Világossá vált, hogy anyámnál nem egyszerű a mobilkezelés. Pedig anno a kis Siemensét kente-vágta. Mint kiderült, többször is akart hívni, de nem tudott; kiderült, hogy kizárólag az utolsó hívások kijelzést használja... Tehát ha én vagyok az utolsó hívó, fel tud hívni, ha nem, akkor úgy járt.
Így aztán a vonalason hívott, annak meg simán ki kellett volna írnia, hogy anyám a hívó, mert mindenkit, aki elképzelhető, hogy azon hívhat, beleraktam a telefonkönyvbe. Úgy emlékszem, régebben kiírta az ő nevét is, de biztosra veszem, hogy öcsémékét, bátyámét is kiírta; úgyhogy ez rejtély számomra is, hogy miért nem így lett. Ráadásul 5 kicsengés után le is tette, ami alatt én nem valószínű, hogy okvetlen fel tudom venni.
Mindenesetre egyszer csak váratlanul mégis hívott a mobilon. Azt mondta, nézegette a mobilt, néha nyomott egyet erre-arra, s véletlenül "előjöttem". Már tudom, ha legközelebb megyek, mindenképpen én fogok tartani egy minden apró részletre kiterjedő infóáradatot, csupán a legszükségesebbekről. Az sem idegesít, ha tízszer kell elmagyarázni, csak értse meg. Nyilván kell némi rutin hozzá, hogy biztonsággal nyúljon hozzá, de ezt nem lehet megszerezni úgy, hogy nem merjük használni...
Halászlevet ettem, neteztem, játszottam, leveleztem.
Este néztem a Drága örököst, a BK-t, és A múlt árnyékából délutántól kezdve, nem folyamatosan, alvásig megnéztem 4 részt.
2019. január 23., szerda
2019. január 22., kedd
Kontroll
Az ilyenkor megszokott csapás volt az éjszakám alvás szempontjából. Nem kellett volna korán kelnem, mert késő délelőttre voltak az időpontjaim, de lehettem akármilyen álmos, ha már amúgy is félóránként fent voltam, reggel pláne nem bírtam visszaalvadni.
Úgyhogy komótosan végeztem a dolgomat magam körül, előkészültem, összepakoltam, felöltöztem; minden egyéb.
Amúgy hóesés volt gyakorlatilag a nap nagy részében, szépséges volt a kinti látvány.
Negyed 11-kor indultam a 22-eshez, hó esetén korábban kell, mert annyira koncentráltan és lassan tudok csak menni, hogy még a sietés is kizárt a buszhoz.
Mire odaballagtam a megállóhoz, a busz is begördült, úgyhogy nagy mázlim volt.
A Pesti utcától megfontoltan eltébláboltam a Kenézybe, még így is 20 perccel korábban érkeztem a hasi UH-s időpontomhoz képest. Az időpontom 11:12 volt, ehhez képest 12:40-kor (!!!) hívtak be... hisz' ugyan kit érdekelt, hogy az onkológiai időpontom meg 11:50 volt? "Szerencsére" ott sem igazán foglalkoznak az időpontokkal, úgyhogy külön emiatt végül is nem aggódtam.
Egy órával azelőtt már szólítottak elvileg, hogy HA MAJD ebből az öltözőből kijönnek, fáradjak be. Csakhogy mikor vagy 25 perc múlva kijöttek, addigra korrekten betoltak egy tolószékes beteget, és újabb félóra rostokolás következett, valamint rendesen felgyűltek a betegek...
No mindegy, nekem végül is nem volt sürgős, ez a nap ilyenkor erre van szánva. Legalább nem kellett sokat aggódnom amiatt, hogy nem lesz "tele hólyag". Ugyanis ha időben hívtak volna be, nem lett volna semmi, mivel otthonról indulás előtt rámjött egy többedik hasmars, úgyhogy mivel ilyenkor pláne amúgy sem szoktam inni pluszban, csak amennyit a reggeli gyógyszerek megkívánnak, nem tudtam volna eleget tenni a kívánalmaknak. Azt szeretik, ha tele a hólyag, az üresnél mindig szólnak, hogy legközelebb "gondoskodjak" erről. No, most az összesen majd' 2 óra várakozás megoldotta a problémát.
Egy női orvos volt most az UH-on, ennek örültem. Bár ő is elég határozott vizsgálatot végzett, de talán mégis bírhatóbb volt, mint férfi kollégája. Meglehetősen hosszadalmasnak tűnt számomra a nyomkodás, közben mindenféle érdeklődéseknek tettem eleget, és úgy tűnt, minden a régi, a haemangioma is, tehát szerencsére nem hallottam újdonságokat. Végre megtörölközhettem és felöltözhettem.
Elmentem a vécébe, majd lementem a földszint végére, az onkológiára.
