Vasárnapzajlás és NYT-kihívás

Sokáig aludtunk.
Mostanság úgy érzem, addig jó, míg alszom. Legszívesebben aludnék egész nap, ha nincs más program, vagy ha nem sajnálnám rá a időt. Addig nem gondolok rá, mi várhat rám. De ahogy eszmélek, már azonnal eszembe is jut. És akkor tudom: elkerülhetetlen, kikerülhetetlen, megoldásra vár kíméletlenül; és fogalmam sincs, mi fog rám várni. Az agyam folyamatosan működik a), b) és c) verziókban. Melyik esetben mi mindent kell elintézzek. Most, meg majd...

Délután cordon bleut sütöttem ki kettőt, két szem tört krumplival. Legalább fele mindkettőnek megmaradt.
A krumpli levében meg sárgarépét, fehérrépát főztem meg leveskockával, és aprókockát főztem bele. Kísz.
Tegnap az anyám sültjét és rizibizijét ettük, de még mára is maradt, Szilvi azt ette.
Haramiának is aprózok vékonyan a sült húsból, mert az ő kajáltatása nem egyszerű.

Ezután folytattam egy cicatörténetes könyvet, berámoltam az egész jövő heti gyógyszeres "komódot", miközben úgy három napja háromféle szám zaklat felváltva azon a telefonon, aminek a számát soha meg sem adom és nem is az én nevemen van -- ez a családi csomagos, előfizetéses telefon, amit Danitól kaptam, és négyen használjuk. Tehát ha ezen ismeretlen szám csörög, akkor az tuti nem engem keres.
Egyébként ezek közül két szám, vagy nagyon hasonló volt pénteken a közhasználatú telefonomon is, este fél 10-kor!!! Én ideges vagyok ezektől a hívásoktól. Nyilván nem veszem fel, ráadásul beütve a gugléba az összes telefonszám meg volt jelölve, mint zaklató -- végigolvastam a kommenteket, elég változatosak, lényeg, hogy meg van jelölve, mindegyik másokat is zaklat, van, akit vasárnap "hajnali 8-kor", mint ahogy engem péntek este fél 10-kor -- hát normális??? De vasárnap délben és utána 3 óráig fél óránként. Általában két vonalas és két mobil váltogatja egymást.
Azt hittem, le lehet tiltani az ilyen számokat, de ha jól néztem utána, naná, hogy csak okoson lehet ilyet.
István átküldött egy filmet még délután, és este meg is néztem. Bob, az utcamacska volt, amit már olvastam, és nagyon szeretem. A film is nagyon tetszett. Most pont erre volt szükségem. Nem volt véletlen, hogy olvasni is cicásat olvastam ma...

* * *

Olvassunk New York Times bestsellereket!
Ramonais vette át a kihívást, és irdatlan sokan vállaltuk be, jómagam az 1380. lettem.

Elsőre talán nem mindenkinek ismerősek ezek a könyvek de ha szétnézünk a könyvespolcunkon, biztos találunk olyan könyvet, ami felkerült a híres napilap bestsellerlistájára. (A borítókon általában feltüntetik.) Kapásból pár könyv, amit már olvastam:  Párválasztó, Beavatott, Gyönyörű sorscsapás, Egy ropi naplója, Marley meg én stb. 
Na de mi a feladat? 
- Jelentkezz! 
- Olvass el egy NYT bestsellert! Olyanok is érnek, aminek a szerzője NYT bestsellerszerző. A kihívás kezdetétől fogadom el az olvasásokat. :) 
- Linkelj, és ha akarsz, értékelj! 
Ha valami baj van a jelentkezéssel, azt mindig megírom, ezért ha nem lettél zöldítve és nem is írtam, akkor valószínűleg nem vagyok „internetközelben”.:) Maximum 1 hét türelmet kérek.:) 
És nem utolsósorban köszönöm, hogy te is megcsinálod a kihívást!!
Egy kis segítség! Összegyűjtöttem az idei ifjúsági bestsellereket, de ha megnézed a kihíváshoz csatolt könyveket, ott korábbiakat is találsz.
(Link)
Átvettem a kihívást: 2016. 11. 20. Annyiban változtatnék, hogy teljes olvasási dátumot kérek szépen. :)

