.
Jó, ha van valami hang is,
ne legyen néma csend,
halk zene szól háttérben,
s megnyugtató a rend.
1146. Új szavak: stréber, bifláz, komolyan, telik
Jól eltelik az idő, ha valaki
nem érti az anyagot, csak bifláz,
de azt is strébernek nevezik, sajnos,
akit komolyan fűt a tudásvágy és -láz.
1147. Új szavak: rémül, csattan, béklyó, süpped
Lidércálom
Mocsárba süppedek,
lidércek elnyelnek,
béklyóba kötöznek,
senki nem rémül meg...
- magamon kívül.
Csattan a mocsár,
zúdul a vízár,
fulladok immár,
vége, vége már...
- álom volt végül.
1148. Új szavak: korong, lapos, elesett, sugár
Lapos ezüstkorong volt
az égen a telihold,
az elesettekre fénylő
ezüstharmatot sugárzott.
1149. Új szavak: helyes, igaz, tényleg, bármikor
Igaz, kevés az időm,
de úgy helyes,
neked tényleg bármikor
segítek, kedves.
1150. Új szavak: lemarad, igényes, csoport, tűzdel
Csoportomnak tortát sütöttem,
hogyhogy nem, majdnem lemaradtam vele,
de aztán igényesen elkészítettem,
színes cukorkákkal, dióval tűzdeltem.
Két borzasztó évemre való emlékezés
Magamban csendesen megemlékeztem 9 évvel ezelőtti repülő zuhanásomról -- egy dolgozós hét utáni első szombatról, miközben 2 nap múlva szenteste... Készültem volna a Tecsóba ajándékokat venni, kajákat venni... de nem értem el odáig.
Na, az nemcsak fizikai értelemben volt egy nagy törés az életemben (pufikabátban!!! jobb válltörés), hanem lelki értelemben is. Sose felejtem el az ezt követő, durván 3 hónapot. Karom derékszöben hasamhoz gúzsbakötéssel úgy, hogy csak a jobb kezem első ujjpercei vannak kint -- nyakamig. 1 teljes hónap... Kontrollok hetente, röntgenek, fóbia az utcától, kimenéstől, depresszió. 3 hó táppénz... 40 gyógytorna, 30 fizikoterápia. 40-szer gyalog a Tócós közepéből a Kenézybe, miután levágták végre a Gillchrist-kötést... Meg az azt közvetlen követő unokaszületést, mely még a gyógytornák végébe esett bele... aztán eljárni naponta fürdetni 3 hétig naponta, nincs mese, busszal, főzve, kaját hordva, és egyben kiírva munkára. Ezután már csak heti háromszor jártam Szilviékhez...
Ott meg egy hónapon belül traumák sorozata: "üzemorvosi" vizsgálatra a Széchenyin, munkavédelmi, balesetvédelmi, gyűlés, ez-az; s mindennek a megkoronázásaként egy beiskolázás ECDL 7 modulos tanfolyamra, október végi vizsgákkal. Közben munka után vagy tanfolyam vagy Szilviékhez járni.
Nem tudom, nekem iszonyat volt a 2008-as év. Is. A következő iszonyatos a 2011 volt... Fogfájás, fogorvos 3 hónapig, felső fogsor koronák, pótlásokkal, rahedli pénz. Zoli halála. Májusban kirúgnak. Júliustól munkaügyi kp. Nagynénémmel szürkehályogműtétre és kontrollokra járás. Alighogy egyik szemével végzünk, jött a leesése a lábáról... kórház. Kiderül a rák, mindenfelé áttét. Már 82 éves, de amúgy sincs értelme a műtétnek, semmiféle kezelésnek... Augusztustól december 28-ig a végsőkig elápolás... kétségbeesés... meghal. Pont erre az éjjelre öcsém odahozza anyámat, szerencsére ő ott volt nála, de ő már nem ébredt fel. Hajnaltól intézkedések...