Jó későre járt, a megszokott reggeli és délelőtti csúcshoz képest hál' istennek csak néhányan lézengtünk. Negyedóra várakozás után tudtam jelentkezni, majd leültem és vártam, hogy kiosszák az újabb beutalókat. Hát nem így történt! A jelentkezés után olyan 20 perc elteltével szólított a főorvos. Az én orvosom nem volt bent, ő helyettesítette, és én nem is bántam. Gyakorlatilag szinte minden második alkalommal hozzá kerülök, és számomra sokat jelent az ő nyugalma, türelme, s ezzel együtt a mindenre kiterjedő figyelme, határozottsága. Ráadásul nála azért szaporábbak a behívások is általában.
Lényeg, hogy megkaptam a beutalókat a laborba és tüdőröntgenre, az náluk felkerül a rendszerbe, és már nekem nem kell ide visszajönnöm. Érdeklődhetek holnaptól telefonon az eredmények felől, de ő is mondta, hogy mivel egyetlen ilyen vonaluk van, ezért gyakorlatilag szinte lehetetlenség... ezt én is megtapasztaltam, úgyhogy nem is igen szoktam ezért vérre menni.
Megkaptam a Letrozol receptet is 3 hónapra, valamint kikalkulálta a főorvos a következő kontrollal kapcsolatban azt, hogy az majd legyen kétnapos, pont azért, hogy ne kelljen eredmények nélkül elmenni. Persze előzőleg nagyon érdeklődött, hogy nekem ez gond-e vagy sem, de mivel helyi vagyok és miután megtudta, hogy nem dolgozom, sőt közel lakom, úgy gondolta -- és én is beleegyeztem --, hogy egyik nap bemegyek a vizsgálatokra, másik nap pedig ide, az onkológiára, ahol már csak kiértékelik az eredményeket és megkapom a receptet. Szerintem is jó lesz így.
Ezek után kint a váróban sorba raktam a kapott papírokat, és mentem elvégezni a hátralevő feladatokat. Elsőre a laborral végeztem igen hamar, ilyenkor már csak azok vannak, akiket épp most küldtek valamilyen osztályról ide. Mivel most már 3. napja abbahagytam a vérhígítót, igen lassan akart kicsordogálni a pár kémcsőnyi vér... de ettől függetlenül kértem leragasztást, mert sokkal biztonságosabbnak érzem. Még így is ücsörögtem utána vagy 10 percig, tartva a ragasztást.
Szerencsére átellenben van a röntgenre való jelentkezés helye is, ahol már ma jelentkeztem egyszer az UH-ra, úgyhogy másodjára is benyújtottam az ablakon a beutalómat, ezúttal tüdőröntgenre. Ugyanazon a folyosón várakoztam, mint az UH-ra, csak előrébb. Várakozáson hamar be is hívtak, majd végeztem is.
Hát bizony ekkor már 2 órára járt. Kiérve elgyalogoltam a hóesésben a Pesti utcára, ahol láttam, hogy kissé sokat kellene várni bármelyik buszra; ergo elindultam gyalog. Ha meg már odaértem a Tescóhoz, be is mentem.
Vásárolgattam, majd végezvén egy ideig sorba álltam a legoptimálisabbnak tűnő pénztárnál. Egy önkiszolgálós pénztárbeli hölgy odacsábított, szerény tiltakozásom ellenére. Mondtam, hogy én nem ismerem, ráadásul kártyával fizetnék, Tesco-kártya is van, sőt, két kuponom is, nekem ez bonyolult -- de nem, ő majd megcsinálja. Szerencsére sikerültek is a dolgok, tényleg végig is csinálta, levonódott a két kuponom összege is; úgyhogy hamarabb végeztem, mintha maradtam volna a sorban.
Vettem egy kisadag kínai kaját, majd egyet gondolva bementem még a Fressnapfba, mert anyám említette, hogy kevés a két macskának Haramia almostálja. Így megvettem a legolcsóbban kaphatót, 3490 volt, de már ez is mennyivel elegánsabb és szebb, mint anno a Haramiáé volt (ami ettől azért még a célnak tökéletesen megfelel 16 év elteltével is).
Még mindig havazott, úgyhogy kapucni fel, úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa: oldaltáska, nagy vállra akasztható szatyortáska, másik kézben meg "csak úgy" az almostál. A Tesco oldalánál többek között hozzám is odajött egy koldus. Elcsigázva néztem rá, miközben minden oldalról tele voltam cuccal... s mentem tovább. Ám közben belenyúltam a zsebembe, hátha találnék valamit, bár nem nagyon szoktam pénzt zsebre tenni. Azért most valahogy volt benne 150 Ft... úgyhogy visszafordultam, a koldus felcsillanó szemmel hálálkodott... s nekem is sokkal jobb érzésem lett...