Egyet kértek, én buzgómócsingmódra hármat hoztam -- mert ha lehet, miért ne? -- mindhármat szöveges értékeléssel is.
       Paula Hawkins: Lány a vonaton
       Jeff Kinney: Egy ropi naplója
       Jeff Kinney: Egy ropi naplója 2.
Megkaptam a 302. plecsnit.

Téli kihívás -- szombati dolgok

Évszakok - Tél
Emília5 kihívása, 179.-ként vettem észre, még éppen időben.

Arra gondoltam, hogy létrehozok egy évszakos kihívást. Most a TÉL kihívását. Február 28-ig kell teljesíteni. Erre most kevesebb idő jut, mint a többire, de azért bőven teljesíthető szerintem. Utána majd indítom a TAVASZT, március 1-jétől. Arra már 3 hónap lesz. Azután persze majd jön a NYÁR és az ŐSZ is. 
Mindenki jelentkezhet mindegyikre külön-külön is, tehát ha úgy akarod, csak az egyiken is részt lehet venni. 
Mit kell tenni ahhoz, hogy megszerezd a TÉL kitüntetését: 
Olvass el egy könyvet, amiben szerepel a tél. Éppen akkor játszódik, említik a hónapot, esetleg téli ünnepet, vagy esik a hó... lényeg, hogy hozz a könyvből, amit olvastál ennek kapcsán, egy idézetet, amiben megemlítik valamilyen módon a telet. Lehet újraolvasás is. Kérek egy „Én és a könyv” linket hozzászólásban, és az idézetet. Értékeld is a könyvet, mindenképp csillagosan és örülök neki, ha legalább pár szóban szövegesen is. Az olvasásokat csak a kihívás kezdete után fogadhatom el. Persze ne felejts el feljelentkezni a kihívásra. Remélem, sok mindenki érdeklődését felkelti, és sokan jelentkeztek rá. Várok mindenkit! Kukacoljátok a nevemet, hogy hamar észrevegyem. Igyekszem egy-két napon belül zöldíteni.

Erre a tinikorom óta vágyott, de csak mostanra beszerzett és nemrég olvasott
         Íva Herciková: Második szerelem
c. könyvét vittem, mely télen játszódik, tehát ömlesztve lehetett volna hozni a téli idézeteket, de két hangsúlyosat vittem, és persze szöveges értékelést is.
Ez a könyv az Öt lány a sarkamban c., általánosban olvasott csíkos könyv folytatása. Akkoriban évekig lestem ezt a folytatást, és sehol semmi... pedig az első részt rongyosra olvastam. Most Istvánnal megkerestettem pdf-ben, és lenyomtam egy nap pár itt töltött órájában.
Megkaptam a 301. plecsnit.

Amúgy Bencust elvitték délben, kissé meg is könnyebbült Szilvi, mert kicsit sok volt neki is ez a hét. Hiába van itthon, elég kimerítő azért ez az iskolázás, a megfelelés, teljesíteni sokszor úgy, hogy nem tudunk róla, miből mit kell...

Pénteken volt nekik a farsang, olyan 1-4-ig, hát, nem volt valami égigérő rendezvény, mert ebben benne van az öltözés az elején és végén, valamint a vitt nasik és üdítők kipakolása is. Szülők nem mehettek be, fotózni nem fotóztak. Ez egy kicsit zokon is esett Szilvinek. Egyébként Bencus kőember volt.:)

Majd nem tudom, lesz-e kedve, hogy beöltözzön itthon is a jelmezbe, hogy le tudjam fotózni; ha igen, majd itt bepótolom.

