Peches nap

A lenti macskák számára előkészítettem némi maradékos egyveleget.
Tervbe vettem, miket akarok megcsinálni és hova kell mennem.
Mikor elkészültem, lementem, levittem a macskáknak a kis doboznyi kaját. Utána el is indultam a Coop felé... már félúton jártam, mikor szerencsére szemembe ötlött, hogy tiszta fehér folt helyenként a kabátom... nosza, usgyi hazafelé. Ez azért oly ciki.
Az a baj, hogy elég rossz a szemem, plusz ráadásul nincs szemüvegem, s fent a gyér megvilágításban, mikor öltözöm, nem szúrnak szemet olyan dolgok, amik lent esetleg, napfényben igen.
A télikabátomat nemrég mostam ki, azóta még csak száradt a vállfán. Egyébként vízhatlan, vízlepergető fekete anyag. Mindenesetre, amit láttam, azok alapján úgy döntöttem, hogy mivel pláne nem tudom, mi van hátul, így tilos emberek közé menni. Szerencsére nem sok emberrel találkoztam ezen rövid út és időn belül, míg visszarohantam a házba -- mondjuk, rohadtul nem hiányzott.
Otthon a legvilágosabb helyiségben, a konyhában az asztalra pakoltam ki a kabátot, és láttam, hogy apró foltokban fehér helyenként az anyag... ám lejön, vizes ruhával.
Fogalmam sincs, mi lehet ez. Folyékony mosószert használok, mi lehetett, ami mosás után ezt csinálta a kabáttal? Na mindegy, fő, hogy leszedhessem és átnézve az egészet, mindenhonnan eltüntessem ezt az egészet. Ellenőriztem azt is, hogy megszáradás után nem jön-e újra elő, mert ilyen is van.
Ezek után eltelt fél óra, újra elindultam. Reménykedve, hogy nem maradt gyönyörködnivaló a kabátomon.
Be akartam menni csatot venni a 100-as boltba, de pont befelé ment valaki, akivel most nem igazán akartam volna találkozni és órákat társalogni, valahogy az előzmények után nem fűlt beszélgetéshez a fogam. Úgyhogy a csat is kimaradt.
Mentem tovább a Sparba. Buzgón pakoltam befelé sorban mindazokat, amiket kigondoltam, hogy mi minden is kell odahaza. Félútnál sem tartottam, mikor egyszer valamit betennék a kosaramba, hát, erre buzgón evickél kifelé az addigi áruk tetejére egy, olyan jó centis bogár. Nyilván valamivel beraktam a kosaramba előzőleg...😨
Lesz még valami???
Mivel kész csoda, hogy nem kezdtem el, lehajítva a kosaram, sikítva ugrándozni, szerencsére konstatáltam, hogy van működő önuralmam... Leraktam a földre a kosarat, s a valamit, aminek a hegyében mászkált a bogár, alul megfogtam és lélegzet-visszafojtva kisöpörtem az élőlényt a padlóra... Aztán... majd lesz vele valami.
De mostanra tényleg elég volt.
Hazavonszolódtam, otthon megsütöttem négy kisméretű rántott halrudat, magában megettem és túltárgyaltam az eddigi evészetet.
Megérkezett az utalást igazoló mél a tiszaigari kirándulással kapcsolatban. Ez tehát el van döntve.

Este megcsináltam egy zacskós grízgombóclevest, felét megettem.
Megnéztem a Drága örököst és a BK-t. Netezés, csetelés, játék, olvasás.

Csendes és pihenős

Igen csendes vasárnap volt.
Délelőtt hajat mostam, beszedtem a megszáradt ruhákat, behajtogattam.
Volt tegnapi, tegnapelőtti kaja, úgyhogy külön nem főztem.
Mirelit halászlét kívántam meg, úgyhogy egy ilyen dobozt melegítettem fel, és meg is ettem.
Délután édességet kívántam, de nem volt itthon se süti, se csoki... úgyhogy vajasmézes kenyeret toltam be, ezzel az édességigényem kipipálva.😋

Délutántól estig megnéztem az egész heti Elifet, azaz 5 részt.

Este hozták Bencét.
Megettem egy szelet rántott húst kenyérrel.
Neteztem, olvastam, játszottam.