Elég sokára jött a busz, de szerencsére van ezen a részen beálló a megállónál.
Épp ideje volt már hazaérni, kissé elfáradtam.
Mindent helyretettem, ettem, anyámmal telefonáltunk. Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott, hál' isten.
Meghívásom volt 5-re az újkerti könyvtárba egy könyvbemutatóra, de sajnos, erősebb volt a szándéknál a fáradtságom. Nagyon sajnáltam, de kihagytam.😕
Este Drága örökös, BK, A múlt árnyékában 57-58. része -- főleg punnyadás...
Úgyhogy komótosan végeztem a dolgomat magam körül, előkészültem, összepakoltam, felöltöztem; minden egyéb.
Amúgy hóesés volt gyakorlatilag a nap nagy részében, szépséges volt a kinti látvány.
Negyed 11-kor indultam a 22-eshez, hó esetén korábban kell, mert annyira koncentráltan és lassan tudok csak menni, hogy még a sietés is kizárt a buszhoz.
Mire odaballagtam a megállóhoz, a busz is begördült, úgyhogy nagy mázlim volt.
A Pesti utcától megfontoltan eltébláboltam a Kenézybe, még így is 20 perccel korábban érkeztem a hasi UH-s időpontomhoz képest. Az időpontom 11:12 volt, ehhez képest 12:40-kor (!!!) hívtak be... hisz' ugyan kit érdekelt, hogy az onkológiai időpontom meg 11:50 volt? "Szerencsére" ott sem igazán foglalkoznak az időpontokkal, úgyhogy külön emiatt végül is nem aggódtam.
Egy órával azelőtt már szólítottak elvileg, hogy HA MAJD ebből az öltözőből kijönnek, fáradjak be. Csakhogy mikor vagy 25 perc múlva kijöttek, addigra korrekten betoltak egy tolószékes beteget, és újabb félóra rostokolás következett, valamint rendesen felgyűltek a betegek...
No mindegy, nekem végül is nem volt sürgős, ez a nap ilyenkor erre van szánva. Legalább nem kellett sokat aggódnom amiatt, hogy nem lesz "tele hólyag". Ugyanis ha időben hívtak volna be, nem lett volna semmi, mivel otthonról indulás előtt rámjött egy többedik hasmars, úgyhogy mivel ilyenkor pláne amúgy sem szoktam inni pluszban, csak amennyit a reggeli gyógyszerek megkívánnak, nem tudtam volna eleget tenni a kívánalmaknak. Azt szeretik, ha tele a hólyag, az üresnél mindig szólnak, hogy legközelebb "gondoskodjak" erről. No, most az összesen majd' 2 óra várakozás megoldotta a problémát.
Egy női orvos volt most az UH-on, ennek örültem. Bár ő is elég határozott vizsgálatot végzett, de talán mégis bírhatóbb volt, mint férfi kollégája. Meglehetősen hosszadalmasnak tűnt számomra a nyomkodás, közben mindenféle érdeklődéseknek tettem eleget, és úgy tűnt, minden a régi, a haemangioma is, tehát szerencsére nem hallottam újdonságokat. Végre megtörölközhettem és felöltözhettem.
Elmentem a vécébe, majd lementem a földszint végére, az onkológiára.
Jó későre járt, a megszokott reggeli és délelőtti csúcshoz képest hál' istennek csak néhányan lézengtünk. Negyedóra várakozás után tudtam jelentkezni, majd leültem és vártam, hogy kiosszák az újabb beutalókat. Hát nem így történt! A jelentkezés után olyan 20 perc elteltével szólított a főorvos. Az én orvosom nem volt bent, ő helyettesítette, és én nem is bántam. Gyakorlatilag szinte minden második alkalommal hozzá kerülök, és számomra sokat jelent az ő nyugalma, türelme, s ezzel együtt a mindenre kiterjedő figyelme, határozottsága. Ráadásul nála azért szaporábbak a behívások is általában.
Lényeg, hogy megkaptam a beutalókat a laborba és tüdőröntgenre, az náluk felkerül a rendszerbe, és már nekem nem kell ide visszajönnöm. Érdeklődhetek holnaptól telefonon az eredmények felől, de ő is mondta, hogy mivel egyetlen ilyen vonaluk van, ezért gyakorlatilag szinte lehetetlenség... ezt én is megtapasztaltam, úgyhogy nem is igen szoktam ezért vérre menni.