Éjszaka a Végzetes viszonyok c. thrillert néztem meg, Szilvi hívta fel rá a figyelmem. Jóóó volt.:)

Amúgy most fejeztem be a héten elkezdett két thrillert -- egyet gépben, egyet rendes könyvben, most hirtelen ez így három volt a múlt hetivel zsinórban (az is gépi pdf volt). Mind ajánlását a Molyról vettem, és Istvánnak köszönhetők a gépiek, a "rendes könyv" meg az volt, amit Valentinre kaptam tőle.

Anyámnál

Még csütörtök estefelé anyám hívott fel, megbeszéltük, hogy ma megyek, de majd még ideszól előtte. Úgyhogy kevéssel dél előtt ideszólt -- jó idő volt egyébként, csak igen nagy szél fújt. Ami olyan szempontból nem baj, hogy ezt a sok vizet segít felszárítani.
Most nem szakadtam bele a sok mindenbe, amit vittem, mivel szombaton voltam nála, tehát lényegében 6 napja. De azért most is összejött egy zacskó kenyérhéj, a leveses "vödör", vittem két tasak Luise cicakaját a hozzájáró macseknak, meg Szilvi is adott egy zacskó nasihagyatékot.:)
Nem is csodálkoztam, hogy a Gyepűsoron, azoknál a kerteknél, ahol máskor is szokott, most láttam először az idén hóvirágot. Az egyiknél dús sorban, sok van, szép nagyfejűek; viszont messzebb van a kerítéstől, nem tudom hatékonyan fotózni. A következő ház kertjénél ugyanez a probléma, ott foltokban vannak, de szintén elég messze.
Mivel ebben az oldalban építkezés van és ki van teljesen az úttestig kerítve a telek, ezért itt mindig kénytelen vagyok átmenni a túloldalra, pedig később is ráérnék a Kisbotosig. De talán ennek köszönhető, hogy mégis tudtam hóvirágot fotózni, ráadásul szép nagyfejűek, sűrűn nőve, és mit ad isten, végre közel a kerítéshez! Így is manipulálni kellett kicsinyég, míg a objektívvel beevickéltem a drótháló lyukjába, s onnan próbáltam néhány egészséges fotót produkálni úgy, mintha dehogyis lenne itt drótkerítés...

 
Na, eközben volt egy telefonhang, amit nem tudtam elég korán előhalászni, és hamar is abbahagyta.
Mivel az Emlőcentrum számát elmentettem, döbbenten észleltem, hogy szent isten, péntek kora délután... és ez AZ volt. El nem tudom képzelni, mi lehet péntek délután annyira fontos, hogy fel kellett volna hívniuk! Ami nem ér rá hétfőig... mert egyébként meg csütörtökre vagyok híva a szövettani eredményért.
A múltkorihoz hasonlóan -- akkor sem tudtam a rövid hívás alatt időben felvenni -- most is azt gondoltam (féltem is, de főleg reméltem), hogy visszahívnak; ámde nem hívtak vissza! Úgyhogy mikor erről pár óra elteltével levontam a konzekvenciát, akkor tudatosan intettem magam higgadtságra -- most innen úgysem tudnék, mondjuk, bemenni; nekem nincs kocsim, hogy olyan egyszerű lenne beugrani! De hétvégére minek is hívnának be? Hétvégére még a kórházakba is max. az igazán sürgős ügyek kerülnek.Úgyhogy erről a hívásról még anyámnak sem szóltam, később másnak sem.
Majd megtudom legkésőbb csütörtökön, de ha ennyire sürgős, akkor hétfőn majd felhívnak.
Anyámnál jól elbeszélgettünk, finomat főzött megint: rizibizi és egyben-sertéssült volt, csalamádéval.