Év vége miatt minden késik, de rohangálás minden munkanap... a temetésre félretett biztosítós pénze... gyorsítási ügyintézés, mert miből fizessük, a munkanélküli segélyből? Temetési és biztosítási ügyekben ezerfelé... tök egyedül és először életemben temetés intézése... én írom a beszédet... templom, koszorúk, eh, rengeteg minden... és így is 2,5 hét, mire sor kerülhet a temetésre végre.
Szóval ez a két év nekem meglehetősen feketebetűs évek voltak.
Ezer szerencse, hogy István, ha távolról is, de lelkileg mindig ott volt mellettem...
Különben nem tudom, hogy lehetett volna ezt az így kevésnek tűnő, szinte vázlatpontszerű felsorolásokat, mely mind-mind egy-egy trauma voltak, kibírni.
Na, az nemcsak fizikai értelemben volt egy nagy törés az életemben (pufikabátban!!! jobb válltörés), hanem lelki értelemben is. Sose felejtem el az ezt követő, durván 3 hónapot. Karom derékszöben hasamhoz gúzsbakötéssel úgy, hogy csak a jobb kezem első ujjpercei vannak kint -- nyakamig. 1 teljes hónap... Kontrollok hetente, röntgenek, fóbia az utcától, kimenéstől, depresszió. 3 hó táppénz... 40 gyógytorna, 30 fizikoterápia. 40-szer gyalog a Tócós közepéből a Kenézybe, miután levágták végre a Gillchrist-kötést... Meg az azt közvetlen követő unokaszületést, mely még a gyógytornák végébe esett bele... aztán eljárni naponta fürdetni 3 hétig naponta, nincs mese, busszal, főzve, kaját hordva, és egyben kiírva munkára. Ezután már csak heti háromszor jártam Szilviékhez...
Ott meg egy hónapon belül traumák sorozata: "üzemorvosi" vizsgálatra a Széchenyin, munkavédelmi, balesetvédelmi, gyűlés, ez-az; s mindennek a megkoronázásaként egy beiskolázás ECDL 7 modulos tanfolyamra, október végi vizsgákkal. Közben munka után vagy tanfolyam vagy Szilviékhez járni.
Nem tudom, nekem iszonyat volt a 2008-as év. Is. A következő iszonyatos a 2011 volt... Fogfájás, fogorvos 3 hónapig, felső fogsor koronák, pótlásokkal, rahedli pénz. Zoli halála. Májusban kirúgnak. Júliustól munkaügyi kp. Nagynénémmel szürkehályogműtétre és kontrollokra járás. Alighogy egyik szemével végzünk, jött a leesése a lábáról... kórház. Kiderül a rák, mindenfelé áttét. Már 82 éves, de amúgy sincs értelme a műtétnek, semmiféle kezelésnek... Augusztustól december 28-ig a végsőkig elápolás... kétségbeesés... meghal. Pont erre az éjjelre öcsém odahozza anyámat, szerencsére ő ott volt nála, de ő már nem ébredt fel. Hajnaltól intézkedések...
Év vége miatt minden késik, de rohangálás minden munkanap... a temetésre félretett biztosítós pénze... gyorsítási ügyintézés, mert miből fizessük, a munkanélküli segélyből? Temetési és biztosítási ügyekben ezerfelé... tök egyedül és először életemben temetés intézése... én írom a beszédet... templom, koszorúk, eh, rengeteg minden... és így is 2,5 hét, mire sor kerülhet a temetésre végre.
Szóval ez a két év nekem meglehetősen feketebetűs évek voltak.
Ezer szerencse, hogy István, ha távolról is, de lelkileg mindig ott volt mellettem...
Különben nem tudom, hogy lehetett volna ezt az így kevésnek tűnő, szinte vázlatpontszerű felsorolásokat, mely mind-mind egy-egy trauma voltak, kibírni.