Megkaptam a Letrozol receptet is 3 hónapra, valamint kikalkulálta a főorvos a következő kontrollal kapcsolatban azt, hogy az majd legyen kétnapos, pont azért, hogy ne kelljen eredmények nélkül elmenni. Persze előzőleg nagyon érdeklődött, hogy nekem ez gond-e vagy sem, de mivel helyi vagyok és miután megtudta, hogy nem dolgozom, sőt közel lakom, úgy gondolta -- és én is beleegyeztem --, hogy egyik nap bemegyek a vizsgálatokra, másik nap pedig ide, az onkológiára, ahol már csak kiértékelik az eredményeket és megkapom a receptet. Szerintem is jó lesz így.
Ezek után kint a váróban sorba raktam a kapott papírokat, és mentem elvégezni a hátralevő feladatokat. Elsőre a laborral végeztem igen hamar, ilyenkor már csak azok vannak, akiket épp most küldtek valamilyen osztályról ide. Mivel most már 3. napja abbahagytam a vérhígítót, igen lassan akart kicsordogálni a pár kémcsőnyi vér... de ettől függetlenül kértem leragasztást, mert sokkal biztonságosabbnak érzem. Még így is ücsörögtem utána vagy 10 percig, tartva a ragasztást.
Szerencsére átellenben van a röntgenre való jelentkezés helye is, ahol már ma jelentkeztem egyszer az UH-ra, úgyhogy másodjára is benyújtottam az ablakon a beutalómat, ezúttal tüdőröntgenre. Ugyanazon a folyosón várakoztam, mint az UH-ra, csak előrébb. Várakozáson hamar be is hívtak, majd végeztem is.
Hát bizony ekkor már 2 órára járt. Kiérve elgyalogoltam a hóesésben a Pesti utcára, ahol láttam, hogy kissé sokat kellene várni bármelyik buszra; ergo elindultam gyalog. Ha meg már odaértem a Tescóhoz, be is mentem.
Vásárolgattam, majd végezvén egy ideig sorba álltam a legoptimálisabbnak tűnő pénztárnál. Egy önkiszolgálós pénztárbeli hölgy odacsábított, szerény tiltakozásom ellenére. Mondtam, hogy én nem ismerem, ráadásul kártyával fizetnék, Tesco-kártya is van, sőt, két kuponom is, nekem ez bonyolult -- de nem, ő majd megcsinálja. Szerencsére sikerültek is a dolgok, tényleg végig is csinálta, levonódott a két kuponom összege is; úgyhogy hamarabb végeztem, mintha maradtam volna a sorban.
Vettem egy kisadag kínai kaját, majd egyet gondolva bementem még a Fressnapfba, mert anyám említette, hogy kevés a két macskának Haramia almostálja. Így megvettem a legolcsóbban kaphatót, 3490 volt, de már ez is mennyivel elegánsabb és szebb, mint anno a Haramiáé volt (ami ettől azért még a célnak tökéletesen megfelel 16 év elteltével is).
Még mindig havazott, úgyhogy kapucni fel, úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa: oldaltáska, nagy vállra akasztható szatyortáska, másik kézben meg "csak úgy" az almostál. A Tesco oldalánál többek között hozzám is odajött egy koldus. Elcsigázva néztem rá, miközben minden oldalról tele voltam cuccal... s mentem tovább. Ám közben belenyúltam a zsebembe, hátha találnék valamit, bár nem nagyon szoktam pénzt zsebre tenni. Azért most valahogy volt benne 150 Ft... úgyhogy visszafordultam, a koldus felcsillanó szemmel hálálkodott... s nekem is sokkal jobb érzésem lett...
Elég sokára jött a busz, de szerencsére van ezen a részen beálló a megállónál.
Épp ideje volt már hazaérni, kissé elfáradtam.
Mindent helyretettem, ettem, anyámmal telefonáltunk. Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott, hál' isten.
Meghívásom volt 5-re az újkerti könyvtárba egy könyvbemutatóra, de sajnos, erősebb volt a szándéknál a fáradtságom. Nagyon sajnáltam, de kihagytam.😕
Este Drága örökös, BK, A múlt árnyékában 57-58. része -- főleg punnyadás...
2019. január 21., hétfő
Várakozásos
Délelőtt -- holnapra készülve -- elővettem két onkológiai kórtörténetet tartalmazó dossziét. Az egyik vaskos, a másik vékonyka. A vaskosat már nem cipelem magammal minden egyes vizsgálati alkalommal, de a vékonyból is rendszeresen szelektálni kell, mert pl. utoljára rám szóltak, hogy mindig csak a legutolsó ambulánslap és a vizsgálati eredmények kellenek; nyilván minden benne van a gépben. Előtte nem raktam ki az azelőttieket, gondoltam, belefér... Úgyhogy most átnéztem és átsorjáztam néhány iratot a vastagba, nehogy szó érje a ház elejét.
Szilvi iskolába vitel után befizette a villanyszámlát, vásárolt.