 
Láttam az ide enni járó cicát is: egy cirmos cica, nem túl nagy. Anyám ugyanis kivitte neki összevagdosva a maradékomat és a rizset is: mindet befalta.
Közben csak pár percet kinéztem a kertbe, közben jött a postás anyámhoz.
Láttam, hogy már itt is bimbóban állnak a hóvirágok azon a helyen, ahol szoktak!
Valamint megállapítottam ismét, hogy a Bartók B. u. felé van észak.:)))

Ezután összekeresgéltük a befizetendő csekkeket -- egyik máris egynapos késésben van és jön a hétvége... de remélhetőleg nem lesz gond belőle. Anyám kiszámolta erre-arra a pénzt. Megbízott még -- azaz inkább Szilvit -- némi virágmagvétellel, és adott egy ezrest, hogy olcsó cicakaját vegyünk már neki... mert nincs mindig maradék, ő sem főz mindennap.
Valamint kaptam támogatást, és megkért, hogy háromezret majd töltsek fel a mobiljára.
Ezek után még elhoztam némi Etelka által hozott ruhaneműt, amit már a múltkor kiválogattam találomra -- leginkább Szilvinek meg a gyereknek --, csak nem tudtam, illetve túl nehéz lett volna még azt is hozni. Most nem hoztam hazafelé sok mindent, bár a kajákból pakolt; s ezek után hazabattyogtam.
A BK után még gondűzőnek számított A mi kis falunk című magyar vígjátéksorozat-szerűség máról.

Birtokos jelzős szószerkezet címes kihívás

Valaki(mi)nek a valami(ki)je
lapkasajt kihívása, ahol nem kevesebb, mint a 200. jelentkező voltam.

A feladat:
Olvass el egy év alatt 10 olyan könyvet, amelynek a címében birtokos jelzős szószerkezet van. Azaz: valaki(mi)nek a valami(ki)je.
Például: A Gyűrűk Ura, Az éhezők viadala, Harry Potter és a bölcsek köve, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Az ember tragédiája, A kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője stb.
Teendők:
– Nyomd meg a Részt veszek gombot!
– Az olvasások a KIHÍVÁS KEZDETÉTŐL (2016. febr. 27-től) számítanak!!! Újraolvasás ér.
– A 10 könyv olvasását hozzászólásban hozd egyszerre vagy külön-külön (feljegyzem).
– A könyveket tedd fel a POLCra! (link)
Jó olvasgatást! ;)

A következőket vittem:
     1. Mette Jacobsen: Minou szigete
     2. Teleki Anna: Egyetlen szó ára
     3. Mary King: A szerelem gyümölcse
     4. Bonny Becker: Medve látogatója
     5. Gerda Green: A karlócai szellemház titka
     6. Móricz Pál: Hortobágyi Dely Mátyás kalandos élete
     7. Vida Péter: A magyar vidék kincsei
     8. Egri Zsanna: Szilvia arab világa
     9. Tóth-Hekkel Arany: Vándorutam piramisa
   10. Beatrix Potter: Péter Nyuszi kalandja
   11. Kamarás Klára: Álmok asszonya
   12. Jeff Kinney: Egy ropi naplója
Néhánynak szöveges értékelése is volt, ám itt nem kérték. Viszont még vagy 8-at biztos tudtam volna még vinni, csak egy szerzőtől nem akartam többet.
Megkaptam a 300.!!!! plecsnit!

