Pestről haza

Ma már nem voltak különösebb terveink házon kívüli programok szempontjából.
Lefotóztam az ajándékjaimat a lépcsőn, István megkísérelte felrakni az új képeket a falra, de az első lehetőségnél az egyik le is esett. Mázli, hogy nem tört el az üvege a keretnek...
Folyamatosan próbáltam pakolgatni a cuccaimat, figyelni, hogy ne maradjon itt semmi.
A napot kitöltöttük filmnézéssel. Így pl. A múlt árnyékában 12., 13. részét, az Alpha és a Gourmet detektív filmeket néztük.
Úgy 1 óra körül István lement a kínai kajáldába, és hozott két adag kaját.
Szezámmagos csirke és illatos csirke volt az enyém, mindkettő a tésztába forgatott fajtából, nagyon finom, ropogós "lekváros" csirke rizskörettel. Itt jó nagy darabokból áll ez a fajta kaja, és tényleg isteni volt, bár csak felét ettem meg.
Egyébként ittlétem alatt az itthoni kaják előtt ittam egy-egy kispohár meggyes vermutot, kaják után pedig sört, kivéve az első két nap, amikor a pezsgőzés ment. Amúgy meg gyömbérüdítőt ittam reggel-este, és napi kétszer kávét. Szóval István amúgy rendesen gondoskodott efelől.😊
Kaptunk egy töltőkábelt, mivel Szilvinek már régen nem használható a fényképezőgépéhez a meglévő.
Az utolsó film után készülődtem. Öltözködés, és mindennek az elpakolása következett. Nem találtam azt a felsőt, amiben jöttem... többször kipakoltam, átnéztem a lehetséges helyeket, s mivel az istennek nem lett meg, felajánlottam a vakok javára...
Háromnegyed 6-kor indultunk, volt még egy jegyem, és szerencsére hamar jött a troli. Iszonyat szél fújt, --5 fok volt, úgyhogy teljesen normális, hogy nem gyalogoltunk, pláne ennyi cuccal.
Korán kiértünk a Nyugatiba, ahol egy idő után észleltük, hogy az IC, ami máskor ilyenkor már bent szokott állni, a tábla szerint 35 percet késik! Ha így lesz, akkor fog beérkezni, amikor már indulnia kéne vissza. Kb. így is lett...
Szerencsére István fel tudott velem szállni a táskával és el tudtunk rendezkedni, utána leszállt, nehogy elinduljon vele együtt a vonat... de mondjuk, kár volt rohanni, mert még egy negyedórát ácsorogtunk, úgyhogy pont ennyi késéssel indult a vonat.
Közben Istvánnal telefonon beszélgettünk az ablak két oldalán, én pedig roppant boldog voltam, hogy a ritkán adódó kedvenc ülőhelyemet kaptam, egy egyes ülést; ennek egyetlen hátránya, hogy közvetlenül az ajtó után az az első szék, és hát a sok ajtónyitogatás télen nem okvetlen kellemes.
De az mindennél jobb, hogy senki nem ül mellém.
Elbúcsúztunk, mikor indult a vonat.
Nyugalmas, csendes út volt, eltekintve egy Ceglédnél átellenben bevágódó pasitól, aki 5 almát hersegett-csámcsogott-szörcsögött be az úton, és cseppet sem fogta vissza magát... Rosszul vagyok a pocsék (alma)evésektől. Egyébként sem tartok bizonyos kajaevéseket társaságinak... az almát amúgy is elég nehéz kulturáltan enni, de ha valakit ráadásul abszolút nem érdekel, sőt, mintha élveznék is, hogy másokat idegesítenek...
Na mindegy, nem csak én vagyok ilyen háklis! Jól láttam, hogy ahogy én is, mások is csak úgy tesznek, mintha mi sem történne, de láttam az összepillantásokat és a szemforgatásokat még a harmadik széksorokban is... brrr.
Debrecenbe érve megtartottuk a késést. Le és felmásztam az aluljáróban a lépcsőkön, majd egyenest a taxikhoz mentem. Több utassal egy időben egyszerre elfoglaltuk a bent álló 5-6 taxit...
10 percbe sem telt, már otthon voltam. 1460 volt a taxi, 1600-at adtam. Két és fél éve még majd' 300-zal kevesebb volt, de mit csodálkozom, mindig minden feljebb megy, miért pont a taxi nem.
Mindenesetre az első 7-8 évben villamosoztam, buszoztam ilyenkor, félórákat vártam buszra, volt, hogy este 11-re értem haza. Ráadásul akkoriban minden hónapban mentem, és másnap dolgozni kellett! No, mostanra már nem mártírkodunk az ezer bajunkkal. Nem sajnálom a taxira valót évente 1-2 alkalommal, tökre megéri a kényelem, meg hogy 10 perc és kész.
Otthon kipakoltam, átöltöztem, majd mindent elpakolásztam. Közben felhívtam Istvánt, hogy minden oké, ő pedig mondta, hogy képzeljem, meglett a felsőm! Be volt ágyazva!😆😆😆 Azaz sose találtam volna meg...
Feltöltöttem azért a képeket a gépre, meg körbenézegettem a neten.
Éjfél után isteni érzésekkel áztattam magam egy tele kád meleg vízben. Kit érdekelt, hogy nem tanácsos; piszok jóóóól esett, az egyszer biztos!
Fél 2-kor raktam magam ágyba, tök jól felmelegedve. Most már csak drukkolni kell, hogy utólag se törjön ki rajtam valamiféle takonykór!