Kora délutánig vártam Dani hívását, aki egy netes rendelését ide szándékozott hozatni, mivelhogy ő dolgozik. Na de nem az én címem volt megadva, hanem úgy gondolta, hogy majd amikor a futár telefonál neki, ő akkor mondja meg. Viszont azt már én is tudom, hogy egyáltalán nem feltétlenül telefonál minden cég futára... Nekem sokkal többször volt, hogy e-mailt küldtek csupán a szállítás időpontjáról. De olyan is volt, hogy semmi előzmény nem volt, csak egyből a kaputelefon...
Utólag mondta Dani, hogy volt telefon, és mivel ők is úton voltak valahol nem messze, hát megbeszélték és találkoztak, s megtörtént az átvétel.
Ma nyugton voltam, nem főztem, úgyhogy ebéd a tegnapi kaja, este pedig sonkát, főtt tojást és sajtot ettem.
Este Drága örökös, BK; és természetesen a szlovák sorozatom 54--56. részei.
Hót ideg vagyok a holnaptól, ilyenkor mindig alig alszom pár szaggatott órát...
Szilvi iskolába vitel után befizette a villanyszámlát, vásárolt.
Kora délutánig vártam Dani hívását, aki egy netes rendelését ide szándékozott hozatni, mivelhogy ő dolgozik. Na de nem az én címem volt megadva, hanem úgy gondolta, hogy majd amikor a futár telefonál neki, ő akkor mondja meg. Viszont azt már én is tudom, hogy egyáltalán nem feltétlenül telefonál minden cég futára... Nekem sokkal többször volt, hogy e-mailt küldtek csupán a szállítás időpontjáról. De olyan is volt, hogy semmi előzmény nem volt, csak egyből a kaputelefon...
Utólag mondta Dani, hogy volt telefon, és mivel ők is úton voltak valahol nem messze, hát megbeszélték és találkoztak, s megtörtént az átvétel.
Ma nyugton voltam, nem főztem, úgyhogy ebéd a tegnapi kaja, este pedig sonkát, főtt tojást és sajtot ettem.
Este Drága örökös, BK; és természetesen a szlovák sorozatom 54--56. részei.
Hót ideg vagyok a holnaptól, ilyenkor mindig alig alszom pár szaggatott órát...
2019. január 20., vasárnap
Strapás nap
Reggelre szép fehér lett újra minden, látványos hóesésre ébredtem.
Ébresztőre keltem fél 6-kor, így még sötét volt elvileg, csak a hó miatt nem igazán. Nagyerdei madaras programra készültem, de végig a héten benne volt a pakliban, hogy a derekam miatt most ezt lehet, hogy ki kell hagynom.
Az ébresztés fontos volt, hogy lemeózzam magamat, hogy áment mondhassak vagy sem.
Miután éjjel is minden mozzanatnál felébredek a derékfájásra, és miután reggel percekbe telik, amíg fel tudom magam vonszolni, így borzasztó sajnálatomra úgy döntöttem, hogy erről a programról most le kell mondanom.😒
Madárhangismereti túra lett volna -- illetve volt is --, mind a 4 madáretető feltöltésével. Utólag a képekből és a leírásokból azt szűrtem le, hogy nagyon jó volt, végig hóesésben. Az erdei asztal és az ismertető tábla közeli etetőnél volt a hangismeret, laptop segítségével, és egy idő után már a gyerekek is meg tudták ismerni a madarakat a hangjuk alapján. A hóesés még különlegesebbé tette az egészet. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam magam felhozni emberi állapotba...😔
Úgyhogy visszafeküdtem és nyomtam még 1-2 órát alvásilag...
Később hajat mostam, vécét tisztítottam; egyik sem volt egyszerű, mert ha már kicsit is ki kell mozdulnom a függőlegesből, meg kell magam támasztani. A hajmosás különösen kínlódás ebben az állapotban, viszont muszáj.
Mindig arra gondolok, hogy amikor gúzsban volt hozzám kötve nyaktól derékig a karom a válltörésem miatt, egy darab bal kézzel még akkor is megmostam 4 alkalommal a hosszú hajam!!!, sőt ebből egy alkalommal bizony hajfestést is produkáltam! Egyszerűen muszáj volt, a sötét hajnál nagyon látszott a centis lenövés. Visszagondolva magam sem értem, hogy voltam én erre képes. Még a hajmosás is elég lehetetlen vállalkozás, nemhogy a -festés!
Emlékszem, két ember is felajánlotta, hogy segít a hajfestésnél: sógornőm és Vali, akkori kolléganőm. De nem lennék én, ha nem vágtam volna bele magam...
Nos, ezek után azt hiszem, némi derékfájással kísért hajmosás igazán gyerekjáték.👱
Ezek után csirkeszárnyat vettem "górcső alá". Kisebbik részéből húslevest főztem sok zöldséggel, mindennel, ami csak kell; igen jól sikerült a gyenge hús ellenére is...