MÜK

Ma voltam soron a munkaügyi központnál.
Nem ragozom, hogy mielőtt a mammográfiás visszahívás megtörtént, ez volt a hónapban a legnagyobb félelmem. Most már így semmiségnek tűnik.
Eltöltöttem ott úgy nagyjából háromnegyed órát; először a jelentkezésnél, aztán kaptam egy számot azzal, hogy annak előtte viszont menjek fel a 2. emeletre. Ott egy nyitott terem volt, ahol ketten is foglalkoztak a folyamatosan érkezőkkel. Kérdőíveket, űrlapokat adtak, melyekkel le lehetett ücsörögni asztalokhoz székekre, és minő szerencse, hogy 99%-ban van nálam toll.
Egyrészt űrlap volt adatokkal, másrészt kérdések: milyen munkában dolgoznék, egészségügyileg lennék-e akadályozva bármilyen munkában, vállalnék-e közmunkát -- igen, nem aláhúzásával (én odaírtam a nem aláhúzásával a közmunka elé, hogy "utcai". Milyen tanfolyamokat szeretnék, ha indítanának. Mi a státuszom, miért vagyok fht.-s -- nyilván be kellett írnom, hogy munkakereső, mert mi mást. Nem írhattam be, hogy várom az egész hóbelevanc végét már, de nagyon.
Ezek után visszaadtam, aztán egy pasi a sorszámomra ütött egy pecsétet, ami, gondolom, azt jelentette, hogy itt már jártam; és leküldött az 1. emeletre, az ügyintézőhöz.
Mikor kijelezték a számomat, bevidámkodtam magam, s a hölgy elégedetten mosolyogva mondja, hogy "nyes, ugye?" Mondom, öööö... nem. Nem lehetek, de honnan gondolja? Hát aszongya, ide van írva. Igen, mondom, decemberben is voltam itt, és akkor megbeszéltük, hogy nem lehetek nyesen pont azért, mert közvetlenül annak igénylése előtt nem voltam 1 év munkaviszonyban. Visszanézte a gépben, hogy tényleg. De amúgy már vígan azon lennék, 10 hónapja járhatna. Így viszont soha nem fogom tudni elérni nyilván, úgyhogy maradtunk ennyiben, hogy akkor helyzet változatlan, továbbra is az aktív korú kritériumainak kell megfeleljek.
Egyéb helyre már nem kellett menni, eljöttem.
A Hal közben a szokott kajáldában vettem elhozandó kajákat, majd a Széchenyin vártam a buszt. Közben a megállóban találkoztam és beszélgettem egyik volt nyomdász munkatárssal, aki irodista volt egyébként, de egy időpontban kezdtünk annak idején. Ő már persze nyugdíjas. Míg jöttek a járműveink, addig beszélgettünk, eléggé sajnálkozott még azon a pár dolgon is, amikről kérdezett és elmeséltem -- de mondtam neki, hogy hosszú dolgok ezek, bele sem érdemes kezdeni...
Neteztem, olvastam, ettem, majd megint neteztem, csetelgettem.
Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott nálam. Nagyon örültem, mert már ráfért nagyon...
Megnéztem a BK után a "nap fénypontját", a Szulejmánt, valamint még előttük a Szultána rövid változataiból a hétfői és keddi részt, mert csak mára lehetett letölteni Istvánnak. Mindegy, így jobb volt, hogy a két rész kiadott egy normálisat...

Festményes borító kihívása

Ma a hajnali macskaetetés után vagy másfél óráig nem tudtam visszaaludni... emiatt aztán 10 órakor keltem, mert éjjel meg bőven fél 2 elmúlt, hogy ledeglettem. A ragasztásokat és kötéseket leszedtem, elég sz@r volt, és persze azon sem csodálkoztam, hogy lila a bal mellem bal oldala, mert mondta a doktornő előre.
Kicsit érzékeny is, ha hozzáér a karom, márpedig nyilván hozzáér.
Valamint furcsa izomláz van mindkét karomban, de főleg érdekes módon a jobb karomban. Lehet, hogy a röntgennél túl sok volt a "nyújtás" a különböző pózos műveletek során, vagy túl görcsös voltam.
Levezetésként kimostam egy géppel, kiteregettem saját cuccokat. Ilyen is ritkán fordul elő, mert oly kevés a mosnivalóm, hogy a Daniéval szoktam rendezni.
Feszültség van bennem.
Meg izgulok azért is, hogy holnap egy munkaügyi kp.-os nap vár rám, ami ki tudja, milyen lesz.
Csendes beletörődéssel emlékeztem meg már történelem számba menő házasságkötésem 38. évfordulójáról, tegnap özvegy unokatesóm 37.-jéről, tegnapelőtt meg anyámék 62. (!) házasságkötési évfordulóiról.

* * *

Közben egy kis más téma:

Festmény a borítón
tulipe kihívása, 195. voltam a résztvevők listáján.