Kellemes szombat

Idegölő, hogy a kártyás mobilomon bőven elegendő pénz lenne még hónapokra is, de jön az sms, hogy lejár x napon belül. Erre töltenem kell. Legegyszerűbben e-bankon tölthetem, ott meg a legkisebb összeg 3000... Mivel nem ezt a mobilt használom leginkább beszélgetésre, ezért néha túlteng rajta az összeg.
Mindenesetre ha már e-bank, akkor utaltam a közös költséget, valamint anyám is kért mobilfeltöltést, úgyhogy feltöltöttem mindkettőnk mobilját.
Viszont ha már bővelkedem, akkor küldtem 8 db 250 Ft-os támogató sms-t a debreceni állatmenhelynek -- nem győztem utána törölgetni, mert nyilván gépi sms-ként 8 köszönő üzenet érkezett...

Bencét fél 2-kor elvitték.
Rántott sertéscombot készítettem kukoricás rizzsel.

Kiolvastam R. Kelényi Angelika: Negyven felé pártában c. jó, olvasmányos könyvét.

Este megnéztem A múlt árnyékában c. szlovák sorozatomból az utolsó 7 részt! Tehát a 160 részes sorozat kipipálva. Rendkívül tetszett egyébként végig, az a fajta sorozat, ami pörög, eseménydús pont annyira, amennyire kell; nincs túlbeszélve, nem húzzák-vonják -- lehetne akár a végtelenségig nézni.😊 Teljesen természetes, mégis különleges; gyönyörű tájak, lovak -- és mindemellett végig izgalmas, titokzatos. Szóval szerettem.

Egyszerű hókezdő

Kimostam egy géppel, most kivételesen a magam cuccait. Mivel a mosógép szépen kijött az ajtóig, megragadtam az alkalmat, és mögötte kitakarítottam. Mert amúgy rohadt nehéz kimozdítani nekem, most csak a visszaigazítással bajlódtam.

Gondoltam, csinálok paprikás krumplit, erre kiderült, hogy mintegy kettő darab krumpli van itthon. No, sebaj, amúgy is szántam hozzá nokedlit, így legfeljebb többet szaggatok hozzá. Nem is volt vele semmi gond... És bár én szokás szerint csak egyszer ettem belőle, Szilvi még három alkalommal is nyomta befelé...😋

Csengetett a postás: Szilvinek jött ajánlott levél.
Banki sms: Istvántól érkezett utalás.💚

Este egy pirítóst készítettem libazsírral, foghagymával.
Megnéztem a szokásosakat, plusz a sorozatomból 3 részt.

Szájzárasdi

Ma eléggé földhöz ragadt napom volt.
Kenegettem az ínyemet hol aloe vera sprayvel, hol aloe vera fogkrémmel. Ezek a legjobbak rá. Éjjelre általában a fogkrémet használom, meglehetősen hatékony. Tudok aludni, tehát nem borzalmas annyira, hogy ne hagyjon éjjel nyugton. Elég hosszadalmas ez a dolog, tudom jól. Már gyerekkoromban is voltak ilyen problémáim, volt, hogy fel kellett vágni az ínyem... de volt, hogy én magam pukkasztottam ki... és sajnos, számtalan olyan is volt egész életem során, hogy nem kímélt annyira, hogy csak fájjon, de ne látsszon; nem. Sokszor bizony fel is dagadt a képem. És sokszor bizony ki is kellett húzatni azt a fogam.
De most nem a fogról van szó ezen a fertályon, itt nincs szóba jöhető kihúzandó fog. Egy hónapja, amikor a bizonyos jobb oldali letört fogamról volt szó, akkor bizony akár szóba is jöhetett volna... de előbb-utóbb elmúlt és odébbállt a gyulladás.
Mostanra viszont kicsit szájzáram is lett. Ez is előfordul. Tehát még a gyógyszereim bevétele is érdekes, nemcsak az evőeszközök használata. A szájzárba nem szabad belenyugodni, mert "úgy maradhat" az ember. Folyamatosan gyakorlom a szájnyitogatást, két ujjal segítve...

Ma nem is volt kedvem főzni, de már nem is tudom, mit vettem magamhoz...
Anyámmal telefonáltunk ma is.
Kiolvastam egy aranyos mesekönyvet: Tina Markus Pipacs Petijét.
Fotóztam egy kis eget, nagyon tetszettek a színek... és a rengeteg varjú az égen.

Este sonkát, sajtot ettem vajaskenyérrel, órák hosszáig.
Este a szokásosakat néztem, a sorozatból pedig 3 részt. Lassan a végkifejlethez közeledünk.