2016. december 21., szerda
Bence szünet előtt
Vasárnap este megint úgy jött haza a gyermek, hogy hőemelkedése volt és fájt a torka. Állítólag szólt napközben, hogy fáj a torka, de nem adtak neki köptetőt vagy toroktisztító szopogatós gyógyszert, egyedül a buszon szopogatott a gyerek Negrót...
Szilvi "borzasztóan" örült, hogy már szinte retteg ezektől a vasárnap esti hazahozásokkor, mert mindig van a gyereknek valami kínja. Ha más nem, el van rontva a gyomra.
Most is volt még az is, pluszban, mint kiderült. Hányt, hasa is ment... de mint kiderült, ennek nem igazán volt köze ehhez a torokmizériához, és mint nagynéni mondta, hát olyan jóízűen ette a kajákat! Mint kiderült, egy családnyi cuccot befalt a gyermek; szokásos vasárnapi rántott hús, sült krumpli (ami nem 2-3 szál, mint nálam, mert imádja), aztán még indulás előtt bevert egy jó adag milánói makarónit. Naná, hogy szinte mindig baja van az emésztéssel utána...
Tehát most lett volna az iskola három utolsó napja, alig várták már, mert ugye, ilyenkor már buli az egész, és hát pont ezt nem akarta Szilvi sem hiányzással rontani. Plusz ekkor kell mindent hazahozni, ekkor adják fel a téli szünetre azt a bizonyára nem kevés akármit, és ráadásul még az órai munkákat is be kell pótolni.
Meg aztán, ha itthon van a gyerek egész héten, elképzelhető, hogy Szilvi mennyit fog lendíteni.
Én meg annyira nem érzem magam biztosnak a hóban való mászkálásra, főleg most, mikor már le van csúszkálva minden, meg az úttestek is igen síkosak. Ki nem állom és pánikolok is tőle. Szerettem volna, ha ő vásárol be.
Persze nem sok nyugalma van ilyenkor sem, a gyerek hozzászokott a koránkeléshez.
Hétfőn ugye, bementek rendesen, szólni az élelmezési osztályon, hogy nem jön a gyerek -- de a mai kajáért még el fog menni Szilvi, a másik két napét lemondta. Vásárlás, haza. Délben ő egyedül vissza az iskolába az ebédért.
Éjjel lázas is volt a gyerek. Kedden reggel már készültek, és mentek az orvoshoz. Megkapta három napra az igazolást, a diétázás következtében abbamaradtak az "output"-dógok...
Szerdán kora délután bementek az iskolába, elkérni a házi feladatokat, az órai dolgokat bejegyezni, mit kell megcsinálni; valamint hazahozni minden cuccot. Utána hazajöttek, s kicsit később már a Tescóba is elmentek ketten, és ráadásul szánkóval -- Bence életéből tavaly kimaradt a szánkó, hó nem lévén. Le kellett vásárolni már kuponokat, és ugye, hiányzó akciós dolgokat beszerezni. Ott mindig jól eltöltik az időt.
De én is hozattam velük kaját, egy fél grillcsirkét majd megeszünk a kiscicával (neki olyan nehéz mit adni, de a grillcsirke mellehúsáért odavan).
Így telt Bence téli szünet előtti utolsó három napja.
Kedden nagynéni felhívta mit sem sejtőn, hogy hát nem jöhetne-e Bence már egyből a szünet elején is akár, mert náluk a karácsony elég zűrös. Kicsit meglepődött, mikor megtudta, hogy hát Bence torokgyulladással és gyomorrontással nem ment iskolába... és hát Szilvinek is most azért elég sűrű a programja.
Csütörtökön pl. az apjához (mármint Bence nagyapjához) mennek megbeszélés szerint az évi egy alkalomnak eleget tenni, látogatni... végül is ezt az alkalmat várják mind a ketten, apa és lánya; meg hát ilyenkor látja az unokáját is az "öreg"...
Szilvi "borzasztóan" örült, hogy már szinte retteg ezektől a vasárnap esti hazahozásokkor, mert mindig van a gyereknek valami kínja. Ha más nem, el van rontva a gyomra.