A többi részből pedig pörköltöt készítettem, mellé pedig nokedlit.
A folyamatos mosogatásoknál már tényleg majd' beszakadt a hátam is, gondoltam rá, hogy ennyi erővel tán akár el is mehettem volna a madártúrára...
Közben István ügyeskedett a hibás sorozatrésszel: valamilyen programmal átkonvertálta, és így küldte át. Letöltöttem és a szokásos műveletsorozat, majd képzeletbeli dobpergés kíséretében beraktam a pendrájvot a tévébe és lőn: teljesen normálisan nézhetővé vált az ominózus rész...
De még nem néztem meg, előbb még Dani telefonált, így rá vártam: almot hozott. Kifizettem, meg adtam az anyám mobiljába a részemet. Elvitt egy, még ittmaradt kisadag mosott cuccát, majd mivel innen anyámhoz ment, odaadtam átadásra az ő általunk befizetett csekkszelvényeit és az új mobilt. Mondtam, hogy lassan, hangosan, türelmesen és magyarul, valamint akár többször ismételve mondja el anyámnak a mobilkezelési ismereteket...
Kicsit később már arról a mobilról hívott fel, persze ez nem azt jelenti, hogy innentől minden simán megy majd neki.
Közben hazahozták Bencét.
No, ezután kezdtem nézni A múlt árnyékában sorozatnak a 47--53-ig terjedő részeit.
Ébresztőre keltem fél 6-kor, így még sötét volt elvileg, csak a hó miatt nem igazán. Nagyerdei madaras programra készültem, de végig a héten benne volt a pakliban, hogy a derekam miatt most ezt lehet, hogy ki kell hagynom.
Az ébresztés fontos volt, hogy lemeózzam magamat, hogy áment mondhassak vagy sem.
Miután éjjel is minden mozzanatnál felébredek a derékfájásra, és miután reggel percekbe telik, amíg fel tudom magam vonszolni, így borzasztó sajnálatomra úgy döntöttem, hogy erről a programról most le kell mondanom.😒
Madárhangismereti túra lett volna -- illetve volt is --, mind a 4 madáretető feltöltésével. Utólag a képekből és a leírásokból azt szűrtem le, hogy nagyon jó volt, végig hóesésben. Az erdei asztal és az ismertető tábla közeli etetőnél volt a hangismeret, laptop segítségével, és egy idő után már a gyerekek is meg tudták ismerni a madarakat a hangjuk alapján. A hóesés még különlegesebbé tette az egészet. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam magam felhozni emberi állapotba...😔
Úgyhogy visszafeküdtem és nyomtam még 1-2 órát alvásilag...
Később hajat mostam, vécét tisztítottam; egyik sem volt egyszerű, mert ha már kicsit is ki kell mozdulnom a függőlegesből, meg kell magam támasztani. A hajmosás különösen kínlódás ebben az állapotban, viszont muszáj.
Mindig arra gondolok, hogy amikor gúzsban volt hozzám kötve nyaktól derékig a karom a válltörésem miatt, egy darab bal kézzel még akkor is megmostam 4 alkalommal a hosszú hajam!!!, sőt ebből egy alkalommal bizony hajfestést is produkáltam! Egyszerűen muszáj volt, a sötét hajnál nagyon látszott a centis lenövés. Visszagondolva magam sem értem, hogy voltam én erre képes. Még a hajmosás is elég lehetetlen vállalkozás, nemhogy a -festés!
Emlékszem, két ember is felajánlotta, hogy segít a hajfestésnél: sógornőm és Vali, akkori kolléganőm. De nem lennék én, ha nem vágtam volna bele magam...
Nos, ezek után azt hiszem, némi derékfájással kísért hajmosás igazán gyerekjáték.👱
Ezek után csirkeszárnyat vettem "górcső alá". Kisebbik részéből húslevest főztem sok zöldséggel, mindennel, ami csak kell; igen jól sikerült a gyenge hús ellenére is...
A többi részből pedig pörköltöt készítettem, mellé pedig nokedlit.
A folyamatos mosogatásoknál már tényleg majd' beszakadt a hátam is, gondoltam rá, hogy ennyi erővel tán akár el is mehettem volna a madártúrára...
Közben István ügyeskedett a hibás sorozatrésszel: valamilyen programmal átkonvertálta, és így küldte át. Letöltöttem és a szokásos műveletsorozat, majd képzeletbeli dobpergés kíséretében beraktam a pendrájvot a tévébe és lőn: teljesen normálisan nézhetővé vált az ominózus rész...