A kihívás teljesítéséhez olvassatok el egy könyvet, amelynek a borítóján egy festmény található. Mindegy, hogy ismert vagy anonim a festő, a lényeg, hogy festményszerű kép tetszelegjen a borítón.:) A polcra feltettem pár könyvet, ha esetleg valakinek nem lenne érthető, hogy mire is gondolok.

A Részt veszek gomb megnyomása után írjátok meg hozzászólásban, hogy mit olvastatok. Másoljátok be az olvasási és az értékelési linket. A könyvet tegyétek fel a polcra! Köszönöm szépen. 
Ennyi az egész, miután ez kész, máris megy a plecsni. :) 
A könyvek olvasását 2014 januárjától fogadom el pontos dátummal.

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval c. könyvét vittem.
Megkaptam a 299. plecsnit.

Biopszia

Fél 6-ra húztam az órát, de aztán megállapítottam, hogy kicsit késő, jobb lett volna 5-re, még ha alig látok valamit, akkor is. Attól féltem, azaz úgy nézett ki a vége felé, hogy anyagcsereileg nem leszek képes magamat lerendezni a max. 7.40-es indulásig. Próbálkoztam, ám sehogy sem ment, s ebben az sem segített, hogy Szilviék is egyidőben készülődtek, mert azt nem szereti szerintem senki, ha várnak rá a vizes helyiségeknél...
Bevettem a szokásos (máskor kétszerre beveendő) 10 gyógyszeremet, és azért folyamatosan készülődtem, pakoltam, iratokat nézegettem, válogattam, variálgattam, mit, hogy, hogyan, ha pl. nem csak oda mennék, ahova megyek. Van egy csomó egyéb elintézendőm is, csak kérdés, hogy mikor és hogyan fogok azokra a helyekre is eljutni. Több minden most felfüggesztésre került, míg ITT most meg nem tudom, mi van.
Macskák rendezése többszörösen, rendezkedés, takarítgatás, pakolás mindenre kiterjedően, öltözés, ez-az.
Még Szilviék iskolába menése előtt sikerült végül is elindulnom a Derék utcára a 12-est várni.
Innentől végül is már legalább sínen voltam, hogy nem kések el, ha minden oké.
Olyan... éles volt minden, a járda, a kövek, a fák, a bokrok, az arcok. Nem tudom, miért, talán a szándékosan csillapított, türtőztetett félelem, idegesség teszi ezt.
Még bőven fél 9 előtt odaértem, lejelentkeztem. Nem volt nálam papír sem, hiszen telefonhívásra jöttem, csak az iratokat adtam volna oda, de csak a nevem kellett mondani, és aztán üljek le, majd szólítanak.
Kb. fél óra telt el addig, és most nem is UH-ra kellett először mennem, mint azt gondoltam, mint régebbi visszahívásnál, hanem újra a röntgenhez.
Lényeg, hogy az asszisztens mondta el a lényeget, hogy egyáltalán hol van a probléma, mert eddig azt sem tudtam. A jobb oldali betokozódott képlet változatlan, ki tudja, mióta, lehet, száz éve, hiszen akkor, mikor először hívtak, az már megvolt. S annak 17 éve. Azt most nem is háborgatjuk, mondta a hölgy.
Viszont a bal mellemben van két árnyékos valami: egyik egy 1,5 cm tömött resistencia, másik egy 6x6 mm echoszegény, környezetétől élesen nem határolt valami, és környezeteikben meszesedéseknek megfelelő diszkrét inhomogenitás van. Van még néhány megvastagodott kéregállományú nyirokcsomó is hónalji részen. Örömöm határtalan.
Úgyhogy volt célzott, nagyított, lassított felvétel, tomoszintézis, melyeknél többször átállították a gépet, és eddig nem végzett, új felvételeket készítettek csak a bal mellről.
Miután megvolt, fáradjak az UH-rendelők elé, és majd szólítanak.