Most is volt még az is, pluszban, mint kiderült. Hányt, hasa is ment... de mint kiderült, ennek nem igazán volt köze ehhez a torokmizériához, és mint nagynéni mondta, hát olyan jóízűen ette a kajákat! Mint kiderült, egy családnyi cuccot befalt a gyermek; szokásos vasárnapi rántott hús, sült krumpli (ami nem 2-3 szál, mint nálam, mert imádja), aztán még indulás előtt bevert egy jó adag milánói makarónit. Naná, hogy szinte mindig baja van az emésztéssel utána...
Tehát most lett volna az iskola három utolsó napja, alig várták már, mert ugye, ilyenkor már buli az egész, és hát pont ezt nem akarta Szilvi sem hiányzással rontani. Plusz ekkor kell mindent hazahozni, ekkor adják fel a téli szünetre azt a bizonyára nem kevés akármit, és ráadásul még az órai munkákat is be kell pótolni.
Meg aztán, ha itthon van a gyerek egész héten, elképzelhető, hogy Szilvi mennyit fog lendíteni.
Én meg annyira nem érzem magam biztosnak a hóban való mászkálásra, főleg most, mikor már le van csúszkálva minden, meg az úttestek is igen síkosak. Ki nem állom és pánikolok is tőle. Szerettem volna, ha ő vásárol be.
Persze nem sok nyugalma van ilyenkor sem, a gyerek hozzászokott a koránkeléshez.
Hétfőn ugye, bementek rendesen, szólni az élelmezési osztályon, hogy nem jön a gyerek -- de a mai kajáért még el fog menni Szilvi, a másik két napét lemondta. Vásárlás, haza. Délben ő egyedül vissza az iskolába az ebédért.
Éjjel lázas is volt a gyerek. Kedden reggel már készültek, és mentek az orvoshoz. Megkapta három napra az igazolást, a diétázás következtében abbamaradtak az "output"-dógok...
Szerdán kora délután bementek az iskolába, elkérni a házi feladatokat, az órai dolgokat bejegyezni, mit kell megcsinálni; valamint hazahozni minden cuccot. Utána hazajöttek, s kicsit később már a Tescóba is elmentek ketten, és ráadásul szánkóval -- Bence életéből tavaly kimaradt a szánkó, hó nem lévén. Le kellett vásárolni már kuponokat, és ugye, hiányzó akciós dolgokat beszerezni. Ott mindig jól eltöltik az időt.
De én is hozattam velük kaját, egy fél grillcsirkét majd megeszünk a kiscicával (neki olyan nehéz mit adni, de a grillcsirke mellehúsáért odavan).
Így telt Bence téli szünet előtti utolsó három napja.
Kedden nagynéni felhívta mit sem sejtőn, hogy hát nem jöhetne-e Bence már egyből a szünet elején is akár, mert náluk a karácsony elég zűrös. Kicsit meglepődött, mikor megtudta, hogy hát Bence torokgyulladással és gyomorrontással nem ment iskolába... és hát Szilvinek is most azért elég sűrű a programja.
Csütörtökön pl. az apjához (mármint Bence nagyapjához) mennek megbeszélés szerint az évi egy alkalomnak eleget tenni, látogatni... végül is ezt az alkalmat várják mind a ketten, apa és lánya; meg hát ilyenkor látja az unokáját is az "öreg"...
2016. december 20., kedd
Segítség...
Felhívott unokatesóm, aki alkalmazni szokott, és szokás szerint jóóól elbeszélgettünk.
Beszámoltam neki erről az egész nyugdíjmizériáról meg a munkásügyi központos hozzáállásról. Ő is el van szörnyülködve, hogy mennyire kicsesztek az ilyenekkel, mint pl. én is vagyok... Mert aki végig tudja dolgozni az idejét, annak úgy természetes, annak fogalma sincs, hogy hogy ki van velünk b*carintva.