De még nem néztem meg, előbb még Dani telefonált, így rá vártam: almot hozott. Kifizettem, meg adtam az anyám mobiljába a részemet. Elvitt egy, még ittmaradt kisadag mosott cuccát, majd mivel innen anyámhoz ment, odaadtam átadásra az ő általunk befizetett csekkszelvényeit és az új mobilt. Mondtam, hogy lassan, hangosan, türelmesen és magyarul, valamint akár többször ismételve mondja el anyámnak a mobilkezelési ismereteket...
Kicsit később már arról a mobilról hívott fel, persze ez nem azt jelenti, hogy innentől minden simán megy majd neki.
Közben hazahozták Bencét.
No, ezután kezdtem nézni A múlt árnyékában sorozatnak a 47--53-ig terjedő részeit.
2019. január 19., szombat
Apró-cseprős
Nem történt semmi különös, a derekam változatlan és az egyéb reumás fájdalmak is.
Szóltam Istvánnak, hogy nem indul a nézett sorozatnak ismét egy része. No, ezzel kínlódgattam, megpróbáltam újra letölteni, ráraktam pendrájvra, tv be -- ugyanolyan sz@r. Aztán István újra letöltötte, átküldte, és letöltöttem, felraktam, tv -- természetesen szintén nem jó.
No, ennyiben maradtunk egyelőre...
Bencét elvitték kora délután.
Rántott csirkemellet készítettem sült és tört krumplival, kellőképpen belakmároztam, rahedlit mosogattam.
Szilvi szombati szokás szerint mosott két géppel is, és örömmel vettem, hogy az én pár mosnivalóm nagyját is kimosatta Jeromossal.
Késő délután elkezdtem és majdnem zsinórban végignéztem a heti Elifet, azaz öt részét...
Szóltam Istvánnak, hogy nem indul a nézett sorozatnak ismét egy része. No, ezzel kínlódgattam, megpróbáltam újra letölteni, ráraktam pendrájvra, tv be -- ugyanolyan sz@r. Aztán István újra letöltötte, átküldte, és letöltöttem, felraktam, tv -- természetesen szintén nem jó.
No, ennyiben maradtunk egyelőre...
Bencét elvitték kora délután.
Rántott csirkemellet készítettem sült és tört krumplival, kellőképpen belakmároztam, rahedlit mosogattam.
Szilvi szombati szokás szerint mosott két géppel is, és örömmel vettem, hogy az én pár mosnivalóm nagyját is kimosatta Jeromossal.
Késő délután elkezdtem és majdnem zsinórban végignéztem a heti Elifet, azaz öt részét...
2019. január 18., péntek
Egy újabb péntek
Fizikailag nem volt túl aktív nap, annyira fáj minden részem reumatikus jelleggel, hogy még tornázni sem tudok. A derekamat igaz, hogy néha elfelejtem kenegetni, néha napok is kimaradnak... de régen akkor is, még a lumbágó is javult 1-2 nap után. Most meg semmi.
Szilvi dél körül elment a MÜK-ba, Bence ezalatt itthon volt. Most már jobban van, de így sincs vele semmi gond. Szilvi mindent odakészít neki és hát ugye, az okostelefon... hát az prímán helyhez köti.
Megettem egy sparos kisdoboznyi currys csirke rizzsel című kaját. Tényleg miniatűr mennyiség, de nekem elég volt.
Elolvastam életem első felnőtt képregényét-mangáját, amit Istvántól kaptam: CLAMP: A hóistennő meséi címűt. Érdekes volt... már csak azért is, mert jobbról balra kell lapozni. De amúgy is érzékeny, csipkefinom, igazi japános, szomorú történeteket foglalt magában.
Megnéztem A múlt árnyékában 43-46. részét, a 47.-nél viszont ugyanaz jött elő, mint már az elején is egy résznél: rögtön az elején már nincs hang és leáll. Ehhez természetesen István segítsége kell, remélem, tud segíteni.
Ezenkívül a Drága örökösök és a BK várt megnézésre természetesen.
Szilvi dél körül elment a MÜK-ba, Bence ezalatt itthon volt. Most már jobban van, de így sincs vele semmi gond. Szilvi mindent odakészít neki és hát ugye, az okostelefon... hát az prímán helyhez köti.
Megettem egy sparos kisdoboznyi currys csirke rizzsel című kaját. Tényleg miniatűr mennyiség, de nekem elég volt.
Elolvastam életem első felnőtt képregényét-mangáját, amit Istvántól kaptam: CLAMP: A hóistennő meséi címűt. Érdekes volt... már csak azért is, mert jobbról balra kell lapozni. De amúgy is érzékeny, csipkefinom, igazi japános, szomorú történeteket foglalt magában.
Megnéztem A múlt árnyékában 43-46. részét, a 47.-nél viszont ugyanaz jött elő, mint már az elején is egy résznél: rögtön az elején már nincs hang és leáll. Ehhez természetesen István segítsége kell, remélem, tud segíteni.