Kb. negyedóra múlva szólítottak is, és nagyjából fél óráig csak én voltam a rendelőben.
Az ottani doktornő nagyon kedvesen és érthetően elmagyarázott mindent, közben a röntgenfelvételek alapján ugyanazokat megnézték UH-n is. Mondta, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy rosszindulatú, de azok is így szoktak kezdődni... tehát mindenképp célszerű lenne egy közelebbi vizsgálat, amely biopsziát jelent.
Szinte örültem neki, hogy mindezt most itt megcsinálják, ahelyett, hogy újra kelljen jönni valami újabb időpontban. Természetesen belementem, bár a papírokat utólag írtam alá.
Vastagtű-biopsziának nevezik. Felszíni érzéstelenítéssel (lidocainspray) kaptam egy injekciót a bal mellem bal oldalába, ami szerintem rosszabb volt kicsit, mint a három biopszia, nyilván oda már hathatott az érzéstelenítés, bár megmondom őszintén, én ebből az érzéstelenítésből semmit nem éreztem. Ja, és automata pisztollyal, 14 G átmérőjű tűvel, UH-vezérléssel történt. Mindig mondta előre a doktornő, hogy mikor fogom a csattanást hallani, ne ijedjek meg. Ez az a pillanat volt, amikor belövődik a cucc, amivel kiszedik a szövetet. Ezután kötéseket kaptam és leragasztásokat. Mondták, hogy estére levehetőek.
Megkaptam egyből a leleteket is, meg megcsináltam az aláírásokat.
Jövő héten csütörtökön fél 1-re kell jönnöm a szövettani eredményekért.
Addig eszem a kefét.
Bár lényegében, ha jól értettem, mindenképp műtét lesz, mert ez az a fajta, ami bármikor átmehet rosszindulatúba és növekedhet. Elvileg el tudják úgy távolítani, hogy ne legyen következménye.
De nyilván az ember a jóindulatúért drukkol, mert bár nem tudom, hogy annál kell-e, de a rossznál tutira van sugárzás és talán más is... Amit egyáltalán nem biztos, hogy normál egészségű és gyomrú ember is akár jól visel, nemhogy én, akinek mindentől felfordul a gyomra, gyógyszerbevételi nehézségei, különböző rosszullétei vannak, ráadásul ezekre el kell járni, és engem nincs, aki furikázhatna... valamint a hajunk is elmegy a sugárzástól IS, nemcsak a kemótól mehet el, ha jól értettem...
Plusz még pénzem sincs se taxizgatásra, se parókára, se paraszolvenciára. Őrület.
Mindezek ellenére valamelyest megnyugodtam, hogy legalább tudom, mi van és hol van, meg hogy kb. mi vár rám.

 
A buszmegállónál rádöbbentem, hogy 4 perce elment a buszom, és 25 percet várnom kell rá. Ezalatt felhívtam Istvánt, mert egyrészt jobban telt az idő, nem éreztem annyira a hideget, másrészt itt lehet, hogy jobban kibírom befordulás nélkül, higgadtan, mintha otthonról telefonálgatnék.
Anyámat is próbáltam, de nem sikerült.
Ezután leszálltam megint a 12-esről a Tecsó előtt, és a kiürült akciós Félix-polcokról sikerült azért 3x4 csomag 4 tasakos Félixet vennem, mert csak így volt jelentős akció. Utólag kiszámoltam, hogy 2550 Ft-tal fizettem így kevesebbet, mint a múltkor, amikor teljes áron vettem ugyanezt a fajtát.
Vettem kaját, sütit is, ha már itt vagyok.
Utána pedig orrom előtt elment egy 24-es, de kivártam a negyedórát a következő hazafelé menőre, ha már bérletem van, és közben sikerült felhívnom anyámat, tehát vele is meg tudtam beszélni mindent.
Otthon Szilvinek is beszámoltam, majd Daninak is elmondtam cseten a nagyját.
Egyébként este idejött, és beszélgettünk.
Várni kell.