Pihenős

Világossá vált, hogy anyámnál nem egyszerű a mobilkezelés. Pedig anno a kis Siemensét kente-vágta. Mint kiderült, többször is akart hívni, de nem tudott; kiderült, hogy kizárólag az utolsó hívások kijelzést használja... Tehát ha én vagyok az utolsó hívó, fel tud hívni, ha nem, akkor úgy járt.
Így aztán a vonalason hívott, annak meg simán ki kellett volna írnia, hogy anyám a hívó, mert mindenkit, aki elképzelhető, hogy azon hívhat, beleraktam a telefonkönyvbe. Úgy emlékszem, régebben kiírta az ő nevét is, de biztosra veszem, hogy öcsémékét, bátyámét is kiírta; úgyhogy ez rejtély számomra is, hogy miért nem így lett. Ráadásul 5 kicsengés után le is tette, ami alatt én nem valószínű, hogy okvetlen fel tudom venni.
Mindenesetre egyszer csak váratlanul mégis hívott a mobilon. Azt mondta, nézegette a mobilt, néha nyomott egyet erre-arra, s véletlenül "előjöttem". Már tudom, ha legközelebb megyek, mindenképpen én fogok tartani egy minden apró részletre kiterjedő infóáradatot, csupán a legszükségesebbekről. Az sem idegesít, ha tízszer kell elmagyarázni, csak értse meg. Nyilván kell némi rutin hozzá, hogy biztonsággal nyúljon hozzá, de ezt nem lehet megszerezni úgy, hogy nem merjük használni...

Halászlevet ettem, neteztem, játszottam, leveleztem.
Este néztem a Drága örököst, a BK-t, és A múlt árnyékából délutántól kezdve, nem folyamatosan, alvásig megnéztem 4 részt.