Egyáltalán, belegondolva, hogy 10 évvel tovább dolgozunk, mint az anyáink nyugdíjideje volt... Vagy ha nem dolgozunk, mert már elég vínen kivágtak bennünket, akkor meg éljünk meg fényből. Akinek nincs empatikus hozzátartozója, segítsége, annak jobb, ha felköti magát.
Bevallom, nekem sincs elképzelésem, mi lesz még 4,5 évig, ez felháborítóan rengeteg valami jövedelemig...:(
És állandó rettegés is, hogy mi lesz, ha az a pár jó szándékú ember sem tud már segíteni.
Jelenleg néha vagyok olyan állapotban, hogy hihetetlennek tartom, hogy kibírjam addig. Úgy értem, annyira terhel az egészségem, hogy nem hiszem, hogy addig húznám.
Na de nem panaszkodni akartam.
Annyira aranyos, drága ez az én unokatesóm, hogy karácsony előtt egy kicsit segíteni akart rajtam (nem először fordul már ez elő!), és bár nagyon szabadkoztam, de előbb-utóbb odaadtam a számlaszámom. Mondta, hogy neki is dolga van, biztos nekem is; telefonon úgyis megbeszéltünk minden lényegest, nem akar zavarni, így lenne a legegyszerűbb.
Nagyon-nagyon hálás voltam. És még a délután megkaptam az sms-t, miszerint utalt nekem egy tízest. Jót bömböltem utána... A jóösten áldjon meg minden jó embert...
Beszámoltam neki erről az egész nyugdíjmizériáról meg a munkásügyi központos hozzáállásról. Ő is el van szörnyülködve, hogy mennyire kicsesztek az ilyenekkel, mint pl. én is vagyok... Mert aki végig tudja dolgozni az idejét, annak úgy természetes, annak fogalma sincs, hogy hogy ki van velünk b*carintva.
Egyáltalán, belegondolva, hogy 10 évvel tovább dolgozunk, mint az anyáink nyugdíjideje volt... Vagy ha nem dolgozunk, mert már elég vínen kivágtak bennünket, akkor meg éljünk meg fényből. Akinek nincs empatikus hozzátartozója, segítsége, annak jobb, ha felköti magát.
Bevallom, nekem sincs elképzelésem, mi lesz még 4,5 évig, ez felháborítóan rengeteg valami jövedelemig...:(
És állandó rettegés is, hogy mi lesz, ha az a pár jó szándékú ember sem tud már segíteni.
Jelenleg néha vagyok olyan állapotban, hogy hihetetlennek tartom, hogy kibírjam addig. Úgy értem, annyira terhel az egészségem, hogy nem hiszem, hogy addig húznám.
Na de nem panaszkodni akartam.
Annyira aranyos, drága ez az én unokatesóm, hogy karácsony előtt egy kicsit segíteni akart rajtam (nem először fordul már ez elő!), és bár nagyon szabadkoztam, de előbb-utóbb odaadtam a számlaszámom. Mondta, hogy neki is dolga van, biztos nekem is; telefonon úgyis megbeszéltünk minden lényegest, nem akar zavarni, így lenne a legegyszerűbb.
Nagyon-nagyon hálás voltam. És még a délután megkaptam az sms-t, miszerint utalt nekem egy tízest. Jót bömböltem utána... A jóösten áldjon meg minden jó embert...
2016. december 19., hétfő
Farm Heroes Saga 700
A Farm Heroes Saga egyes szintjein is el szoktam ücsörögni akár hetekig is. Néha tisztán a véletlen szerintem, hogy olyan "lapokat oszt", hogy egymás után többel is végezhet az ember. Vannak különösen nehéz, teljesíthetetlennek vélt szintek, melyeknél még én is meglepődök, amikor teljesítést jelez...
Itt állok a 700. szint előtt.
Itt állok a 700. szint előtt.
Itt végeztem a 700-zal.
Itt pedig már utána vagyok...
* * *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
