MÜK

Ma voltam soron a munkaügyi központnál.
Nem ragozom, hogy mielőtt a mammográfiás visszahívás megtörtént, ez volt a hónapban a legnagyobb félelmem. Most már így semmiségnek tűnik.
Eltöltöttem ott úgy nagyjából háromnegyed órát; először a jelentkezésnél, aztán kaptam egy számot azzal, hogy annak előtte viszont menjek fel a 2. emeletre. Ott egy nyitott terem volt, ahol ketten is foglalkoztak a folyamatosan érkezőkkel. Kérdőíveket, űrlapokat adtak, melyekkel le lehetett ücsörögni asztalokhoz székekre, és minő szerencse, hogy 99%-ban van nálam toll.
Egyrészt űrlap volt adatokkal, másrészt kérdések: milyen munkában dolgoznék, egészségügyileg lennék-e akadályozva bármilyen munkában, vállalnék-e közmunkát -- igen, nem aláhúzásával (én odaírtam a nem aláhúzásával a közmunka elé, hogy "utcai". Milyen tanfolyamokat szeretnék, ha indítanának. Mi a státuszom, miért vagyok fht.-s -- nyilván be kellett írnom, hogy munkakereső, mert mi mást. Nem írhattam be, hogy várom az egész hóbelevanc végét már, de nagyon.
Ezek után visszaadtam, aztán egy pasi a sorszámomra ütött egy pecsétet, ami, gondolom, azt jelentette, hogy itt már jártam; és leküldött az 1. emeletre, az ügyintézőhöz.
Mikor kijelezték a számomat, bevidámkodtam magam, s a hölgy elégedetten mosolyogva mondja, hogy "nyes, ugye?" Mondom, öööö... nem. Nem lehetek, de honnan gondolja? Hát aszongya, ide van írva. Igen, mondom, decemberben is voltam itt, és akkor megbeszéltük, hogy nem lehetek nyesen pont azért, mert közvetlenül annak igénylése előtt nem voltam 1 év munkaviszonyban. Visszanézte a gépben, hogy tényleg. De amúgy már vígan azon lennék, 10 hónapja járhatna. Így viszont soha nem fogom tudni elérni nyilván, úgyhogy maradtunk ennyiben, hogy akkor helyzet változatlan, továbbra is az aktív korú kritériumainak kell megfeleljek.
Egyéb helyre már nem kellett menni, eljöttem.
A Hal közben a szokott kajáldában vettem elhozandó kajákat, majd a Széchenyin vártam a buszt. Közben a megállóban találkoztam és beszélgettem egyik volt nyomdász munkatárssal, aki irodista volt egyébként, de egy időpontban kezdtünk annak idején. Ő már persze nyugdíjas. Míg jöttek a járműveink, addig beszélgettünk, eléggé sajnálkozott még azon a pár dolgon is, amikről kérdezett és elmeséltem -- de mondtam neki, hogy hosszú dolgok ezek, bele sem érdemes kezdeni...
Neteztem, olvastam, ettem, majd megint neteztem, csetelgettem.
Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott nálam. Nagyon örültem, mert már ráfért nagyon...
Megnéztem a BK után a "nap fénypontját", a Szulejmánt, valamint még előttük a Szultána rövid változataiból a hétfői és keddi részt, mert csak mára lehetett letölteni Istvánnak. Mindegy, így jobb volt, hogy a két rész kiadott egy normálisat...