2019. január 28., hétfő

Hóember

Mivel tegnap is rendesen betartott a hóesés, így kora reggel öröm volt bentről nézni a külvilágot. Még nem járkálták le az autók sem, a fehérség legnagyobb része hibátlan volt.

Összeszedtem a lenti macskák részére az alkalmas maradékokat, előkészítettem számukra.
Tejfölös bablevest főztem.
Netezés közben két-három forrásból is értesültem, hogy a hétvége folyamán itt, tőlünk nem messze egy elegáns hóember készült. Még az újságban is benne volt, és a helyi online híroldalakon. Ahogy beazonosítottam, szerintem ha jobb lenne a szemem, a konyhaablakból akár el is láthatnék odáig!
Úgy döntöttem, hogy ezt nem hagyhatom ki; úgyhogy összekaptam magam és lementem a fényképezőmmel... S ha már lementem, eszembe jutott, hogy a karórám leállt, és az utóbbi pár "kijárási" alkalommal már nagyon hiányzott... Alapvetően ilyenkor tudja meg az ember, milyen gyakran tekint az órájára. Én egyszerűen nem bírnám megszokni, hogy minden alkalommal rángassam elő a mobilt. A karórára nézés abszolút automatikus, és amúgy akkor fogalmunk sincs, milyen komoly hiány az, ha nincs. Valamint fölöttébb idegesítő, hogy mindannyiszor a csupasz helyét látom...
Szóval, hogy ne csupán a hóember miatt menjek, ezt is le akartam rendezni, mivel a piac pont a lakás és a hóember közt helyezkedik el.
A piacon viszont igen nagy pangás volt, mindenesetre az "órás bácsi" nem volt jelen, tehát nem tudtam elemet cseréltetni. Egyúttal banánt néztem volna, mivel holnap megyek anyámhoz és vittem volna neki -- hát amiket láttam, igen "viseltesek" voltak, inkább kihagytam.
Tehát ez a része nem járt sikerrel a leruccanásomnak. Mentem tovább a hóemberhez...
Szerencsére még sikerült időben elkapnom, még nem rongálták meg. Bár a netes fotókon láttam, hogy madárka is ült a vállán, valamint a kutyának a kis sűrű gallyakból fülbojtjai is voltak... Hát ezek, valamint a gombokként szolgáló fekete kupakok közül már néhány leesett a hóba, de még így is nagyon dekoratív volt a kutyás hóember!👍😊
Az egyik netes képen látszott az oldalán két vagy három név is, de mára már nem volt kivehetően olvasható.
Itt az első képen mögötte ott van a sárga kanyar, ahol lakunk...


No, nekem ez már önmagában is élmény volt egynek! 💙
Otthon, mielőtt délután Szilvi az iskolába indult Bencéért, megmelegítettem a macskakaját, és leküldtem vele a lentieknek. Legalább ne azonnal fagyjon már meg, ha nem fogy el egyből.

Megnéztem az Elif múlt pénteki részét, majd este a megszokott két néznivalómat, s a szlovák sorozatomból éccaka megnéztem két részt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése