Teljes kiőrlés örömei

Elég nagy hó takar mindent. Volt, aki kereste az autóját lent a parkolóban, és letörölt 5-6-ot itt-ott, mire megtalálta. Ugyanis egyforma fehér buckák sorakoztak lent reggelre.

Szilvire bíztam egy számla befizetését.
Lerendeztem a hűtős maradékokat, előkészítettem dobozba a lenti macskáknak.

Neteztem, olvastam, cseteltem.
Volt egy csengetés, mire csak óvatos kukucskálóhasználattal reagáltam: láttam, hogy mindenhova csengetnek. Ilyenkor ha valaki kinyitja, igyekszem valamit elcsípni a beszédből, hogy fontos-e vagy sem. Flip kábelszerelés volt a téma, de egy ilyennel már beszéltem pár hónapja, amikor is azt hittem, postás és kinyitottam...
Nem, ha áttérek másik szolgáltatóhoz, akkor az a Digi lesz (már jóval azelőtt is azzal szemezgettem, mielőtt még Dani ott kezdett dolgozni).

Bosszúságomra egy fél kiló lisztet ki kellett dobni, mert két nejlonzacskós bekötés, plusz így bele tetős műanyag dobozban való tartás ellenére lakók nyomát fedeztem fel. Nem tudom már, mit csináljak, most pedig jó ideje úgy tűnt, nincsenek vadállatok sehol. Minden be van zacskózva, kötve, dobozolva, és mégis előfordul.
Na most, mikor ugye, elhatároztam és beleéltem magam a nokedlikészítésbe, idegesítő, hogy nincs itthon liszt. Aztán észleltem, hogy van itthon, Szilvi vette nemrég, de az teljes kiőrlésű. Az életben nem dolgoztam még ilyennel, és sajnálom, egészségesség ide vagy oda, nekem tök ízetlenek ezek a cuccok. Kenyérben is.
A lisztet még nem próbáltam, de gondoltam, egye fene, csinálok nokedlit mégis, ha ez van, ezzel.
Franc nem gondolta, hogy ezt általában vegyíteni szokták normál liszttel! Én idióta, egy az egyben úgy használtam, mintha normál liszt lenne. Kaptam is egy szürkésbarna színű, nokedli jellegű cuccot.
Gombapaprikás mellé készítettem volna, így nézett ki:

Éhes ember ne válogasson, dorgáltam magamat; úgyhogy nekiláttam.
Akármilyen éhes voltam, én ezt nem tudtam megenni. No, ilyen ízeket (vagy inkább íztelenségeket), vagy még ennél is rosszabbakat éreztem én majdnem 8 hónapig a kemó alatt és után, amikor nem tudtam enni. Papíríz, szappaníz, fűrészporíz, NagySemmi íz. Pár darabot leerőltettem, mert egyébként meg ugye, első evésem lett volna délután 2-kor, éhesen. De sajnáltam szerencsétlen gombát, hogy most akkor mi lesz vele, mert az tuti, hogy Szilviék sem fogják szeretni, mert igaz, hogy Szilvi vette ezt a lisztet, de véletlenül... Szóval főztem ki némi orsótésztát, hogy ne menjen kárba a gomba. Így jártam.
(Később azért Szilvi eszegetett belőle. Mondta, hogy bűnrossz, de sajnálja, hogy kidobjuk... és hát egészséges. Mondtam, hogy egészségére, de nem KELL megenni, tényleg, ha "nem ízlik"! Sokkal jobbakat is kidobunk néha, ha már nem kell senkinek.)

Netezés, játék, csetelés.
Drága örökös, BK, Múlt árnyéka 24., 25. részek.

Tornákról

Ez a hét ilyen háztartásbeli, nyugis lesz.
A mozgást itthoni tornával szoktam pótolni, erről nemigen írtam még. A karomat az ödéma miatt amúgy is folyton tornáztatni kell, ezt bárhol, bármikor is csinálom, ha eszembe jut. Tehát akár a gép előtt ülve, akár a tévé előtt, vagy akár főzés közben.
Nehéz ügy a tornázás, mert hiába van meg az elhatározás és a jóakarat, ha nem engedelmeskednek a csontok-inak-izmok (vagy ami ez utóbbi helyén van) a reuma és ízületi fájdalmak, vagy egyszerűen az erőtlenség miatt. Számtalanszor beleáll bármilyen mozgásnál szinte bárhová a fájdalom, a görcs.
De pont emiatt kell mozgatnom magam, mielőtt itt teljesen lebénulnék. Az állandó lábfejzsibbadás sem véletlen, bármit csinálok, megvan (sajnos, ezt is a kemó hozta elő, mint sok mást). A mozgásban tartással az ember talán kitolhatja valamennyire a korlátokat...
Van, amikor kissé túltornázom magam, és utána egy hétig fáj valamim annyira, hogy alig bírok arrébb menni, vagy az ágyban megfordulni. Pedig óvatosan kezdem mindig. Csináltam ezekről annyi könyvet, míg dolgoztam; tudom, hogy nem szabad ajtóstul rontani és szakadásig nyújtani vagy erőltetni az embernek magát. Főleg az ilyen leamortizálódott fizikummal.

Reggel kiírtam és kiragasztottam cetlire a hideg-meleg vízórák állását. 1 óra után jönnek leolvasni, és ez a biztos.
Szilvi bevásárolgatott a listám alapján, amit felírogattam neki.
Odaadtam neki a kis mini karácsonyfámat, hogy szedje le, rakja el -- ő tudja, hol, hova, miképpen tegye el, eddig is nála voltak ezek.
Az a típus, aki majdnem húsvétkor szedi le a karácsonyi díszleteket meg a fákat, de ami nálam van, ne növelje már a zsúfoltságot.
Amúgy is, mi tagadás, Honesty -- 13,5 éves kora ide vagy oda -- jó párszor utánamászott ennek is, bárhová tettem, megtalálta a módját, hogy hozzáférkőzzön. Nem tudom, miért, de imádta nyalogatni a fát is meg a díszítését is. Aznap, amikor karácsony első napján anyámhoz mentünk, ahogy írtam is, Szilvi jóval később indult, mint a többiek, ahogy odaértek. És közvetlen pl. az indulása előtt Honesty levarázsolta a fát a komód széléről. A plüssös fotelen valahogy felakrobatizálta magát, és addig bactatta, míg le nem zúgott a karácsonyfa. Szilvi a hanghatásra visszament, és mivel már amúgy is nagyon késésben volt, a széttört díszekre újságokat teregetett... este söpörtem össze. 2-3 díszem az őskorból bánta az akciót.

Letisztítottam a tűzhelyet zsíroldós spriccelős tisztítóval.
Délután újra elkezdett esni a hó!
Blogpótlással foglalkoztam, de cseteltem, játszottam, neteztem is.
Este pirítóst csináltam forralt borral, jól felmelegített.
Megnéztem a Drága örököst, a BK-t, valamint a szlovák sorozatból a 23. részt.

Télidő

Hóesés, fehérség, mínusz 5 fok.
Olyan jó, hogy éjjel sem kell kislámpát gyújtani, tök jól lehet tájékozódni, mert a fehérség miatt nincs sötét.
Zöldséglevest készítettem sok zöldséggel, vékonymetélttel, és rájártam.
Blogpótlással foglalkoztam, közben csetelgettem többfelé.

Anyámmal telefonoztunk. Dani ma ment hozzá, mert hétvégén még nem volt olyan állapotban. Így sem okvetlen jó, hogy csúszkál a biciklivel a hóban, betegen... de hát ugye, az aldis tálkás macskakaja igencsak fogyóeszköz...
Nyilván anyámat nem dobja fel a hóesés, de a szomszéd Imre bá nagyon rendes, és eltakarítja a havat őelőle is. Nem volt ez mindig így, és anyám mindig szabadkozik is, de mondjuk, kölcsönösek ezek a segítési dolgok. Ők már az utolsók a "régi öregek" közül az utcájukban, akik még segíthetik egymást.

Este Drága örökösök, BK, A múlt árnyékában 21., 22. része.

Hóesés és béke

Hóesésre ébredtünk, szép fehér lett minden megint. Vízkereszt van.
Blogpótlással foglalkoztam, hajat mostam.
Dani ma is pihent, Bencét este hozták.
Este bundáskenyeret sütöttem, éjjel 1-ig pedig A múlt árnyékában sorozatból néztem meg 15--20. részig.

Lefotóztam a plüssöket, melyeket most kaptam Istvántól...
Van egy darab, keresztanyámtól örökölt karfa nélküli, kis típusú fotelem. Kb. majdnem annyi idős, mint én. No, ez a fotöj púposan tele van a plüsseimmel. Pedig akár én is ücsöröghetnék néha benne, ha mondjuk, nagy tévénéző lennék...

Csendes szombat

Délelőtt e-bankon elintéztem a közös költség utalását.
Azután regisztráltam egy nagyerdei egyesületi programra, az erdőspusztai kirándulásra 26-án -- aztán majd meglátjuk... szakadó esőben vagy jégpálya esetén nyilván nem megyek.
Fél 2 körül Bencust elvitték.
Csirkeszárnypörköltöt főztem tarhonyával, meggybefőtt kíséretében meg is ebédeltem.

Erőltettem a ténykedést, de valahogy szédültem és gyengének éreztem magam, szerencsére ilyesmi ritkán fordul elő. Viszont elkerülhetetlen volt kivételesen, hogy egy órát lepihenjek. Nem aludtam, csak lazultam kicsit.
Folytatni akartam a szlovák sorozatot, de a soron következő rész az első 2 percben lefagyott... többször is megpróbáltam vagy újrakezdtem, mindig ez lett a vége.
Ezért Istvánt megkértem, töltené le újra, valamint akkor már a tegnapi Drága örökösöket is, mivel az első 20 percet nem láttam.
Miután elküldte ezeket és letöltöttem, pendrájvra kitettem, megnéztem.
Blogpótlással foglalkoztam. Dani nem jött a szennyessel, bár nem is mondta biztosra, és most így nem is sürgős, ha nem megy dolgozni jövő héten.
Hajnali 2 óráig elvoltam az e heti -- szerda, csütörtök, pénteki -- Eliffel.

Otthonosságban

Már tegnaptól kezdődött az iskola, úgyhogy ma már másodjára indítottak Bencéék. Nem kényeztették el most az iskolásokat a szünettel, a pár nap zöme amúgy is ünnepnap volt... Megkaphatták volna már ezt a hetet.
Délelőtt István telefonált, majd én hívtam fel anyámat, hogy tudassam, itthon vagyok, megvagyok.
Neki nem meséltem arról, hogy nincs fűtés, mikor szilveszterkor telefonon beszéltünk, mert akkor tudom, még jobban idegeskedett volna.
Szilvi a Tescóba ment, nem tudván előre a 4 tasakos Félix-akcióról, nem készült rá, de szerencsére tudott 5 csomaggal hozni.
Mesélte, hogy sokat voltak Honesty kedvéért a szobámban, hogy kényeztessék őt. Éjjel egyedül volt, de nem vette Szilvi észre, hogy lelkibeteg lenne. Kaját és almozást ugyanúgy kapott, s hogy mellé még simit is, azzal prímán elvolt.
Dél körül lementem, vettem fel pénzt az ATM-ből, és vásároltam a Coopban.
Nem adtak pontot, de szerencsére eszembe jutott és rákérdeztem; mire 2 helyett 7-et (!) kaptam! Vége felé jár a pontgyűjtés, asszem, még jövő keddig tart. Mivel Szilvinek már minden plüss megvan, így tudom, hogy most már nekem gyűjt, és mint kiderült, eleve már csak 2 hiányzott hozzá!
Azt láttam, hogy van egy krokodil, de két helyen vannak a plüssök, a másiknál elfelejtettem nézelődni, de Szilvi szerint ő több krokodilt is látott nemrég...
Mikor délután ment a gyerekért, bementek a Coopba, hogy beváltsák a pontgyűjtőt krokira; és mit ad isten, már nem volt... úgyhogy beszerezte nekem a teknőst, az is nagyon cuki!💗
Hiszen volt nekem 20 évig egy ékszerteknősöm, Kleofás... mint tudjuk. Azaz inkább eredetileg a Danié lett az akkoriban újdonságszámként megjelenő tinininja-korban, mikor másodikos volt... de senki nem lepődik meg nyilván, hogy ilyenkor mindig a szülőé annak minden gondja.

Pirított sertésmájat csináltam jázminrizzsel.

Csetelgettem Istvánnal, albumot készítettem a FB-re a westendes fotókból.
Pendrájvról megnéztem a tegnapi Drága örökösöket és a BK-t, mert ugye, ezek alatt én még javában vonatoztam hazafelé, de István szerencsére átküldte nekem.
Ezután nemsokára kezdődött is mindkettőnek a mai része. Azokon túlesve Danival cseteltem, megtudtam, hogy tegnap már betegen dolgozott, este elég magas láza volt, és fájtak-fájnak a végtagjai, izmai. Ma elment az orvoshoz -- influenza. Antibiotikumot is kapott. Kérdeztem, hogy van-e kajája, nincs-e szüksége valamire, kiváltotta-e a gyógyszereket -- mondta, hogy megvan mindene, ne aggódjak, issza a forró teákat, szedi a gyógyszert. Mától táppénzen lesz, és jövő csütörtökön kell visszamenni az orvoshoz, ez azt jelenti, hogy akkor már nyilván egész jövő hét is erről szól majd.

**

Leona-nap -- egészségemre!😻💗

Pestről haza

Ma már nem voltak különösebb terveink házon kívüli programok szempontjából.
Lefotóztam az ajándékjaimat a lépcsőn, István megkísérelte felrakni az új képeket a falra, de az első lehetőségnél az egyik le is esett. Mázli, hogy nem tört el az üvege a keretnek...
Folyamatosan próbáltam pakolgatni a cuccaimat, figyelni, hogy ne maradjon itt semmi.
A napot kitöltöttük filmnézéssel. Így pl. A múlt árnyékában 12., 13. részét, az Alpha és a Gourmet detektív filmeket néztük.
Úgy 1 óra körül István lement a kínai kajáldába, és hozott két adag kaját.
Szezámmagos csirke és illatos csirke volt az enyém, mindkettő a tésztába forgatott fajtából, nagyon finom, ropogós "lekváros" csirke rizskörettel. Itt jó nagy darabokból áll ez a fajta kaja, és tényleg isteni volt, bár csak felét ettem meg.
Egyébként ittlétem alatt az itthoni kaják előtt ittam egy-egy kispohár meggyes vermutot, kaják után pedig sört, kivéve az első két nap, amikor a pezsgőzés ment. Amúgy meg gyömbérüdítőt ittam reggel-este, és napi kétszer kávét. Szóval István amúgy rendesen gondoskodott efelől.😊
Kaptunk egy töltőkábelt, mivel Szilvinek már régen nem használható a fényképezőgépéhez a meglévő.
Az utolsó film után készülődtem. Öltözködés, és mindennek az elpakolása következett. Nem találtam azt a felsőt, amiben jöttem... többször kipakoltam, átnéztem a lehetséges helyeket, s mivel az istennek nem lett meg, felajánlottam a vakok javára...
Háromnegyed 6-kor indultunk, volt még egy jegyem, és szerencsére hamar jött a troli. Iszonyat szél fújt, --5 fok volt, úgyhogy teljesen normális, hogy nem gyalogoltunk, pláne ennyi cuccal.
Korán kiértünk a Nyugatiba, ahol egy idő után észleltük, hogy az IC, ami máskor ilyenkor már bent szokott állni, a tábla szerint 35 percet késik! Ha így lesz, akkor fog beérkezni, amikor már indulnia kéne vissza. Kb. így is lett...