Vegyes nap

Az ínygyulladásom eléggé stagnál baloldalt, fent, hátul. Meglehetősen puffadt az ínyem, és eléggé fáj az egész bal arcom. Nehezen rágok. Tegnap a rántott csirkecombokkal is meggyűlt a bajom, de ha éhes az ember, nehezen és lassan is, fájva, de valahogy eszik.
Anyám telefonált, beszélgettünk.
Tegnap is tartottunk egy kis mobilos gyakorlást, meg kitöröltem neki a rengeteg felgyűlt sms-t, megkérdeztem az egyenlegét stb.

Lementem a postára, befizettem magamnak 2, anyámnak 3 csekkjét. Kérték a személyimet, még jó, hogy vittem...
Ezután a Sparba mentem vásárolni.
Otthon átöltöztem, elpakolgattam, majd hagymás dinsztelt sertésmájat csináltam magamnak.

Kiolvastam Cynthia Parker: Titok c. könyvét.
Feltöltöttem fotókat, előkészítettem-feldolgoztam őket.
Este ruszlit ettem, megnéztem a szokásos néznivalóimat, a sorozatból két részt.

Anyámnál

Kelés után egyből úgy készültem, hogy anyámhoz megyek. Tehát itthoni reggeli ez-az, készülődésekkel.
Honesty taccsolt, feltakarítottam.
Anyámhoz folyamatosan pakoltam az elviendőt. Nem fért a nagy táskába az összes szárazkenyér-csomag, még így is kalkulálni kellett némi üveggel, dobozzal. Nem beszélve a kaláccsal és a fürt banánnal, ezeket tegnap szereztem be.
Anyám telefonált, megbeszéltük, hogy megyek.
Fél 12-kor indultam. Előbb a gyógyszertárba mentem, hogy a Letrozolt kiváltsam. Mert oké, van az előzőből még pár szem, de szeretek túlesni ezen, nem hagyható ki egy nap sem. (Ez az endokrinkezelésem. Gyakorlatilag hormontabletta... hozzátartozik az utókezeléshez.)
Hamar sikerült lerendezni. A 15 ezres háromhavi gyógyszert megkaptam 300-ért... csodálkoztam, mert eddig 500 Ft-ra emlékeztem, az is elég csoda volt. Szerencsére ennyi támogatás van a betegeknek...)
Gyalog sétáltam anyámhoz.
Még el kell mondanom: már indulásnál rántotthús-illatot éreztem a lépcsőházban.
Míg kimásztam a lakótelepről -- ez félút anyámig -- még kétszer ütötte meg az orrom rántott hús illata.
És vajon mi várt anyámnál? Már kint az utcán érezve? Naná, hogy rántott csirkecomb.😊 Hihetetlenek ezek a véletlenek...
A végét én sütöttem meg, mert közben jött a postás, jól elvoltak anyámmal beszélgetésileg.
Ezután befaltam pár rántott csirkecombalsót, nagyon jólesett.

Jött Imre bácsi is, akinek anyám felvette a nyugdíját, ővele is beszélgetés folyt, plusz hozott csirkehúsmaradékot a macskáknak.
Közben István telefonált, beszámolt az állapotáról. Javulgat, már le tud menni, de azért még mindig nagyon fáj a dereka.
Marci egész idő alatt a szobában a fotel támláján feküdt mélyalvásban. Tényleg meg sem mozdult, de azért jól megsimiztem többször is.

Kimentem a kertbe, hóvirágot fotózni.😊 Sajnos, nem az a fajta szép, hosszú szálú, mint amit fotókon látni. Ezek kicsiny, alacsony hóvirágok. Idefelé egyébként láttam kertekben szép, fejlett szirmú, hosszabb szárú hóvirágokat is, de nem igazán tudtam volna lefotózni, ahhoz nem voltak elég közel a kerítésekhez.

Ezután anyámmal szortíroztuk a pénzt. Számlákra, meg hogy kinek mennyivel tartozik... Kaptam támogatást is.
3/4 6 körül indultam haza, vittem egy almabefőttet, 4 rántott alsócombot, egy liter hp-t úgy, hogy itthagytam öcsém részére a rávalót.

Este néztem a Drága örököst, a BK-t, az Alvilágot. Ez utóbbit még nem döntöttem el, hogy nézni fogom-e. A szereplők miatt kattantam rá, ma volt a 2. része. De igen durva, úgyhogy nem biztos, hogy maradok ennél.