Ezenkívül a Drága örökösök és a BK várt megnézésre természetesen.
2019. január 17., csütörtök
Vegyes
Délelőtt háztartásbelit játszottam. Azután gatyába ráztam magam, összepakoltam a szelektálthoz viendőket, megmelegítettem a lenti macskák részére szánt maradékot, és lementem.
Először a macskakaját raktam le a lépcső alá, majd elmentem a szelektált hulladékgyűjtőhöz, ahol megszabadultam a fölös göngyölegektől.
Utána a Sparba óvakodtam el az olvadó hófoltok között, igencsak koncentrálva az útviszonyokra.
Hazaérve egy gyorsan elkészíthető kaját hoztam össze: hagymás dinsztelt májat. Most sertésmáj volt lefagyasztva, múltkor megcsináltam resztelt májnak a nagy részét, s ami maradt, az pedig jó lesz az ilyen 1-2 adagos ételre magamnak. A májból fagyott állapotban nagyon vékony csíkokat vágok -- na persze ehhez rendkívül optimális lenne igen éles kés, ami nálunk kizárt... úgyhogy eltart egy ideig akkor is a farigcsálás, ha csak saját részre csinálok kaját. Feldarabolok egy nagy fej hagymát, sózom, megdinsztelem, majd rá a maroknyi májcsíkot. Fagyott állapotából enged annyi vizet, hogy nem kell hozzá önteni, hiszen nagyon hamar megvan. Kis fokhagyma, bors, majoránna, s már kész is. Kenyérrel tunkolva szoktam enni.
Elfelejtettem lefotózni, de ilyesmi, csak kicsit több hagymás szafttal és olyan vékonyak a májcsíkok, mint a szalmaburgonya. Ez is az én kajásfotóm, csak ez nem fagyasztott sertésmájból és nem vékony csíkokra lett vágva.
Viszont ilyet ebédeltem, és ami maradt, estére is elég volt.
Szilvi is megkapta a MÜK-nél a minden második alkalombeli elektronikus jelentkezés lehetőségét, most próbálta először. Viszont mikor ezt kínálták neki, nem adtak át mindent, ami ezt lehetővé teszi... Úgyhogy hiába adtam át a mintát, hogyan csinálja, mit írjon a jelentkezésben, a délutáni válaszban nem fogadták el, mivel nem volt valami aláírva... Egyszóval holnap be kell menni személyesen.
Innentől szünetekkel néztem ezt is, azt is, köztük neteztem, ez-az, amaz.
Drága örökösök, BK, A múlt árnyékában 40-42. részek.
Először a macskakaját raktam le a lépcső alá, majd elmentem a szelektált hulladékgyűjtőhöz, ahol megszabadultam a fölös göngyölegektől.
Utána a Sparba óvakodtam el az olvadó hófoltok között, igencsak koncentrálva az útviszonyokra.
Hazaérve egy gyorsan elkészíthető kaját hoztam össze: hagymás dinsztelt májat. Most sertésmáj volt lefagyasztva, múltkor megcsináltam resztelt májnak a nagy részét, s ami maradt, az pedig jó lesz az ilyen 1-2 adagos ételre magamnak. A májból fagyott állapotban nagyon vékony csíkokat vágok -- na persze ehhez rendkívül optimális lenne igen éles kés, ami nálunk kizárt... úgyhogy eltart egy ideig akkor is a farigcsálás, ha csak saját részre csinálok kaját. Feldarabolok egy nagy fej hagymát, sózom, megdinsztelem, majd rá a maroknyi májcsíkot. Fagyott állapotából enged annyi vizet, hogy nem kell hozzá önteni, hiszen nagyon hamar megvan. Kis fokhagyma, bors, majoránna, s már kész is. Kenyérrel tunkolva szoktam enni.
Elfelejtettem lefotózni, de ilyesmi, csak kicsit több hagymás szafttal és olyan vékonyak a májcsíkok, mint a szalmaburgonya. Ez is az én kajásfotóm, csak ez nem fagyasztott sertésmájból és nem vékony csíkokra lett vágva.
Szilvi is megkapta a MÜK-nél a minden második alkalombeli elektronikus jelentkezés lehetőségét, most próbálta először. Viszont mikor ezt kínálták neki, nem adtak át mindent, ami ezt lehetővé teszi... Úgyhogy hiába adtam át a mintát, hogyan csinálja, mit írjon a jelentkezésben, a délutáni válaszban nem fogadták el, mivel nem volt valami aláírva... Egyszóval holnap be kell menni személyesen.
Innentől szünetekkel néztem ezt is, azt is, köztük neteztem, ez-az, amaz.
Drága örökösök, BK, A múlt árnyékában 40-42. részek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