Szerencsére István fel tudott velem szállni a táskával és el tudtunk rendezkedni, utána leszállt, nehogy elinduljon vele együtt a vonat... de mondjuk, kár volt rohanni, mert még egy negyedórát ácsorogtunk, úgyhogy pont ennyi késéssel indult a vonat.
Közben Istvánnal telefonon beszélgettünk az ablak két oldalán, én pedig roppant boldog voltam, hogy a ritkán adódó kedvenc ülőhelyemet kaptam, egy egyes ülést; ennek egyetlen hátránya, hogy közvetlenül az ajtó után az az első szék, és hát a sok ajtónyitogatás télen nem okvetlen kellemes.
De az mindennél jobb, hogy senki nem ül mellém.
Elbúcsúztunk, mikor indult a vonat.
Nyugalmas, csendes út volt, eltekintve egy Ceglédnél átellenben bevágódó pasitól, aki 5 almát hersegett-csámcsogott-szörcsögött be az úton, és cseppet sem fogta vissza magát... Rosszul vagyok a pocsék (alma)evésektől. Egyébként sem tartok bizonyos kajaevéseket társaságinak... az almát amúgy is elég nehéz kulturáltan enni, de ha valakit ráadásul abszolút nem érdekel, sőt, mintha élveznék is, hogy másokat idegesítenek...
Na mindegy, nem csak én vagyok ilyen háklis! Jól láttam, hogy ahogy én is, mások is csak úgy tesznek, mintha mi sem történne, de láttam az összepillantásokat és a szemforgatásokat még a harmadik széksorokban is... brrr.
Debrecenbe érve megtartottuk a késést. Le és felmásztam az aluljáróban a lépcsőkön, majd egyenest a taxikhoz mentem. Több utassal egy időben egyszerre elfoglaltuk a bent álló 5-6 taxit...
10 percbe sem telt, már otthon voltam. 1460 volt a taxi, 1600-at adtam. Két és fél éve még majd' 300-zal kevesebb volt, de mit csodálkozom, mindig minden feljebb megy, miért pont a taxi nem.
Mindenesetre az első 7-8 évben villamosoztam, buszoztam ilyenkor, félórákat vártam buszra, volt, hogy este 11-re értem haza. Ráadásul akkoriban minden hónapban mentem, és másnap dolgozni kellett! No, mostanra már nem mártírkodunk az ezer bajunkkal. Nem sajnálom a taxira valót évente 1-2 alkalommal, tökre megéri a kényelem, meg hogy 10 perc és kész.
Otthon kipakoltam, átöltöztem, majd mindent elpakolásztam. Közben felhívtam Istvánt, hogy minden oké, ő pedig mondta, hogy képzeljem, meglett a felsőm! Be volt ágyazva!😆😆😆 Azaz sose találtam volna meg...
Feltöltöttem azért a képeket a gépre, meg körbenézegettem a neten.
Éjfél után isteni érzésekkel áztattam magam egy tele kád meleg vízben. Kit érdekelt, hogy nem tanácsos; piszok jóóóól esett, az egyszer biztos!
Fél 2-kor raktam magam ágyba, tök jól felmelegedve. Most már csak drukkolni kell, hogy utólag se törjön ki rajtam valamiféle takonykór!